– Hány éves vagy?
Ez az a virág az Én, a kém című filmből, ami a díszletben a Lánc-híd felső részét díszíti.
– Magyarországon már nem kapnék munkát vagy nagyon nehezen, mert túl “öregnek” számítok, noha hosszú idő kell ahhoz, hogy valaki a szakmájában gyakorlatra tegyen szert.
– Mi vitt Kaliforniába?
– Magyarországon biológia-földrajz tanári szakra jártam, és később számítógép programozóira. A Természettudományi Múzeumban dolgoztam: adatbázist fejlesztettünk a múzeum állatár részlegének, közben grafikai programokat és játékokat fejlesztettem a Microsoftnak. Ezután egy számítógépes grafikai stúdió vezetését kaptam meg, ahol mindenféle animációt készítettünk egy reklámcégnek. Ez így ment 1995-ig, amikor elhatároztam, hogy én Hollywood-ban szeretnék dolgozni, és a nevemet ott szeretném látni a nagy mozifilmek végen. Ekkor már több kapcsolatom is volt los angeles-i cégekkel és több ajánlatot kaptam, hogy jöjjek ki és dolgozzam itt. Többek között dolgoztam a Digital Domain nevű cégnél, és a Walt Disney-nél is. Jelenleg, hetedik éve, a Sony Pictures Imageworks-nél vagyok, és már a törzsgárdához tartozom.
Névjegy:
Név: Krajcsik Zsolt
Születési hely: Budapest, Magyarország
Lakóhely: Los Angeles, USA
Néhány film, amelyben dolgozott:
Narnia Krónikái
Földre szállt boszorkány
Pókember 2.
Pán Péter
Mátrix – Forradalmak
Bad Boys 2.
Hollywoodi őrjárat
Én, a kém
Harry Potter
Titanic
Számkivetett
Láncreakció
Krajcsik zsolt honlapja »
– Magyarországon örökké csak azt hallottam, hogy semmire sincs pénz, és elég csak az egyszerű dolgokat elkészíteni. Én mindig is többet szerettem volna: bonyolultabb filmeken dolgozni és egyre összetettebb trükköket életre kelteni. Nem is igazán Amerika vonzott, mint inkább a lehetőség. Az első film, amikor a nevem ott volt a stáblistán, az a Láncreakció (Chain Reaction) volt, Keanu Reeves és Morgan Freeman főszereplésével. Ott ültem a moziban és a végén, amikor jöttek a nevek, nagyon jó volt ott olvasni a sajátomat. Azóta sok film végén szerepelt a nevem, ezekből kettő, a Titanic (1998-ban) és a Pókember 2. (2005-ben) Oscar-díjat is kapott a vizuális effektusokra, kezdek hozzászokni. (Elneveti magát.)
– Miből áll a munkád?
– A mostani filmben (Ghost Rider), mint senior technical director dolgozom. Különböző computeres trükkök kifejlesztése, kivitelezése a feladatom, és persze ezek filmbe integrálása. Több ezer hálózatba kötött computeren dolgozom, naponta több száz képet készítünk, amik csak egy-egy apró részletei a végső képnek, ami azután a filmbe kerül. Szintén ehhez a feladatkörhöz tartozik, hogy forgatások idején színeszekkel dolgozunk, például speciális lézer scanner segítségével teljes computeres modellt csinálunk róluk. Ma már szinte nincs film valamilyen trükk nélkül. Trükk bármi lehet. Nemcsak az, hogy oda teszünk valamit a képre, lehet akár az, hogy valamit eltüntetünk a képről. A lényeg, hogy a néző azt higgye, amit lát, az igazi, és akkor mi jól dolgoztunk. Például a Bad Boys 2-ben az autós üldözésnél a Ferrarit és még több más autót is számítógépen készítettük, de nem lehet megmondani, hogy melyek azok, mert teljesen beleillenek a környezetbe.
 |
| A kép Costa Rica-ban készült a Sarapiqui folyó partján, a folyó másik oldalán az őserdő kezdődik. |
– Sok ember fanyalog a hollywoodi filmeken. Azt mondják, nagyon egy kaptafára készülnek, és már az elején tudni lehet a film végét.
– A hollywoodi filmek nagy része szórakoztató jelleggel készül, és nem akar versenyezni a klasszikusokkal. Ezekben a filmekben nem csak rengeteg pénz, hanem több évtizedes filmgyártási tapasztalat és egy hatalmas ipar van. Itt Los Angelesben szinte semmi sem lehetetlen a filmesek számára, mert minden van és minden azonnal elérhető. Olyan hatalmas tudás halmozódott fel az évtizedek alatt, amit nem lehet csak úgy egyszerűen lemásolni és máshol megcsinálni. Nézd meg a stáblistát, milyen hosszú. Sok embernek ad megélhetést egy-egy film, jó üzlet “kaptafára” filmet gyártani!
 |
| Antelope Kanyon, Utah, USA (Fotó: Krajcsik Zsolt) |
– Amikor az Én, a kém (I Spy) című filmet forgattuk, legalább öt különböző vége volt a filmnek, mire az egyiket végül kiválasztották. Minden nap új dolgot találtak ki és ezzel új vége lett a filmnek. Jópofa volt abban a filmben dolgozni, mert Budapesten játszódott, és mivel a filmnek a Lánc-híd volt az egyik fő része, a forgatáshoz megépítették a híd egyik nagy tornyát itt Los Angeles-ben egy nagy stúdióban. Sokszor engem kérdeztek a kamera beállításokkor, hogy Pest vagy éppen Buda merre van. A film végén a híd díszletéből kaptam egy darabot, egy nagy virágot, ami a Lánc-híd tornyának a felső részét díszíti körben. Nézd csak meg! A kertbe raktam ki, mert elég nagy, és szép emlékek jutnak az eszembe, ha ránézek.
– Mi a legérdekesebb Los Angelesben?
– A színészek, zenészek vagy énekesek – akiket a filmekben vagy a tévében látsz – közül sok itt él, és akár az utcán is találkozhatsz velük. Persze ők is pontosan ugyanolyan emberek és színészek, mint otthon, legfeljebb több pénzt kapnak egy filmért.
– Honnan jött a fotózás?
– A természetfotózást sohasem tanultam, hanem egyszerűen az állatok és a természet iránti szeretet tanított meg rá. Már kisgyerek korom óta fotózom, sok fotós barátom van, és persze velük megtárgyaljuk a különböző témákat és kielemezzük a képeket. Sokat kirándulok, jól ismerem az összes nemzeti parkot és eldugott csodálatos helyet Kaliforniától egészen Új-Mexikóig. De nem csak természetfotókat készítek, hanem embereket, helyszíneket és mindent, ami vizuálisan érdekes számomra, lefényképezek. Sok helye van a világnak, ahol szeretek fényképezni. Most éppen a trópusi őserdők világát járom, nemrégen jöttem vissza Costa Rica-ból, de szeretnék még délebbre menni, minél mélyebben az őserdőkbe. Szeretem a sivatagokat is, sokat járok ki itt a Death Valley Nemzeti Parkba, kora tavasszal és késő ősszel, mert olyankor a legszebb.
 |
| Piros szemű levelibéka, Costa Rica (Fotó: Krajcsik Zsolt) |
– Milyen az őserdő?
– Az őserdőben rettentő izgalmas, hogy amikor állatokat próbálsz megfigyelni, nagyon csendben kell mozogni. Legutóbb így cserkésztem be egy majomcsapatot. Csak egy helyi vezetővel megyek az őserdőbe, aki jól ismeri a terepet, mert csak így tudok csendesen mozogni és állatokat fényképezni. Ha az ember ismeri a növényeket és az állatokat, biztonságban van és csupa érdekes dolgot lehet megfigyelni. Reggel apró nyílméreg békák ugrálnak a lábad körül, olyanok mintha apró ékszerek lennének. Szépek, színesek, mint egy porcelán és nem nagyobbak, mint 2-3 cm, viszont az indiánok ezekből nyerik a nyílmérget, amivel azután vadásznak. Engem nagyon megnyugtat az őserdő világa, egyszerűen csodálatos, hogy mennyi élőlény van összezsúfolva egy-egy helyre, és nincs egy picinyke terület sem, ahol nem élne valami. Tervezem, hogy vásárolok egy nagyobb területet Costa Rica-ban, csakhogy védeni lehessen. Nem akarok ott semmit sem építeni, hanem megtartani az eredeti állapotában olyannak amilyen.
 |
| Fiával, Gyurival |
– Repülni nagyon jó, szabadságot ad és segít kikapcsolódni. Amikor repülök, semmi másra nem gondolok, csak a repülésre. Egymotoros gépekkel szoktam repülni, de többféle vizsgám is van, így szinte bármilyen időben repülhetek. Érdekes három dimenzióban mozogni, érdekes az állandó készültség és az állandó figyelem. Arról nem is beszélve, hogy egy repülőgép műszerfala nagyon bonyolult, jó sok gomb van rajta, és számomra izgalmas, hogy értem és használni is tudom ezeket a műszereket. Emellett szeretek búvárkodni is, hiszen itt az óceán, és persze még sok-sok más dolgot is kipróbálnék, de sajnos egy nap csak 24 óra.
– Milyennek képzeled az életedet öt év múlva?
– Szeretném, ha öt éven belül több időt tudnék tölteni a saját ötleteimmel. Szeretnék egy repülőt építeni, különböző távoli helyekre elmenni és ott több időt fotózással tölteni, valamint filmet is szeretnék készíteni. Tervem van bőven. Nálam az működik, hogy kitalálok valamit és ezt a dolgot (legyen az egy ország, egy tárgy, egy ember, egy esemény, szóval bármi) addig hajtom, amíg teljesen meg nem ismerem, és mindent meg nem tudok róla. Azután ez jó érzéssel tölt el, de nem tart sokáig és ezután újabb fába vágom a fejszémet, mert különben megunom magam. Szeretnék öt éven belül Európában élni, és jó volna Magyarországon nagyobb filmes projectben dolgozni, hogy a tudásomat meg tudjam osztani az otthoni filmes szakemberekkel is.
