– Van küldetéstudatod?
– Van, de amint az ember sajátjává válik, el is felejti. Most már benne van a zenében, gondolom én. Ha te saját magad tiszta vagy, akármihez nyúlsz, akkor az tisztává válik.
– Mi ez a tisztaság?
– Különböző szellemi termékeket, pl. a zenét, nem kell túlfilozofálni. A zenét a zenéért kell csinálni. Az is filozófia, ha a zenét a tisztaságért csinálod. Abban a pillanatban, amikor kimondod, hogy tiszta, már be is szennyeződik. Pilinszkynek volt egy verse, vagy csak mondta, nem tudom, hogy azért gondolkozol, hogy a végén ne gondolkozz. Kezdek így nem gondolkozni. Nem komplikálom túl a dolgokat. Ezért még nem érzem magam tisztának, csak azt érzem, hogy néha tisztává válik a piszkos dolog, amihez nyúlok. Ez egy jó és furcsa érzés.
– Színpadon vad vagy, az életben viszont szelíd.
– A vadság védekezés. Rettentő módon védekeztem azzal szemben, ami velem történt, főleg régebben. Most már másfajta életet élek, mint régen, és lett családom is. A zene mindenképpen megváltozott volna, mert erre vágytam. Fontos, hogy a zene változzon, ne minden pillanatban, de évente, kétévente történjen valami.
Névjegy: Lajkó Félix Születési idő: 1974. december 17.
Születési hely: Topolyán (Vajdaság)
Foglalkozása: hegedűs, zeneszerző
Hangszerek: 10 éves korában vett először kezébe citerát, általános iskola 6.
osztályában kezdett el hegedülni, a zeneiskolában kötelező volt zongorázni is.
Iskolák: Az alsófokú zeneiskolát három év alatt végezte el Kishegyesen. A szabadkai zenei középiskola második osztályát otthagyva egy kölcsönkért hegedűvel indult Budapestre, ahol a Dresch Quartett tagja lett.
Lemezei:
Lajkó Félix 7 (2004)
Félix (2002)
Lajkó Félix és bandája játszik (2001)
Boban Markovics Orkestar Feat. Lajkó Félix (2000)
Lajkó Félix és zenekara (1997)
– Semmi különös, és éppen ez a különös. Az ember a saját gyerekét nagyon természetesen kezeli. Előtte nem sok kapcsolatom volt gyerekekkel és most egyszerűen kézre áll. Magától értetődő volt minden.
– Melyik a legkedvesebb gyerekkori emléked?
– Talán a vihar utáni esőszag jut először eszembe, de sok emlékem van, az egész gyerekkorom egy kedves emlék. Maga a gyerekkor szép, legalábbis nekem.
– Szerettél mezítláb rohangálni?
– Csak mezítláb rohangáltam.
– Csintalanság?
– Nem voltam rossz gyerek, legalábbis azt mondja anyám. Szerettem játszani, biciklizni, focizni, de ezeket azután felváltotta a hangszer.
– Gyűlölted a gyakorlást?
– Nem. Soha. Amikor meghallottam az első citera hangot élőben, az már teljesen kitöltött és felvillanyozott. Utána lehetett rajta játszani és tudtam rajta játszani, ami teljesen felemelő élmény volt. Nekem biztos, hogy ez a szabadság.
 |
| Lajkó Félix és a Boban Markovic Orkestar |
– Nagyon hamar lecserélted a citerát a hegedűre. Miért?
– Kiderült, hogy tehetséges vagyok. Persze, ez nem nekem derült ki, hanem a körülöttem lévő embereknek. Többen mondták, hogy valami komolyabb hangszer kellene. Én is gondoltam komolyabb hangszerre: zongora, hegedű, vagy valami. Sok népzenét hallgattam, amiben nagyon sok zongora nincs, így a hegedű lett. Megtetszett a hangja.
– Milyen volt először a kezedbe fogni és játszani rajta?
– Szar. Nem szólal meg. Nem olyan, mint a zongora, vagy az egyszerűbb hangszerek, mint például a citera, hogy valaki behangolja és azzal eljátszogatsz. Több év gyakorlás után tudsz eljátszani rajta valamit és szólal meg élvezhető módon.
– Hol szeretnél megöregedni?
– Nem szeretnék megöregedni. Keresek állandó helyet, ahol jó lenni, de azt nem tudom, hogy ott szeretnék-e megöregedni. Szeretek otthon lenni Észak-Bácskán, de ott nincs közönség, nem túlságosan kíváncsiak erre a dologra.
 |
– Ez bánt?
– Nem, sőt meg is értem. Elvándorolt onnan nagyon sok ember, akit érdekelt volna, és ha ez nem így történik, akkor se lehetne megtölteni egy ezer férőhelyes termet, mondjuk, Szabadkán. De ez nem baj. Nekem bejön a vidéki hegedűs élet. Havonta egyszer feljövök Pestre, ledolgozom, amit kell, utána nyugodt vagyok.
– Akkor is zenélnél, ha nem lenne közönséged?
– Nem azért gyakorlok, hogy majd a közönség előtt jobban játsszak, hanem azért, mert élvezem.
