 |
– Meglepve hallom, hogy éppen Kaposvárról tartasz hazafelé. Rokonokat látogattál?
– Nem, a párom kaposvári, és nála voltunk lent. Mindketten elég szoros időbeosztás szerint élünk, de minden alkalmat megragadunk, hogy együtt lehessünk. Ezért most is leutaztam vele Kaposvárra.
– Egészen más a hangod, mint néhány hónappal ezelőtt.
– Azt hiszem, én mindig optimista voltam, de az bizonyos, hogy három hónappal ezelőtt teljesen megváltozott az életem, és valószínűleg ezt hallod a hangomon is. De én mindig is tudtam, hogy megtalálom azt az embert, aki érti a szavaimat.
– És Miklós érti?
– Igen, ő érti.
– Hogyan ismerkedtetek meg?
– Hónapokkal ezelőtt a reggeli műsorban zenélt az akkor még létező zenekarával, és összefutottunk a folyosón. Csak összenéztünk, nem történt semmi, de később, amikor már ő is független lett, elküldte nekem a lemezüket egy csokor virág kíséretében a tévébe, és akkor már nekem is beugrott, hogy korábban találkoztunk.
– Hogyan fogadtad a közeledését?
– Nem ismertem őt, tehát először óvatos voltam, de úgy gondoltam, egy kávéra szívesen leülnék vele, hogy megtudjam, milyen ember.
– Kutyádnál, Pöttömnél átment a vizsgán?
– Pöttöm is imádja Miklóst, ami nagy szó, mert ő egy elég öntörvényű eb. Szerencsére, a párom szereti az állatokat és a kutyámmal is hamar megbarátkozott.
| Névjegy |
| Név: Gaál Noémi Született: 1970. október 10. Csillagjegye: Mérleg Párja: Miklós (zenész, a kaposvári rádió és televízió műsorvezetője) Testvére: Tímea (Noémi keresztlányának édesanyja) Lakhelye: Gödöllő Hobbi: mozi, utazás Pályája: Egy szépségverseny után a Kérdezz! Felelek című műsor háziasszonyi teendőire kérték fel, majd a TV2 időjósa lett. Érdekesség: amellett, hogy képernyőn van és főiskolára jár, vállalkozó is. Egy ajándéküzlete és egy videótékája van. |
– Például abban, hogy munka után Miklós vár, vagy a kocsiban ül, amíg beszaladok a Meteorológiai Intézetbe. Az ajándékbolt és a videótéka remekül üzemel, és a főiskolán is sikeresen túl vagyok az első vizsgaidőszakon. Igaz, éppen a vizsgák közepén toppant be a párom az életembe, így nem volt könnyű a tanulásra koncentrálni.
– Túl vagytok már a bemutatáson?
– Igen, én is ismerem Miklós szüleit, és ő is az én családomat. Sőt, karácsonykor már együtt mentünk a rokonlátogatásokra. A szüleink azonban még nem ismerik egymást. Éppen tegnap láttuk a Vejedre ütök című filmet; jót nevettünk rajta, de reméljük, nálunk nem lesz ilyen kalamajka.
– Hogyan viseli a párod, hogy bárhová mentek, felismernek téged?
– Jól. Ő megérti ezt a világot, hiszen, amikor a zenekara működött, tőle is kértek autogramot a rajongók. Tudja nagyon jól, hogy ezzel jár együtt, ha az ember tévében szerepel, és szerencsére neki nem kell mindezt elmagyarázni úgy, mint annak, akinek civil foglalkozása van.
– Megjelent már rólatok közös kép?
– Nem, de én nem zárkózom el a sajtó érdeklődésétől. Természetesen mértékkel, de minden probléma nélkül mesélek a kapcsolatomról. Nem megyek át sztorizgatásba, ám ha amúgy is látják és hallják, hogy boldog vagyok, miért beszélnék egy fantomemberről?
– Korábban azt mondtad, Miklóssal már tisztán látod a jövőt. Miről szól ez a jövőkép?
– Természetesen arról, amiről bármelyik, velem egyidős nőnek. Családról és gyerekekről. És ez a jövőkép most már teljesen tiszta előttem.
– Miklós ott ül melletted, és hallja, mi vár rá.
– Igen, és élénken helyesel!
