 |
Önnek nincs gyereke?
– Észrevetted, hogy akkor kerültél ismét a bulvárlapok címlapjára, amikor úgy gondolták, hogy nincs melletted egy férfi, aki megvédene?
– Látod, ezen még nem gondolkodtam el, de valószínűleg igazad van. Másrészt úgy érzem, vannak, akiknek nem tetszik, hogy az elmúlt egy évben nem roppantam össze, hanem képes voltam építkezni a tapasztalatokból, és újrakezdeni sok mindent.
– Kitől örökölted az erődet?
– Azt hiszem, édesanyámtól. Ő egy nagyon érzelemgazdag, finom nő, de ha kell, kemény és fegyelmezett tud lenni, akár egy fakír. Természetesen nem mondom, hogy engem nem viseltek meg a történtek, de sokkal jobban fájt, ha azt láttam, a szeretteimet milyen rosszul érinti az ellenem folytatott kampány. Előfordult, hogy egy újságíró az édesanyámat hívta fel, és a mondja, önnek nincs gyereke, önnek nem fájna, ha mocskolnák a lányát? kérdésre a hölgy csak annyit mondott, neki ez a munkája.
– Meg tudod védeni a családtagjaidat?
– Igyekszem őket távol tartani a problémáktól, de látták a címlapokat, és nekik is szembesülniük kellett ezzel az üggyel. A legnagyobb szomorúságom az, hogy a szüleim ahelyett, hogy élveznék az idős éveiket, és erőiket gyógyulásukra koncentrálnák, rengeteg energiájukat elrabolja ez a harc. Bár bevallom, az én energiáimból is kellőképpen elvon.
– Most azonban az élet ismét kemény feladat elé állított. Havas Henrikkel vezeted a Mokkát, miközben néhány hónapja élő adásban csaptatok össze.
– A TV2 vezetői is azt mondták, üljek le, mielőtt elmondják, miért kerestek meg. Ám én nem vagyok az a típus, aki megijedne a kihívásoktól, sokkal inkább épülök, formálódom a megpróbáltatásoktól! Megnéztem újra a vitánkat, ahol szerintem nagyon jól érveltem, majd a Napló felvételeit is, ebből kiderült mindenki számára, hogy Henrik végül igazat adott nekem. Azt hiszem, valójában létezik egy Havas Henrik a képernyőn, és létezik egy a képernyőn kívül.
 |
– Az is felfújt lufi volt, hogy Havas Henrik nem tart tehetséges sportriporternek?
– Furcsa ellentmondás, hogy elmondása szerint ő javasolt maga mellé. Vagy ennyire félne a megmérettetéstől? Már megbeszéltük egyébként ezt a témát. Henrikben tudatosítanom kellett, hogy attól még valaki sportriporter, mert a tornában, a műkorcsolyában, tehát a művészi sportokban van otthon. Nemcsak foci van a világon. Különben is, Henrik szerint nekem csak a dekoltázst és a csicsergést kell hoznom a Mokkába, én pedig meghagyom ebben a hitében!
| Névjegy: |
| Név: Csisztu Zsuzsa Született: 1970. február 15. Család: édesanyja és édesapja grafikus, bátyja szobrász, nagyapja karmester volt Tanulmányok: Testnevelési Egyetem, Minnesotai Egyetem, jelenleg harmadéves joghallgató Sport: ötéves korában kezdett tornázni, tizenhét éves sportpályafutása alatt közel százszor volt válogatott, tízszer magyar bajnok, olimpiai, világ- és Európa-bajnoki helyezett Pálya: 1992 óta tévézik, hat évig az MTV-nél, hat évig a TV2-nél dolgozott Tavaly január óta szabadúszó. A TV2 Ringben, illetve a Mokka című reggeli műsorban dolgozik. A Klubrádióban a Rivális című sportmagazint vezeti Családi állapot: válófélben |
– Hetek óta plakátokon láthatunk a városban, az egyik kozmetikai cég Önbizalom Akadémiáját hirdeteted Görög Zitával. A te önbizalmad nem roggyant meg?
– Úgy gondolom, akik ismernek, azok nem ültek fel a rágalomhadjáratnak, de bevallom, átmenetileg tudtak bennem kételyeket kelteni. Aggasztó volt, hogy a felületes szemlélő esetleg a magánéletemet firtató cikkeket összemossa a munkámmal. Aztán rájöttem, bíznom kell az emberek józanságában, és az azóta eltelt idő engem igazolt.
– Az emberekkel kapcsolatos bizalmad azonban a múlté, például titkos a telefonszámod is.
– Valóban eljutottam oda, hogy elvesztettem a bizalmamat, legfőképpen egy-egy újságíróval kapcsolatban. Korábban azonban úgy gondoltam, mivel én is sokszor ülök a mikrofon túloldalán, én is kérdezek, ezért elvárhatok egyfajta bizalmi kapcsolatot. Ezt azonban sokan kihasználták, ezért úgy döntöttem, hogy nem veszek részt ebben a fröcsögésben. Nem akarok semmilyen általuk kiagyalt hazugságot a saját mondataimmal legalizálni. Bevallom, sokáig emésztettem az elmúlt év tapasztalatait, sokat gondolkodtam, mit tegyek, míg végül úgy döntöttem, jogi útra terelem az engem ért rágalmazásokat.
– Amikor a múlt év őszén beszélgettünk, azt mondtad, elkezdted egy új élet építését. Hogy állsz ezzel a munkával?
– Jól haladok, bár akkor azt hittem, már felmértem a romokat, ám jött még egy-két nyakleves. Egy bérelt lakásban élek, amelyet sikerült otthonos, nyugodt, békés kis kuckóvá formálnom, már anyagi lehetőségeimhez képest. A magánéletem is kiegyensúlyozott, köszönöm, jól vagyok, jól vagyunk! Vannak terveim, álmaim, szeretnék például régóta megtanulni tangózni, és most már van partnerem is hozzá. Na, és persze az utazás! Rengeteg pontján jártam már a világnak, de vannak még vágyott célpontok, s végre meg tudom osztani ezeket az élményeket egy hasonlóan lelkes (úti)társsal. Nemrégiben jöttünk haza egyébként külföldről, egy teljesen privát nyaralásból, ahol csodás napokat töltöttünk.
– Jó volt úgy kilépni az utcára, hogy senki nem tudta, ki vagy?
– Nem is tudom elmondani neked, mennyire!
A teljes cikket a Meglepetés 23. heti számában olvashatjátok el!
