 |
– Gyakran azt képzeljük, hogy egy modellnek elég szépnek lenni.
– Az embernek nincs kedve mindig szépnek lenni. A szépség nem csak adottság és szerencse kérdése, hanem a szépséget ápolni kell, hordozni, élni vele, és egy modellnek dolgozni is kell vele. Önmagában az adottság semmihez sem elegendő, még a sportteljesítményekhez sem, dolgozni kell a sikerért. Mindegy, mit csinál az ember, az a lényeg, hogy rendesen csinálja, dolgosan, kiegyensúlyozottan, célratörően, és ha még lehet, akkor kedvvel is. Néha elég, ha reggel felkel mellettem a férjem vagy a gyerekem, és ő szépnek lát, viszont ez még nem jelenti azt, hogy alkalmas vagyok modellnek.
– Egy igazi nőnek az élet számos területén meg kell állnia a helyét.
– Minél bonyolultabb és összetettebb egy női élet, annál nőiesebb. Nem gondolom, hogy csak azok az igazi nők, akik istenien főznek és vagy öt gyereket hoztak a világra, de azt se gondolom, hogy az lenne az üdvözítő, ha se gyerek, se konyha, se semmi, csak a karrier. Nekem az tetszik a legjobban, ha a nő jó arányban tudja megélni a szerepeit. Persze bolondság lenne csökönyösen ragaszkodni egy-egy szerephez, ami nem illik össze habitusunkkal, mert visszaüt, ha az ember görcsös. Létezik az ideális nő, és én törekszem arra, hogy az legyek. Még nem csúsztam le róla!
| Névjegy: |
| Név: Pataki Ági Születési idő: 1951. szept. 5. Csillagjegye: Szűz Fordulópontok az életében: 17 éves – megkapja az első filmszerepét 21 éves – második házasság 37 éves – befejezi a modellkedést. Több mint 20 évig volt a Fabulon reklámarca. 40 éves – a harmadik házasság és a gyerek 50 éves – Üvegtigris 1, ami a kedvenc filmje is Ami jön: nyáron forgatják, karácsony körül a moziban az Üvegtigris 2. |
– Nem voltam boldogtalan gyerek nélkül, de amióta igazi családban élek és gyerek is van, tudom, mi az igazi boldogság. Úgy gondolom, ha nem lett volna gyerekem, akkor is boldog életet éltem volna, csak az egy másfajta boldogság. Akármilyen szerelmes lehetek, vagy akármennyire szerethetek egy férfit, nem érhetem el azt a lelki telítődést, mint az anya-gyerek kapcsolat képes adni. Nagyon pártolom, ha a nő nem első felindulásában szül. Ha sikerül egyben tartani a családot, akkor fantasztikus érzés, hogy negyvenévesen van egy húszéves barátnőd vagy barátod, de ez egyre kevesebbszer sikerül, mert nehezebb családokat egyben tartani. Éppen ezért nekem szimpatikusabb, ha valaki akár második nekifutásra, megfontoltabban, higgadtabb fejjel szül gyereket. Ha nagyon korán vállal gyereket egy nő, akkor nagyobb az esélye, hogy kiszolgáltatottabbá válik. Szerintem a kiegyensúlyozott, boldog élet egyik alappillére, hogy az ember ne legyen kiszolgáltatott.
– És mi a többi?
– Fontos, hogy az ember megtalálja azt az elfoglaltságot, ami nem untatja, hanem építi, és amiben önmagát is építeni tudja. Elengedhetetlen, hogy megtalálja azt a társat, akire támaszkodni tud, akiben örömét leli. Ha ezek teljesülnek, akkor van remény, hogy az ember boldogan és kiegyensúlyozottan éljen.
– Tudatosan készültél arra, hogy az életedben lesznek változások?
– Abszolút. Amikor elhatároztam, hogy gyerekkori álmaimat feladva nem bölcsész, hanem modell leszek, tudtam, nem örökre szól. Azzal is számoltam, hogy esetleg csak két napig fog tartani. Sohasem estem abba a hibába, még 17 éves koromban sem, hogy azt képzeltem, egy hosszú távú történetbe fogok bele, jóllehet nagyon is hosszú távú lett. 20 évet dolgoztam a modellszakmában. Amikor belecsaptam, szinte eszelősen ragaszkodtam ahhoz, hogy valami mást is csináljak. Természetesen ez a valami más csak fél gőzzel ment, és nem teljes emberként. Mindig ugrásra készen álltam, hogy valami másba is belefogjak.
Pályám elején idegenvezető tolmácsként is dolgoztam. Az első 1-2 évben két szabadfoglalkozást próbáltam összeegyeztetni, természetesen sikertelenül. Valamivel később reklámot tanultam, mert tűzközelben voltam a fotózásokon, és érdekelt. Utána, amikor lehetőség adódott, üzletet nyitottam. A modellkedés utolsó évei úgy teltek, hogy üzletasszony voltam, és azokat a modell munkákat, amihez volt kedvem, elvállaltam. Amikor abbahagytam a modellszakmát, és csak az üzlet volt, azon kezdtem gondolkodni, hogy merre menjek tovább. A férjem filmes, így abba is bele tudtam egy kicsit folyni, és elkezdtem beletanulni. Most csak a filmszakma van, és azt tervezgetem, mi lesz a következő állomás. Két szervezet kuratóriumának is tagja vagyok. Úgy tűnik, elérkezett az idő, hogy olyanokkal is foglalkozzam, amiből nem én – persze nem teljesen igaz, mert a gyerekem látja, mit csinálok és tanul belőle -, hanem mások profitálnak.
– Ha visszanézel húszéves önmagadra, miben vagy más, mint akkor?
Nem vagyok teljesen más egyéniség, mint húszéves koromban, de 99 %-ban igen. Nagyon sok mindenben másként gondolkodom, és sok mindenben javultam. Amikor az ember fiatal, azt hiszi, az öregség leépülést jelent, elvész a tűz, csökken az aktivitás. Onnan nézve lehet, hogy ez igaznak tűnik, de innen állíthatom, ez nem igaz. Ma kellemesebb ember vagyok, mint voltam, és ennek nagyon örülök, és annak is örülök, hogy volt erőm változni. Rengeteg példa volt előttem, és ezekből tudtam építkezni, fejlődni. Mindenből lehet tanulni, a pozitív és a negatív visszajelzésekből is. Az ember soha sincs készen. Azt érzem, még nagyon sok minden vár rám. Abszolút nőnek érzem magam, igyekszem, hogy rálátásom legyen a dolgokra, és tele vagyok energiával. Még mindig előttem a világ.
