 |
– Nagyon szeretem, amikor Sopronba megyünk vendégszerepelni meséli Gerda. Ilyenkor együtt megyünk le a lányokkal vonattal, napközben nagyokat sétálunk a városban, alszunk, finomakat eszünk, este pedig színpadra lépünk.
– Nem sajnálod, hogy az ilyen közös utazások, próbák és előadások egy időre most kimaradnak az életedből?
– Dehogy! Életem legszebb és legfontosabb szerepére készülök, amely egy egész életre szól.
– Mi lesz a sorsa a daraboknak, amelyekben játszol?
– Kilenc főszerepem van, ebből néhányat átadok, néhányat pedig levesznek a repertoárról októberig.
– Októberre tervezed a visszatérést?
– Elméletileg igen, de majd meglátjuk, hogyan alakul az életünk. Addig nem mehetek át a hídon, amíg oda nem érek.
– A Madách Színházban hogyan fogadták a baba hírét?
– Együtt örültek velem, de meg is ijedtek kicsit. Három hónapig nem szóltam, hiszen addig bármi történhet, aztán persze azonnal megosztottam velük a jó hírt, hogy még idejében találjanak valakit a helyemre.
– Párod, Géza, mit szólt hozzá, hogy apa lesz?
– Akkor is, és azóta is a föld felett lebeg. Azt hiszem, igazából akkor tudatosult benne, hogy szülők leszünk, amikor eljött velem az ultrahangra, és meglátta kettőnk gyermekét a felvételeken. Hihetetlen érzés volt mindkettőnknek! Géza egyébként nagyon jó kispapa, odafigyel minden mozdulatomra. Ha a munkáját befejezte, jön utánam Sopronba is, de már most hiányzik. Még soha, senki mellett nem éreztem magam ilyen biztonságban.
– Az ilyen álomszerű kapcsolatra nagyon kell vigyázni…
– Ezt mindketten tudjuk. Éppen ezért mindent megbeszélünk, és vigyázunk a boldogságunkra.
– Nálatok minden hihetetlenül gyorsan történt. Soha nem éreztétek, hogy talán túl gyorsan?
– Nem, mert első pillanattól éreztük, hogy ez a kapcsolat örökérvényű. Amikor először hosszabban beszélgettünk, azonnal éreztük, hogy valami megmozdult bennünk. A kapcsolatunk első hónapjában Géza kijelentette, hogy én leszek a gyermekei anyja, majd két hónap múlva eljegyzett. Májusban pedig megszületik az első babánk.
– Gondolom, a leendő nagyszülők már nagyon várják az unoka érkezését.
– Az elkövetkezendő öt évre már lefoglalták az unokájukat. Azt hiszem, már most imádják. Karácsonyra kaptak háromdimenziós felvételt, látszik rajta, ahogyan ásít és bukfencezik.
– Esküvőt nem terveztek?
– De, február-március tájékán szeretnénk összeházasodni.
– Tudjátok már, hogy kislány lesz vagy kisfiú?
– Kisfiú. Érdekes, de a terhességem első heteitől éreztem, hogy kisfiam lesz, és be is igazolódott a sejtésem. Marcellnak fogják hívni, aminek nagyon örül a leendő keresztmama, Baló Júlia.
– Hogyan választottátok ki a keresztmamát?
– Júlia látott engem egy darabban, és meghívott a Piknik című beszélgetős műsorába. Ezután valami olyan különleges barátság alakult ki köztünk, hogy úgy éreztem, ő lenne a legjobb keresztmama. Ráadásul, Júlia családjában még nincs Marcell nevű fiú, így külön örült a névválasztásnak. De az a gyanúm, körülbelül százan tekintik majd magukat Marcell keresztanyjának, és mindenki imádni fogja!
Fotó: www.madachszinhaz.hu/
