Mindig apuka akartam lenni

– Hányszor kezdted újra az életed?

– 15 éves voltam, amikor a szüleim elváltak, és mindketten külföldre költöztek. Egészen addig meggyőződéssel hittem, hogy ez egy ép család, pontosan úgy, ahogy ez meg van írva. Akkor kicsit cserbenhagyottnak éreztem magam, ez volt az első nagy újrakezdésem. A következő a válás és az új házasság. Ez most a második házasságom, amiből a gyerekeim vannak, és minden barátom, ismerősöm szerint még a második házasságomat is indokolatlanul fiatalon kötöttem, pláne az elsőt. Az elsőnél 20 éves voltam, a másodiknál 23. Az első házasságom gimnáziumi szerelem volt, gyakorlatilag évekig együtt voltunk, de miután összeházasodtunk, alig éltünk együtt, és semmilyen értelemben nem éltünk házaséletet. Amikor elváltunk, nekem már megvolt Ildi, akivel azért házasodtunk össze, mert terhes lett az első gyerekemmel. Semmiképpen nem akartunk – és nem is akarunk, ha úgy alakul a jövőben – gyermeket elvetetni. A gyerek sokat változtat az ember életminőségén, szerintem az élet kiteljesedése, a legősibb egészre való törekvés része. Én már kiskoromban is azt gondoltam, hogy apuka akarok lenni.

– És boldogan éltek…

– 1997-ben családostul – a feleségem és az akkor még kettő gyerekem – kimentünk Amerikába. Nagy újrakezdés volt, és nem is tudtuk, hogy mikor jövünk vissza. A zenekarom (Nyers) ügyeit akartam ott intézni, és arra vártam,

Névjegy

Név: Czutor Zoltán Születési idő: 1969. május 2. Felesége: Garab Ildikó Gyerekek: Levente (14), Szonja (11), Győző (4) Zenekarok: Nyers, Belmondo A Belmondo weboldala » A Belmondo zenekar

hogy a többiek majd kijönnek utánam, kedvet kapnak, ha látják, hogy milyen jókat mondok. De sajnos ők nem akartak kijönni, amin én nagyon meglepődtem. Majdnem egy év után visszajöttem, mert a zenekar több volt, mint egy banda, hiszen gyerekkorunk óta együtt voltunk. Három évvel ezelőtt felköltöztünk Szegedről Budapestre, és végül majd egy évvel ezelőtt megszűnt a Nyers zenekar, és összehoztam egy új társaságot, a Belmondót. Zenei értelemben ez a legnagyobb újrakezdés. Azóta nem volt se több feleségem, se zenekarom.

– De az ismeretlen mindig hív?

– Kicsit sajnálom, hogy nyughatatlan vagyok, és sohasem érzem, hogy most jó és révbe értem. Inkább előre nézek és így mindig történik valami más. Szeretem az újrakezdéseket. Nem az a baj, hogy megunom a régi dolgokat – bár meg is unom -, hanem minden úgy jó, a szerelemtől a munkáig, ha az ember lelkesen bele tudja adni magát, az ötleteit és a fantáziáját. Semmiben sem jó, ha valaki rutinból működik. Például, szégyellje magát az a férfi, aki minden nőnek ugyanazzal a szöveggel udvarol.

– Mikor lepted meg utoljára a feleségedet valamivel?

– Ez kegyetlen kérdés, mert nagyon „nem odafigyelős” ember vagyok. Az hagyján, hogy a házassági évfordulónkat el szoktam felejteni, de saját születésnapomat és az ő évfordulóit is. Persze, ha megkérdezed, megmondom a dátumot, csak a gyakorlatban nem tudom, ritkán jutnak eszembe, mikor jönnek ezek a napok… Legutoljára sushi vacsorára hívtam meg a házassági évfordulónk alkalmából.

Lesz, volt, van – nézd meg a videoklipet! Klikk ide! »

– Gyerekek és az új zenekar. Van közöttük párhuzam?

– Hasonló, ahogy a fiúk figyelnek, amikor mondok valamit, meg amikor a gyerekeim. A zenekar baráti társaság, ahol én vagyok a legidősebb, és éppen ezért én vagyok nem csak a szellemi, hanem más értelemben is az atyja, de leginkább báty-öcs kapcsolat van közöttünk. Látom, hogyan fejlődünk és csiszolódunk egymáshoz, és azt is látom, hogyan örülnek annak a tapasztalatnak, vagy bölcsességnek, amit megosztok velük. Persze ők is mutatnak újdonságokat és jólesik azokból tanulni.

– Mitől van benned ez az egyensúlytalanság?

– Mindentől. Mint nagyon sok alkotó ember, elég sok önértékelési veszteségem van, amit megpróbálok kompenzálni. Azt gondolom, hogy a kreatív dolgok nagy részének ez a mozgatórugója. Alapvetően boldog ember vagyok, de nagyon tudok parázni. Képes vagyok egy vissza nem hívásnak túlzott jelentőséget tulajdonítani, majd azon rágódni. Legtöbbször persze másnak könnyedén meg tudnám magyarázni, hogy miért hülyeség, amit csinál, de magamnak mégse.

Zoli a családjával

– A Belmondo klipforgatásán nem féltél, hogy elvágják az arcodat a lányok, amikor borotválnak?

– Nem, mert előtte kivettük a borotvából a pengét, mert paráztam, hogy megvágnak. A víz alatti énekléstől is nagyon féltem. Amikor úszom, ki-kinyitogatom a szemem, de egy egész refrént kellett végigénekelni egy levegővétellel. Sikerült, meg lehet nézni…

– A legtöbb férfi az apaságtól fél, és a tartós elkötelezettségtől…

– Aki elmenekül a felelősség elől, örökre gyerek marad, de senki sem kerülheti el, hogy felelősséget vállaljon a saját életéért, és a gyerek is a saját élet része. Az ember úgy van kitalálva, arról szól az egész élete, hogy gyerekei legyenek. Ez az élet értelme és célja. Először ő vigyáz a gyerekére és az unokáira, majd ők vigyáznak rá. A poklot olyannak festik le, ahol vörös arcú ördögök böködik az embert, de nem ez a pokol, hanem a semmi. Amikor semmi sincs.