Vigaszdíj

– Hogyan jutott eszedbe kamu angolt énekelni?

– Kifogytam a dalokból, amikkel készültem, de a zsűri kért még egyet. Két nappal korábban írtam ennek a dalnak a zenei alapjait, de nem volt hozzá szövegem, rögtönöztem. Később megírtam hozzá a dalszöveget, és Adj erőt! lett a címe. Viszont az is megesett, hogy az egyik koncerten a közönség a kamu angolt énekelte, engem pedig sokáig hívtak Kamu angol Jocinak.

– Nagyon jók a lemez visszajelzései. Azt hiszem, jó irányba tartok, és szeretnék hosszan ebben az irányba haladni. A lemezszerződésem is hosszú időre szól, és már dolgozom a következő lemezen. Hat számnak az alapzenéje van meg, most kezdem a szövegeket írni, nem állok meg. Nem is tudok megállni: jönnek az új ötletek, az új dalok, az új érzések. Nem is lehet az embernek ezt magába fojtani.

– Csak dicsérnek?

– Szerencsére több a pozitív, mint a negatív kritika, de minden kritikát úgy próbálok megélni, hogy abból erőt merítsek. Nem biztos, hogy ha azt mondják, hogy ezt a dalt rosszul énekled, akkor durcásnak kell lenni, inkább megrágni és erőt meríteni belőle.

– Annyi tehetségkutatón indultál: Ki mit tud, Üstökös, miért nem jelentkeztél a Megasztár első szériájába?

– Nem gondoltam, hogy ilyen komoly lesz. Viszont az első adások után fogtam a fejem, és amikor meghirdették a másodikat, rögtön jelentkeztem.

– Hogyan dolgoztad fel, hogy kiestél?

– Nagyon mélyponton voltam. Nem volt értelme kiszállni az ágyból. Előtte szorgos voltam, de akkor nem akartam felkelni, nem akartam semmit sem csinálni, annyira megviselt. Egyébként az én hibám volt, mert elhittem a csapattársaimnak és az énektanárnak, hogy esélyes vagyok. Ott mindenki nagyon nagy esélyesnek tartott és én ebbe beleéltem magam. Ha nem élem bele magam, akkor nincs ekkora csalódás, de amikor a közönség visszaszavazott, mindezt túlszárnyalta.

– A zene a véredben van?

– Apukám hivatásos dobos volt, én 5 éves koromban bátyám hatására kezdtem el gitározni, és egy percre se tudtak eltávolítani attól, hogy énekeljek.

– És a suli?

– Ha azt mondták, hogy tanuljak meg egy verset, nem tudtam megjegyezni, de ha azt mondták, hogy énekeljem el, akkor semmi gond sem volt. Állandóan gitárral nyomtam irodalomórán, középiskolában is. Műszaki kereskedő a végzettségem, azután jött az Üstökös és a Megasztár, most pedig már csak éneklésből élek.

– Kaptál egy lemezszerződést…

– December 25-én volt a vigaszágas döntő. Előtte, Szenteste, mintegy karácsonyi ajándékként, kaptam egy sms-t a kiadó igazgatójától, hogy bármi történjen, számítanak rám. Én akkor hátradőltem, és azt mondtam, hogy szeretnék bekerülni, de azt is hozzá kell tenni, hogy a feleségem akkor már 9 hónapos terhes volt. Január 9-én megszületett a kislányom, de nekem fogalmam sem volt arról, hogy ekkora hatással lesz rám. Azt hiszem, a döntősök január végén költöztek be a házba, és most már tudom, én nem költöztem volna be. Bármilyen szerződést képes lettem volna megszegni, de nem hagytam volna ott a családomat.

– Anitával először nagyon jó barátok voltunk, egymásnak mondtuk el az összes titkunkat. Tudott az összes komiszságomról, és neki meséltem el éppen aktuális csalódásaimat vagy szerelmeimet is. Összevesztem a barátnőmmel, és éppen neki keseregtem, amikor bevillant, hogy ő életem párja. Kilenc hónapja voltunk együtt Anitával, amikor terhes lett, korán jött a gyerek, és nagyon összezavarodtunk. Az észérvek amellett szóltak, hogy nem okos döntés megtartani, viszont amint ezt kimondtuk, egyre boldogtalanabbak lettünk, a végén már alig szóltunk egymáshoz. Éreztem, így egymást is elveszítjük. Megkértem Anitát, hogy tartsuk meg a gyereket. Megszületett, összeházasodtunk, és boldogok vagyunk. Azt hiszem, hogy akármennyire jó a párkapcsolat, a gyerek a legjobb dolog a világon. Előtte elég bevállalós életet éltem, szerettem szórakozni, szerettem az éjszakát, és most én vagyok az aggódó apa. Talán túlzásba is viszem, mert születése után, ha a kislányom 5 percnél tovább sírt, hívtam a háziorvost, aki naponta ötször volt kint nálunk. Most már tudom, hogy a szülők miért féltik a gyerekeiket. De ebből vissza kell vennem…

– A legtöbb apa lánya születése után azt határozza el, hogyan fogja a pasikat távol tartani lányától. Neked vannak már terveid?

– Ha régi önmagamból és a többi fiúból indulok ki, sok huncut férfi van, akkor biztos, hogy nem érdemelnek meg egy rendes, normális lányt.

– Kislányod szereti a zenédet?

– A zene mindig megnyugtatja. Néha már akkor abbahagyja a sírást, amikor a gitárt a kezembe veszem, viszont nagyon érdekes, hogy az Adj erőt!, amit a vigaszágas döntőben énekeltem, nem lehet játszani neki, mert akkor elkezd sírni.