– Tegnap az autóban ülve ismét hallottam a Motelt. Azt hiszem, talán egyik slágeredet sem játszották annyit a rádiók, mint ezt a dalt.
– Úgy gondolom, talán ebben a dalban sikerült a leginkább megmutatni magamat. Ráadásul, a mondanivaló sokaknak szól, mert majdnem mindenki átélt már hasonló helyzetet. Természetes, hogy előadóként és érzékeny emberként megérintett ez a téma, és szerettem volna dalban megfogalmazni az ezzel kapcsolatos érzéseimet. Egy rajongói levélben például azt olvastam, hogy a Motel a szeretők himnusza.
– A Motel sikere még több fellépést hozott?
– Rengeteg fellépésem van, többfajta műsorral. Március végétől indul a koncertturném, fellépek rendezvényeken is, illetve vannak olyan előadásaim, amelyen intimebb hangulatot teremthetek a nézőkkel. Ilyen például A zongorista és én című estem, amelyen bármit elénekelhetek, amit fontosnak érzek, vagy amihez kedvem van. Akár jazzt vagy örökzöldeket is.
– Ennyi feladat mellett mennyi időt tudsz magadra fordítani?
– A skálázás, éneklés és a testmozgás már szinte beépült a napjaimba. Ezen kívül már készülök a turnéra, és egy év végi meglepetésre is, amely nem egy vadonatúj album lesz, hanem egy speciális kiadvány. De erről még nem árulhatok el többet.
– Nem nyomasztó hónapokra előre tudnod a programjaidat?
– Nem, sőt megijednék, ha nem gondolkodhatnék ennyire előre. Igazából minden, ami a jelenben van, az nekem már a múlt, hiszen számomra már egy évvel ezelőtt létezett a Motel, de a közönség csak néhány hónapja ismerhette meg.
– Hogyan tud egy olyan finom, légies nő, mint te, érvényesülni a kemény popszakmában?
– Ha kell, tudom érvényesíteni az akaratomat, és mivel a Bak jegyében születtem, néha nagyon makacs vagyok. Ugyanakkor soha nem kell az asztalt csapkodnom, mert vannak, akikkel egyet gondolunk, akik értik a szavaimat. Ha előfordulnak vitáink, azok az érvek csatái. A munkatársaim semmit nem erőltetnek rám. Akit a közönség lát, az vagyok én.
Névjegy |
Név: Zsédenyi Adrienn (Zséda)
Kor: 30 év
Csillagjegy: Bak
Család: férje, Szabolcs (orvos)
Végzettsége: szociálpedagógus,
Nyugat-Magyarországi Egyetem Zenei tanulmányok: Hét évig járt hegedűórákra, és tizenöt éve tanul énekelni
Hobbi: Mozi, színház, utazás és a tánc. Bakó Gáborhoz jár jazztáncra.
Aktuális: Márciusban indul Zséda országos koncertturnéja, ősszel pedig Budapesten fog egy nagy koncertet adni. |
– Melyik szülőd ennyire csöndes, finom jelenség?
– Egyikőjük sem. Az anyai nagymamám, akihez sokan hasonlítanak.
– Nem féltettek ettől a pályától?
– Ha féltettek is, csupán azért, mert számukra ismeretlen ez a világ. Szerencsére mindig olyan tanáraim voltak, akik meg tudták győzni a szüleimet, hogy érdemes a zenével foglalkoznom. Hamar fel kellett nőnöm, hiszen ahhoz, hogy zenét tanulhassak, tizennégy évesen el kellett költöznöm otthonról, majd felkerültem a fővárosba.
– Tehát nagy áldozatot hoztál a zenéért.
– Én soha nem éreztem áldozatnak, mert hozzám hasonló gondolkodású emberek között lehettem, akikkel jól éreztem magam.
– Mi az, amit nem szeretsz a pályáddal kapcsolatban?
– Azokat az újságírói kérdéseket, amelyek a magánéletemre vonatkoznak. Bár, be kell vallanom, szerencsére még soha nem volt problémám a sajtóval, és az idők során beláttam, hogy valamilyen szinten nyilatkoznom kell a privát szférámról is.
– A párod hogy viseli ezt?
– Sikerült már kitapasztalnom, hogy mit visel még el, és mi az, amitől elzárkózik. Ha elmegyünk egy eseményre, és ott készül rólunk egy fotó, az nem jelent neki problémát. Úgy gondolom, sokan ott rontják el a kapcsolatukat, hogy teljes mértékben beengedik az életükbe a sajtót.
– Visszahúzódó emberek vagytok? Olyanok, akik a kandalló előtt ülve verseket olvasnak fel egymásnak?
– Nem, sőt megőrülnék, ha a kandalló előtt olvasgatnánk. Ráadásul nincs is kandallónk!
