– Hogyan kezdted a modellkedést? Gondolom, nem a férfilapos szereplés volt az első.
Kattints a képre!
– Nem, de az év playmate-je választás volt az első lépés 2002-ben, melyet az emberek elkönyvelnek. Pedig nagyon régre húzódik vissza a történetem. Körülbelül a születésemhez. Már kislányként is minden képen ott akartam lenni. Imádtam, ha fotóznak, jó barátságban voltam a kamerával. Sosem voltam szégyenlős és zárkózott. Az első konkrét lépést tizenhárom éves koromban tettem meg, elmentünk egy helyi fotóshoz, és készítettünk egy sorozatot. Visszanézve vicces, de akkor nagyon büszkék voltunk rá.
– Már akkor is sminkelve, stylisttal?
– Persze. Kicsi smink, kicsi haj, baromi komolyan vettem magam. Bár, akkor még azon is gondolkodtam, hogy vagy autó-, vagy motorversenyző leszek, nem feltétlenül modell.
– Miért nem az előbbi kettő?
– Nem tudom, pedig a mai napig imádom az extrém sportokat. És űzöm is őket.
– Neked ezt hagyják? Hiszen meg is sérülhetsz, akár úgy, hogy a külsőd bánja.
– Hagyom magamnak. Nincsen menedzserem, aki eltiltana ettől, így ugyan saját felelősségre, de csinálom. Tűzjegy vagyok. Szeretek mindent, ami növeli az adrenalin-szintet. Lehet, hogy többet kellett volna gokartozni, ha ezt komolyan gondolom. Kívülről száz százalékig nő vagyok, belülről akad pár fiús tulajdonságom.
Névjegy: Született: 1981.04.11
Csillagjegy: Kos
Hobbi: extrém sportok, utazás
Kedvenc ital: mentes víz citrommal, ha alkohol, akkor pezsgő
Bódi Sylvi honlapja »
– Tizenhárom éves alig múltam, amikor beneveztem életem első versenyére, ahol bekerültem a tizenkét legszebb lány közé. Fiatalon olyan újságok címlapjain szerepeltem, amik nem is feltétlenül tinilányoknak szóltak, hanem érett nőknek. A Playmate-választás előtt volt egy kifejezetten szépségversenyes időszakom, nagyjából 1996-1999-ig. Minden versenyen elindultam. Jó is volt a mérlegem – tíz versenyből kilencet megnyertem, csak egy megmérettetésen voltam második helyezett.
– Ez egy bokszolónál sem rossz arány. Miben segítettek ezek a versenyek?
– Megtanultam leküzdeni a lámpalázat, megtanultam kommunikálni a közönséggel. Gyakorlás volt.
– A regionális versenyeken is ugyanúgy kell szólni pár szót a világ megváltásáról, vagy csak szimplán felvonultok, pontoznak, eredményt hirdetnek?
– Talán pár szót kell beszélni, de azt sem feltétlenül. Felvonultunk estélyiben, fürdőruhában, és valami szórakozáshoz szánt szexi cumóban. Amúgy, ahhoz képest, hogy kis versenyek voltak, nagyon igényesen megcsinálták őket. 1998-ban lettem második a Miss Hungaryn. Ez nagy szó volt. Utána jutottam ki a Miss Europa versenyre 1999-ben, ahol beválogattak a hat legszebb lány közé. Tizennyolc évesen.
– Utána?
– Utána jött a változás. 2000-ben lettem először férfimagazin címlaplánya. Akkor azt hittem, a csúcson vagyok, ennél feljebb már nem is juthatok. Közben Debrecenben elkezdtem csinálni egy modellügynökséget. Hostess munkákat vállaltunk, és pár roadshowt. Ezt a playmate-ig csináltuk, de azután annyi munkám lett, főleg Budapesten, hogy lehúztuk a rolót.
– Miben változott meg az életed, hogy Playmate-lány lettél?
– Mindenben. Előtte kismariska voltam ehhez képest. Máig hihetetlen, ahogy felpörgött az életem. Komolyabban állnak hozzám a szakmában is, nem próbálkoznak mindenféle bolondságokkal.
– Teszem azt?
– Mára tudom, hogy mit tehetek, mit nem, minek mi az ára, megtanultam magamat annyira menedzselni, hogy ne verjenek át. Előtte próbálkoztak.
– Kiváltságokkal jár ez az élet?
– Kétoldalú az érem. Ha dicsérnek, kedvesek velem, természetesen jól esik. Másfelől persze ott van, hogy mindenkit érdekel a magánéletem, amiről nem szívesen beszélek. Az az enyém. Nem adom ki a családomat a sajtónak, elég, ha engem ismernek. A magánélet nem közélet. Na, meg szórakozni sem feltétlenül nyugodtan megyek, sok pasi bepróbálkozik. Persze, ha már ittak is egy keveset. A piától lesznek bátrabbak, józanon a legtöbb oda sem merne jönni.
– Neked mindig a szép nőt kell adnod, sohasem engedheted el magad?
– Igen. És hidd el, nem könnyű az év 365 napján folyamatosan mosolyogni, tip-topnak lenni. Megterhelő.
– Mi lesz veled öt év múlva? Tudjuk, a modell karrier nem tart örökké.
– Bármilyen furcsa, nekem vannak olyan földi terveim, minthogy gyereket akarok szülni, családi életet élni. Úgy tervezem – és remélem, így lesz-, hogy nemsokára abbahagyom a modellkedést. Nem akarom átélni, hogy azért nem hívnak már, mert kiöregedtem, vagy valami nem stimmel. Így egy pozitív élménnyel tudok kiszállni. Az pedig butaság, hogy eddig csak a szépségemből éltem, kellett ehhez ész is. Kevés olyan lány maradt a pályán, aki a toppon lehetett volna. Eltűntek, nem bírtak kommunikálni.
– Mennyi realitása volt annak a hírnek, hogy te leszel a Megasztár műsorvezetője?
Kattints a képre!
– Az égegyadta világon semmi. Az újság találta ki az egészet. Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de engem inkább a kép akasztott ki amit a címlapra tettek-, mint álhír. Görög Zitáról egy nagyon kedves arckép jelent meg, rólam pedig egy igencsak erotikus, az egyik naptáramból. Mintha az angyal és az ördög lett volna ott. Amúgy, én nem is igazán vágyom a képernyőre. Zitával egyáltalán nem konkurálunk, ha a modellkedést hozom fel, akkor sem. Ő divatmodell, én pedig inkább glamour-lány vagyok. Különben is nagyon jóban vagyunk, találkozunk, telefonon beszélünk. Nemrég az is kiderült, hogy egy reklámfilmben együtt mostunk autót, körülbelül tizenhárom évesen. Bár meglenne az a felvétel.
– Családon kívül más terv?
– A munkában is szeretnék megmaradni a szépségnél, szépségápolásnál, a divatnál. Azt még nem tudom, milyen módon, de valószínűleg nyitok egy szépségszalont.
– Mennyire vagy exhibicionista?
– Nem igazán.
– Furcsa, hiszen modell vagy.
– Igen, de nekem a modellkedés egy kifejezési forma, nem hívnám teljes mértékben munkának. Egy fotózáson azt érzem, hogy alkotunk. Ebből a szempontból persze szerencsés, hogy kaméleon arcom van. Bájos kislánytól az ördögi démonig bármit ki lehet hozni a vonásaimból. Ezért szeretem a naptárjaimat, melyet minden évben kiadok. Nemrég készült el a jövő évi, ami tizenkét különböző arcomat mutatja be.
