Nincs okom a könnyekre!

Anikó úgy érzi, nem hibázott. Amikor elkezdődött kapcsolata Bochkor Gáborral, azt hitte, ez már az örök szerelem, amelyben végképp kiköthet. Ám rá kellett jönnie, hogy kapcsolatukról nem egyformán gondolkodnak. Néhány hete Gábor és Anikó útjai elváltak.

„Láttam, hogy neki se jó”

– Bejöttél a kávézóba, és minden vendég rád nézett. Valószínűleg most nemcsak egy dekoratív nőt vagy a Nagy Ő Anikóját látják benned, hanem eszükbe jutnak a magánéleted legfrissebb fejleményei is.

– Nem érdekel, mit gondolnak az emberek, hiszen semmiben sem érzem magam bűnösnek, és ebben a szeretteim is megerősítenek. Nincs miért magyarázkodnom. Persze vannak, akik most is támadnak; az egyik napilapban például azt írták, hogy „turnézom” a szakításunk történetével. Én viszont úgy gondolom, hogy ha a szerelmünk kezdetének történetébe beavattuk az embereket, akkor joguk van tudni azt is, hogy véget ért.

– Magadat nem okolod, hogy véget ért a kapcsolatotok?

– Egyáltalán nem.

Névjegy:

Név: Molnár Anikó Született: 1975. szeptember 18. Csillagjegye: Szűz Tanulmányok: A pomázi általános iskola elvégzése után Óbudán, a Martos Flóra Gimnáziumban érettségizett. Eközben hat évig zeneiskolába járt, és elvégzett egy modelltanfolyamot. Jelenleg pénzügyi tanulmányokat folytat. Munka: egy pénzügyi tanácsadó cégnél dolgozik Ahonnan ismerjük: 2003 januárjában, a Való Világ második sorozatában tűnt fel, majd 2004 tavaszán ő lett a Nagy Ő második szériájának arca.

– Nyáron még úgy tűnt, mindent megteszel, hogy Gábor százszázalékos társa legyél.
 
– Mindig úgy gondoltam, egy nőnek az a feladata, hogy elsősorban háziasszony és támasz legyen, és kiszolgálja a férfit, aki mellette van. Én pedig igyekeztem ennek a szerepnek megfelelni.

– Volt olyan pont, amikor úgy érezted, hogy megbicsaklott a kapcsolatotok?

– Nem, ez inkább egy folyamat volt. Hozzáteszem, sokszor Gáboron is láttam, hogy neki ez így nem jó. Azt hiszem, akkor sem maradtunk volna sokáig együtt, ha én most nem mondom ki, hogy vége. Nagyon különbözőek vagyunk, és ő mindig úgy érezte, hogy át akarom formálni. Pedig ez nem így van.

– Dühös vagy rá?

– Nem, mert megértettem, hogy nem vagyunk egymáshoz valóak. Ráadásul ez nyolc hónap alatt kiderült, és nem martuk egymást éveken keresztül.





– Lehet, hogy túlzottan féltékeny voltál?

– Féltékeny vagyok, de nem szélsőségesen. Ugyanakkor elvárom, hogy a partnerem ne legyen állandó kapcsolatban a régi szerelmeivel. Ez így volt az előző kapcsolataim mindegyikében. Én ilyen vagyok, ezt vállalom, lehet, hogy más szemében ez furcsa, ám nem tudok és nem is akarok megváltozni ezzel kapcsolatban.

„Azóta nem beszéltünk”

– Most újra otthon laksz?

– Igen, visszaköltöztem az édesanyámhoz, ahol egy házon belül, de két lakásban élünk.

– Beszéltél Gáborral azóta, hogy elköltöztél?

– Nem, csak sms-eztünk. Kértem, hogy maradjunk barátok, és ha úgy érzi, bármelyik szavammal megbántottam, hívjon fel, és beszéljük meg.

– Ahhoz mit szól, hogy a televízió nyilvánossága előtt elmondtad az érzéseidet?

– Nem örül neki.

– Ahogyan annak sem örült, hogy barnára festetted a hajad.

– Nagyon régen szerettem volna befestetni, de Gábor nem akarta. Azt hiszem, ez már egyfajta lázadás volt a részemről, hiszen nem szóltam róla egy szót sem, csak este így mentem haza. Csupán annyit mondott, hogy a szőke haj jobban tetszett neki.

Anikó folytatja a szinglikönyvet!

Anikó tavaly nyáron belekezdett egy szinglik életéről szóló könyv írásába. Aztán jött Bochkor Gábor, és Anikótól fényévekre kerültek az egyedülállók problémái. Most azonban, hogy ismét egyedül van, és amíg nem köszönt be életébe az újabb szerelem, újra az írógép elé ül, és talán nyomdába is kerül az írás, melynek témája a szinglilét, Anikó szemszögéből.

„Így jó élni”

– Ma már érettebben tudsz dönteni a sorsodról?

– Igen, azt hiszem, a kapcsolatom lezárása is egy lépés volt a felnőtté válás felé. Ugyanakkor kevés tudatos döntés van az életemben, mert általában az érzelmeim vezérelnek. Szeretek sodródni az árral, és hagyni, hogy történjenek velem a dolgok. Hiszem, hogy a szerencse mellém áll, és odafönt, valaki jó sorsot szánt nekem.

– Hogyan tudsz pihenni, ellazulni?

– Leginkább úgy, hogy hazamegyek, telerakom gyertyával és füstölővel a lakást, és így lazítok.

– Egy fiatal, csinos, ismert nő, aki ismét az üres lakásba megy haza. Vajon miért nem sikerült még megállapodnod?

– Most elmesélhetném a hosszabb kapcsolataim történetét, de minek is tenném? Azt hiszem, a válasz sokkal egyszerűbb: nem találtam még meg azt az embert, aki mellett leélném az elkövetkezendő ötven évemet. Hiszek abban, hogy aminek jönnie kell, az el fog jönni, és semmit nem kell görcsösen akarni. Én eszerint élem az életem, és így jó élni!

A teljes cikket a Meglepetés 13. számában olvashatod el.