“Nem vagyok egy biztonsági játékos”

– Milyen érzés volt, amikor többszöri próbálkozás után felvettek a Színművészetire?

– Már nagyon vágytam rá, azt hiszem, az volt életem legjobb döntése, hogy oda jelentkeztem. Negyedszerre vettek fel, és hihetetlenül boldog voltam, amikor megtudtam, hogy kiválasztottak, bekerültem a Marton-osztályba, szinte eufórikus érzés volt. Amíg oda jártam, nagyon boldog időszak volt az életemben: csak a munkán járt az agyam, semmi másra nem kellett koncentrálnom.

– Miben változtál a legtöbbet ez alatt az idő alatt?

– Ezt nehéz megmondani, de talán abban, hogy önbizalmat adott – nagyon sokat.

– Mikor kerültél a Radnóti Színházba?

– Három évvel ezelőtt. Ez egy nagyon szűk társulat és jó a munkahangulat, nagyon jól érezem magam itt. Előadás után sokszor ott maradunk, vitatkozunk, fiatalok az öregekkel, mi hogyan lehetett volna jobb. A főiskola előtt Kaposváron voltam segédszínész, utána pedig a Krétakörben játszottam. Az egy teljesen más világ volt: velük rengeteget utaztam, bejártuk Európát.

– Miért jöttél el onnan?

– Mert váltani szerettem volna, más életet akartam. Rengeteget dolgoztunk, próbáltunk, és bennem meg egyre erősödött a vágy, hogy mást szeretnék. El akartam venni a feleségemet, gyereket akartunk.

Névjegy: Csányi Sándor

Születési idő: 1975. december 19. Végzettsége: Színház- és Filmművészeti Egyetem Filmszerepei: Temetetlen múlt Állítsátok meg Terézanyut! I love Budapest Jadviga párnája Nexxt Kontroll Csak szex és más semmi Családja: Felesége Pokorni Lia, kisfia Mihály

– Nekem az is elég furcsa, hogy azt meséled, Budapestről vidékre költöztél, mert színész akartál lenni. Általában fordítva szokott biztosabb lenni a siker, nem?

– Nem vagyok egy biztonsági játékos, szerintem akkor él az ember igazán, ha hagyja, hogy irányítsák a dolgok.

– Színházban dolgozol, mégsem a színházi szerepeid miatt vagy népszerű. Nem zavar ez téged?

– Színházban nem lesz ismert az ember. Az Aranycsirke-díj után engem sokkal többen ismertek meg, mint a Kontrollból. Ezt kell tudni kezelni, és kell tudni szelektálni, hogy az ember mit vállal el és mit nem. A Csak szex és más semmi című film bemutatója előtt meghívtak a Fábry show-ba, és elmentem, mert filmekről beszélgettünk, és nem kellett bohóckodni.

– Milyen szerepeket utasítottál már vissza?

– Reklámfilmeket, sorozatokat.

– Soha nem fenyegetett az a veszély, hogy a „fejedbe száll” a népszerűség?

– A főiskolán Ascher Tamás és Gothár Péter tanított, ők nagy hatással voltak rám, de általában jellemző volt, hogy a tanáraim mindig tudták, „mikor merre vagyok”. Egyszer másodévben az osztályfőnököm, Marton Frigyes leültetett, és halkan, kimérten kezdett hozzám beszélni. Nagyon megalázott, elmondta, hogy egy ócska, vicceskedő, olcsó bohóc leszek, ha így folytatom, és azt javasolta, hogy menjek másfele. Na, akkor vettem észre, hogy valóban pont elindultam egy rossz irányba, és utólag hálás vagyok neki, hogy figyelmeztetett. Vannak pontok, amikor egy őszinte kritika többet ér, mint a finomkodás.





– Kiktől tanultál még a legtöbbet?

– Most a színházban Csomós Marit és Szombathy Gyulát említeném, de Szabó Istvánt is egy olyan embernek tartom például, akinek egyszerűen jó a közelében lenni, és órákon át beszélgetni vele. Ritka a szakmában az olyan jó hozzáállás, mint az övé, ő ugyanis soha nem mond rosszat senkiről.

– Milyen terveid vannak a közeljövőre?
 
– Mostanában több film is van alakulóban, amiket szívesen megcsinálnék. És Nimródról (a Kontroll című film rendezője – a szerk.) is úgy tudom, hogy haza fog jönni Amerikából, hogy forgasson, az is nagyon érdekel.

– Csak filmszerepekről beszélsz? Ennyivel fontosabb ez számodra, mint a színház?

– Nem, csak mostanában ezeken a dolgokon jár inkább az agyam.