 |
– Mindenképpen a napsütötte teraszon szerettél volna beszélgetni. Ennyire vágysz az éltető napfényre?
– Rák jegyű vagyok, ezért a tél nem az én időszakom. Számomra valóban éltető ez a napfény, még ha hideg is van.
– Viszont a napfény nem lenne elég ahhoz, hogy ennyire jól érezd magad a bőrödben…
– Most kijelenthetem, igazán jó az életem. Egy sikeres műsorban dolgozhatok, a magánéletem igazán remek, és tizenegy kilót fogytam. Még soha nem sikerült télen fogynom, sőt inkább begubóztam, mint egy mormota, csak éppen nem aludtam téli álmot, és így nem égettem el a kilókat.
– Te az a fajta ember vagy, akinél el kell jönnie az elhatározásnak a változtatáshoz?
– Gondolom, minden nőnél így zajlik a folyamat: először, ugye már nem jön fel a nadrág, de nem baj, veszel egyet, ami még rád jön. Aztán érzed, már az is feszül, de még elmegy. Végezetül a kezedbe kerülnek a régi ruháid, és a sírógörcs kerülget.
– És ekkor már minden nő nagyon rosszul érzi magát a bőrében…
– Én is. Ráadásul belegondoltam, hogy kisbabát szeretnék, és nem az akkori súlyomra akartam ráhízni a terhesség alatt.
– Kőkemény munkával eléred a kívánt formát, aztán jön a baba?
– Igen, ám egészen más lesz, ha azért nem férek bele a ruháimba, mert gyermeket várok. De biztosan lesz olyan gondolatom a nyolcadik hónap környékén, hogy soha többé nem látom a lábujjaimat.
– Az anyasághoz még inkább kedvet csinált, hogy veletek van Károly fia?
– A történetnek két oldala van. Előfordul, hogy úgy gondolom, mennyire szeretnék én is egy ilyen gyereket, máskor viszont azt mondom; te jó Isten, ilyen is tud lenni?. Biztosan rengeteget segít, hogy megtapasztalhatom, milyen egy gyereket nevelni, és nem a szülés után esem majd pánikba, hogy hogyan viszonyuljak a gyerekemhez.
– A csatorna tudja, hogy gyereket szeretnél?
– Igen, de úgy gondolom, nem lesz probléma, hiszen a Mokkát állapotosan is vezethetem, a visszatérésemről pedig majd az élet dönt. Ha vissza tudok jönni, és a csatorna is igényt tart rám, örülni fogok, ha nem, akkor volt nagyon szép nyolc év az életemben.
| Névjegy: |
| Név: Liptai Claudia Született: 1973. július 15. Tanulmányok: Színház- és Filmművészeti Főiskola (1997.) Pályája: Színésznőként a Vígszínházban játszott többek között a Sógornők, A salemi boszorkányok, a Játszd újra Sam!, és a Szent István körút 14. című darabokban. A média területén először a Danubius Rádió Danubius Cappuccino című reggeli műsorában tűnt fel, majd a Csíííz!, a Csattanó, a Claudia Show, a Big Brother, a Folytassa Claudia, 2004 szeptembere óta pedig a Mokka háziasszonya. Párja: Gesztesi Károly színművész |
– Észrevehetően jobban érzed magad a Mokkában. Emlékszel arra a pontra, amikor helyrebillent benned minden, és élvezni kezdted a munkát?
– Pontosan emlékszem, mert tudatosan történt. Három hónap alatt csiszolódtunk össze Havas Henrikkel, és az a három hónap bizony nagyon kemény volt. Egyik reggel Verebes István volt a vendégünk, és ő mondta, hogy szeressem Henriket, mert akkor ő viszontszeret. Persze akkor ellenkeztem, de elmentem nyaralni, és úgy jöttem vissza, hogy változtatok a hozzáállásomon. És lám-lám, milyen igaz, hogy egy nő tud megváltoztatni egy kapcsolatot, mert azóta remekül együtt tudunk működni.
– Megtanultad szeretni Havas Henriket?
– Igen, mert rájöttem, hogy ugyanúgy óriási csecsemő, mint az uram, csak éppen Gesztesi ki is mutatja. Ezen kívül Henrik nagyon jószívű ember. Semmiféle irigység nincs benne.
 |
– Úgy gondolom, azért vagyok nagyon boldog a párommal, mert három és fél év után még mindig kíváncsiak vagyunk egymásra. Ő számomra a legjobb társaság, mert érdekel, amit mond, és fantasztikus a humora.
– Örök szerelem?
– Ilyet soha nem mondhatunk ki. Mi van, ha valamelyikünk egyszer csak úgy érzi, hogy már nem a másik neki az igazi? Én pillanatok alatt tudok beleszeretni valakibe, de pillanatok alatt ki is szeretek belőle. Ez azonban már egy olyan hosszú pillanat, hogy reménykedhetek, talán örökké tart.
– Az élet minden területén ösztönlény vagy?
– Huszonöt évesen még úgy gondoltam, mindent le kell aratni, és mindent el kell venni, ami jár. Mára azonban már sok tapasztalatot szereztem, és időnként arra vágyom, hogy nyugodt, kispolgári életet éljek. Máskor viszont kell valamit csinálnom, ami polgárpukkasztó, mert ez az élet sava-borsa.
– Lehet, hogy az anyaság fog megnyugtatni?
– Nem tudom magam elképzelni otthonülő anyukának, de az is lehet, olyan féltés lesz bennem, hogy előjön a konzervatívabb énem.
– Vagy születik egy harmadik generációs vagány, vörös…
– Remélem, vörös hajú, zöld szemű lányom születik, aki ugyanolyan rossz gyerek lesz, mint én voltam. Legalább megtudom, szegény anyám mit élt át velem!
A teljes cikket a Meglepetés 16. számában olvashatod el!
