Egy Hollywood-i filmben érzi magát

Sikerült neki, bejutott a műsorba, felfüggesztette tanulmányait az egyetemen és minden energiájával a versenyre koncentrál.


– Hallottam, hogy a Megasztár előtt lényegében még soha nem álltál színpadon, igazából csak egyszer léptél fel a barátaid előtt. Milyen volt az a koncert?

– Tavaly nyáron az egyik barátom felhívott, hogy csináljunk  egy kerti bulit. Egyszerűen összegyűltünk a házuk kertjében a barátainkkal, a családdal, és egy teadélután keretében tartottunk egy koncertet. Néhány hét alatt készültünk fel, egy szőnyeget raktunk le a földre, azon játszottunk.

– Tanultál korábban énekelni?

– Még középiskolás koromban jártam énekkarba hetente háromszor, ezt leszámítva egyáltalán nem. Inkább a fürdőszobában a dezodorosflakont használtam mikrofonnak, és úgy gyakoroltam. De volt, hogy a telefonkagylóba énekeltem, vagy bármibe, ami mikrofonhoz hasonlít.

– Gimnázium után továbbtanultál?

– Igen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre járok angol-magyar szakra, ahol másodéves vagyok. Most egyelőre halasztok, mert a műsor miatt nem tudok bejárni az órákra, de mindenképpen szeretném befejezni.

Névjegy:

Név: Puskás Péter Életkor: 21 Iskola: Pázmány Péter Tudományegyetem, angol-magyar szak Hobbi: foci, filmek

– Ezek szerint nem készültél éjjel-nappal, hogy énekes legyél. Hogy jött az ötlet, hogy a Megasztárba jelentkezz?

– Igazából amikor megláttam a felhívást, hogy énekeseket várnak a műsorba, arra gondoltam, miért is ne jelentkeznék. Én művészcsaládból származom: édesapám, nagyapám, nagymamám és édesanyám is színész – mindig is érdekelt a szereplés.

– Vannak színészi ambícióid is?
 
– Inkább a filmrendezés vonz, már egyszer felvételiztem a Színművészeti Egyetemre, de nem vettek fel. Azt tervezem, jövőre megint megpróbálom.

– Hogy érzed magad a Megasztár-csapatban?

– Nagyon klassz a csapat, mindenki teljesen különböző, hihetetlenül karakteres egyéniség. Elképesztően jól érzem magam velük, és már alig várom, hogy összeköltözzünk.





– Mit vársz ettől a műsortól?

– Azt szeretném, hogy az emberek ne csak arra emlékezzenek, hogy ez a srác szerepelt a Megasztárban a TV2-n, hanem megjegyezzék, hogy mondjuk a 2. héten az a produkció igazán lenyűgöző volt. Hogy külön-külön emlékezzenek a fellépéseimre, és azt mondják, hogy „hú, ez a fiú tud valamit”, és ne csak egy homályos benyomásuk legyen rólam. Én is emlékszem néhány ilyen előadásra az előző szériákból.

– Például kire? Kik a kedvenceid?
 
– Tóth Verát nagyon szeretem, neki elképesztően jó hangja van és kisugárzása. És lenyűgözött benne az a hozzáállás, az alázat, ahogy kiáll a színpadra. De tetszett Kandech Evelyn is, ő is mindig nagyon átütően tudott énekelni.

– Érzel már valamit abból, hogy milyen lehet népszerűnek lenni?

– Talán egy kicsit igen. Már előfordult, hogy megjelent rólam egy újságcikk, olyan szöveggel, ami nem úgy hangzott el, és torzult a mondanivalóm, messze állt az igazságtól – akkor egy kicsit elkeseredtem. De megpróbálom a helyén kezelni a dolgot, és ügyelek arra, hogy ne olyannak állítsanak be, amilyen nem vagyok. Én abban hiszek, hogy a tehetség elég ahhoz, hogy rám figyeljenek, és remélem, az embereknek nem lesz hiányérzetük amiatt, ha nem látnak minden héten az újságok címlapján, bár tudom, hogy ez fontos része az előttem álló munkának és megmérettetésnek. Szerintem, akikről nap mint nap olvasnak, egy idő után már nem is olyan érdekesek.

– Van barátnőd? Ő mit szól a sikereidhez?
 
– Úgy érzem, ha erről beszélnék, olyan lenne, mintha a hálószobatitkaimat kürtölném szét. Ebből a szempontból úgy szeretnék viselkedni, mint Torres Dani – neki is sikerült a magánéletét megőriznie a nyilvánosság kíváncsisága elől.





– És a barátaid, iskolatársaid?

– Mindenki nagyon örül a sikeremnek. Nagyon jólesett, amikor láttam, hogy a tanáraim is gyakran írnak az internetes fórumokra, hogy gratulálnak és drukkolnak nekem. Nemrég, hálaadáskor rendeztem egy bulit, amire 60-70 ember eljött, nagyon jó érzés volt, hogy egy ilyen nagy közösségben mindenki őszintén örül egy ember sikerének. Senkin nem éreztem irigységet, és tudom, hogy ha nem én lennék ilyen szerencsés, hanem valaki más, akkor is ugyanígy viselkedne mindenki. Jó érzés tudni, hogy rájuk ugyanígy számíthatok a bajban is, nemcsak akkor, ha jól mennek a dolgaim.

– Miért, szerinted lesz rossz periódusod is ebben a szakmában?

– Tisztában vagyok vele, hogy ez nem egy egyszerű pálya. És a szüleim is felkészítettek rá, hogy ha valaki előadó, rengeteg energiabefektetéssel jár, és nem elég mindent megtenni a sikerért és tehetségesnek lenni, hanem egy jó adag szerencse is kell a dologhoz.

– Mit kezdesz a nyereménnyel, ha te nyered meg a Megasztárt?

– Hát, az is lehet, hogy már a második körben kiesem, de én már azt is nagyon nagy dolognak tartom, hogy egy ilyen erős mezőny mellett az első ötvenbe bekerültem. Sokszor már így is teljesen úgy érzem, mintha egy Hollywood-i sztoriba csöppentem volna. Volt az a kerti koncert, amiről meséltem, aztán soha nem foglalkoztam a dologgal, és most meg hirtelen itt vagyok… De azt hiszem, számomra a nyeremények közül a legnagyobb dolog a lemezszerződés lenne.

– A lakásba beköltöznél?
 
– Egyelőre ezen nem gondolkodom, együtt lakom a szüleimmel, öcsémmel és a nagymamámmal, és jól érzem magam otthon, jól kijövök a családommal. Szabad szellemben neveltek, és nem szigorúak velem egyáltalán.

– Hogyan képzeled el magad 20 év múlva?
 
– Szerintem a következő időszak meghatározó lesz mindenki számára. Néha arról álmodom, hogy 20 év múlva leülünk Angival és Esztivel, és egyfolytában az élményeinket meséljük, hogy mennyire szép volt ez a néhány hónap az életünkben!