– Hogy bírod a gyereknevelést?
Kétgyerekes családanya, sikeres modell, üzletasszony, rádiós szerkesztő és tévés műsorvezető: Jaksity Kata
– Nagyon élvezem, rózsaszín felhők között járok egész nap. Érdekes, hogy a két pici baba között milyen nagy a különbség: Ábellel, a nagyobbik fiammal nagyon nehéz volt az első néhány hónap. Ő egy különösen érzékeny, követelőző, sírós kisbaba volt, mindig ő diktálta a tempót. Még a gyerekorvos is mondta, hogy az átlagosnál jóval nyugtalanabb. Bende, a kisöccse most 4 hónapos, végtelenül nyugodt és türelmes. Ha például még nem értünk vele haza, és már szoptatni kéne, meg sem szólal, inkább visszaalszik. Persze ebben biztos benne van 7 év gyereknevelés tapasztalata.
– Ábel nem féltékeny az öccsére?
– Persze, egy egészséges féltékenység van benne, de alapvetően nagyon sokat segít nekem, és imádja az öcsikéjét. Reggelente be szokott menni a szobájába, felhúzza a redőnyt, és beszélget vele néhány percet.
– A párod könnyen alkalmazkodott a bővülő családhoz?
– Az első gyerek még őt is felkészületlenül érte. Azt hiszem, azért nem tud bensőséges viszony kialakulni apa és újszülött között, mert ez a kapcsolat a szoptatás közben jön létre. Akkor elég sok idő kellett, mire esténként a párom fürdette a kicsit. Most sokkal többet segít, ami főleg az elején volt elengedhetetlen, mivel császárral szültem, és három hétig egyáltalán nem emelhettem.
Névjegy: Születési idő: 1972. május 1.
Végzettség: Külkereskedelmi Főiskola, reklámközgazdász másoddiploma, Komlósi Oktatási Stúdió média szak, 4 nyelven beszél: oroszul, olaszul, szerbül és angolul
Családja: két fia Ábel és Bende, férje Ákos
– Igen, épp most volt a Jennifer Lopez-cipők divatbemutatója, amit nagyon sok munka előzött meg, és egy kicsit bele is haltam. A cipős cég tulajdonosa szintén egy háromgyerekes anyuka, így egymás szoptatási rendjéhez igazodva tudtunk felkészülni a bemutatóra. Amikor lement, három napig ki sem mozdultam otthonról, csak babáztam.
– Hogyan kerültél a tévéhez?
– Jól hangzana, ha most azt mondanám, hogy már gyerekkorom óta erről álmodoztam, de nem így van. A Külkereskedelmi Főiskolára jártam, aztán másoddiplomának szereztem egy reklámközgazdász végzettséget. Mindig is reklámmal, marketinggel szerettem volna foglalkozni, így alapítottam egy rendezvényszervező céget. Amikor terhes lettem, arra gondoltam, kéne tanulni valami új dolgot, és beiratkoztam a Komlósi-féle médiaiskolába. Bárdos András, aki nagyon szigorú és nagyon jó tanárom volt, beajánlott az MTV híradójába.
 |
– És a modellkedés? Akkor már ismert és keresett modell voltál.
– Igen, sokat dolgoztam Náray Tamással, és egy idő után odavett a cégéhez. Én voltam a kommunikátor: a marketinges, a pr-es, a sajtós. Akkoriban volt egy A3 nevű adó, ahol a divatműsor készítőivel munkakapcsolatot tartottam. Amikor egyszer elutazott a műsorvezető, egy adás erejéig megkértek, hogy ugorjak be. Olyan jól sikerült, hogy maradtam, bár a műsor nem sokkal később megszűnt.
– Ekkor szerettél bele a tévézésbe?
– Körülbelül igen. Ezzel párhuzamosan történt az is, hogy Ernyei Béla egy divatbemutató után odament Náray Tamáshoz, és kikért tőle, hogy az akkor induló Sztárleltár című műsorában legyek mellette műsorvezető. Végül az nem jött össze.
– Mi volt olyan vonzó a szereplésben? 
– Természetesen az nagyon, hogy észrevettek, felismertek, megkerestek újságoktól. De ez egyrészt egy idő után lecseng, másrészt zavaró is lehet. Nekem mostanában komoly problémáim vannak a szakmával, kevés az igazán minőségi, jó műsor. Például én a riporterkedést szakmailag sokkal összetettebb munkának tartom a műsorvezetésnél. Viszont arra senki nem gondol, hogy ilyesmivel megkeressen, hiszen az visszalépésnek számítana olyasvalakinek, aki már egyszer képernyőre került, gondolják a szakmában. Én nem így gondolom.
– És a Kék fény? Oda vissza fogsz menni?
– Nem valószínű. Az új koncepció szerint egy férfi műsorvezetője van a műsornak. Szerettem csinálni, mert kihívás volt fiatal nőként hitelesnek lenni ebben a műfajban. Ott van viszont a műsorom a Klubrádióban, a Női vonal. Igaz, hogy a szerkesztés sok idő, de a műsor hetente egyszer megy, szerda délelőtt, így marad időm a családra is. Nekem sokat számít, hogy a gyerekek mellől ki is tudjak mozdulni, pénzt is tudjak keresni, és érezzem, hogy fontos a munkám, szeretik, amit csinálok, de most már tényleg a gyerekeim állnak mindenek felett.
– Ezek szerint elégedett vagy.
– Igen, saját lábakat építettem, amiket nem lehet egykönnyen kiütni. Saját modelliskolám és nőknek szóló iskolám van, ahol rengeteg sikerélmény ér. Ezek a dolgok annyi biztonságot adnak, hogy belefér az is, hogy nemet mondjak olyan műsorra, ami nem érdekel.
– Vannak újabb terveid?
– Igen, sok ötletem van, főleg műsorötletek. De ezeket nagyon nehéz megvalósítani, már többször majdnem feladtam, és mondtam, hogy főfoglalkozású anyuka leszek, de aztán mindig új erőre kapok, és küzdök tovább.
 |
– Milyen ötletek ezek?
– Nemrég megkerestek az egyik újonnan induló tv-csatornától. Ráadásul olyan valaki, akinek elég komoly szakmai múltja van, vagyis nagyon jól esett, hogy bízik bennem, és hosszú távon számít a munkámra. Abban maradtunk, hogy amint a pici és a szoptatási rendem engedi, megbeszéljük a lehetőségeket. Az az igazság, néha úgy érzem, hogy egy kis hal vagyok ebben a szakmában, vergődöm a 10-20 centis vízben, és várom, hogy újratöltsék a medencét.
