Ugyanaz, gyorsabban
– Az előbb megkérted a dramaturgot, hogy a poénod mindenképpen hallható legyen a zene alatt. Fontos a poén?
– Naná! De ha megkérdezik, hogy a tragédia vagy a komédia áll hozzám közel, soha nem tudok egyik vagy másik mellett dönteni. Az a lényeg, hogy hiteles legyek a szerepben.
– Gondolom, a próbahét mindannyiótok számára megterhelő.
– Nézd, ez nem egy váratlan fordulat az életemben. Egész egyszerűen ilyenkor úgy osztom be az időmet, hogy tudom, szinte reggeltől estig a színházban kell lennem. Az utolsó gombig mindent megbeszélünk, még olyan részleteket is, amelyek egy civil számára elképzelhetetlenek. Az utolsó pillantást is elpróbáljuk.
– A család ilyenkor önállósodik?
– Sokat segítenek, de persze ugyanúgy én vásárolok be, én főzök, és én foglalkozom Rozival, csak éppen sokkal szorosabb az időbeosztásunk.
Névjegy
Név: Hegyi Barbara
Tanulmányok: Színház- és Filmművészeti Főiskola (198589)
Pályája: 1989-től a József Attila Színház társulatában játszott, 1996 óta a Vígszínház tagja.
Néhány film, amelyben láthattuk: Hány az óra, Vekker úr?, A magzat, Elektra mindörökké, Az utolsó napló,
Ahol láthatjuk: Játszd újra, Sam!, Egy csók és más semmi, Tévedések vígjátéka (Vígszínház), Macska a forró tetőn, Képzelt beteg, Varrónők (Pesti Színház), Spencer, A makrancos hölgy (József Attila Színház) Életképek (sorozat, MTV)
Család: férje Stevanovity Zorán zenész. Kislánya, Rozi 6 éves.
– Hát, azt kell mondanom, hogy ez nem az az időszak az életemben. Ha lenne egy kicsit több időm, bizonyára elmennék úszni, de hangulatfüggő, hogy mi mindenhez van még kedvem. Előfordul, hogy egy masszázzsal lazítok, vagy meglátogatom a kozmetikusomat. Természetesen nem akarom úgy beállítani, mintha a próbaidőszak szenvedés lenne, hiszen egy színésznek éppen ez a szenvedés a perverziója. És persze jó látni, ahogyan beérik a munkánk gyümölcse.
Két perces premier
– És ha a próba még nem lenne elég, ott van az Életképek forgatása is…
– Ne gondold, hogy a forgatás más munka, mint a színház. Csak míg a színházban hat hetet töltünk a próbával, addig a forgatáson egy órát, és a kamerák előtt a premier is csupán két perc. De abban a két percben ugyanúgy koncentrálunk, mint a darab két órájában.
– Szereted az Életképekben játszott karakteredet?
– Minden olyan karaktert szeretek, amely gondolatokra sarkall.
– És milyen két kamaszlány anyját játszani? Gondolom, már előre félsz Rozi tinédzseréveitől…
– Nehogy azt hidd! Más a forgatókönyv, és más az élet. A való életben a kapcsolatunkat, a történetünket Rozi és én alakítom.
– Milyen Rozi története?
– Érdekes. Néha fárasztó, de érdekes.
– Színésznő lesz?
– Látom az irányultságot, de nem szeretném, ha ez lenne az egyetlen választása. Ismerje meg az életnek minél több területét, és ha akkor is színpadra vágyik, nem állok az útjába. Azt hiszem, tizennyolc évesen is még csak nagyon kevesen tudják, hogy miért szeretnének színészek lenni. Hogy a csillogás vonzza őket, vagy mondanivalójuk van…
– Ezért nem szerepelsz Rozival az újságokban?
– Igen. Egyetlenegyszer készült rólunk újságba fotó, akkor két okból tettem kivételt. Egyrészt anyák napja volt, másrészt az egyik barátom kérésére mondtam igent ezzel.
– Időnként nehéz egyszerre helyt állnod anyaként, feleségként és színésznőként?
– Nem érzem a nehézségét, mert én csak így tudok működni. Soha nem merült fel bennem a család vagy karrier kérdése, mert ha egyikről vagy másikról le kellene mondanom, boldogtalan lennék. És ha kiegyensúlyozottnak látszom, az éppen azért van, mert mindkettő megadatott az életemben.
– Szóval te akkor is jókedvű vagy, ha a tűzhely előtt állsz, és bár rohannál, mégis ebédet kell főznöd?
– Imádok főzni, szenvedélyesen.
– Hányan ülitek körül az asztalt egy vasárnapi ebéden?
– Ez teljesen változó. A mi életünkben a változatosság jelenti az állandóságot.
– A Zoránnal közös, esti beszélgetéseitek állandóak?
– Igen. Mi esténként rengeteget beszélgetünk, és nem csak arról, hogy mi történt velünk napközben. Egyszerűen ilyenkor mindent megosztunk egymással, mert ekkor van egy kis nyugalom az életünkben az egész napos rohanás után.
– És a reggel?
– A reggel csak az enyém. Felkelek egy órával hamarabb, hogy a csendes lakásban, a kávém társaságában végiggondoljam a napomat, és felkészüljek a rohamra. Ilyenkor csak ülök alfában, és töröm a fejem.
A teljes cikket a Meglepetés 44. heti számában olvashatjátok el!
