Minden nap játszik

– Jutottál már valamire a női megérzés megfejtésében?

– Úgy vagyok vele, mint Harry Potter, amikor Hermione elmagyarázza neki, merre hány centi Cho Changgal, aki rendesen bele volt zúgva a fiúba, és megpróbálta féltékennyé tenni. Potter elkezd sóhajtozni, hogy micsoda hülyeség, hogy nem tanulnak női észjárástant, mennyivel több értelme lenne, mint mondjuk a jóslástannak.

– Hagyott már cserben a logikád?

– A logika nem hagyja cserben az embert, legfeljebb azért nem vezet eredményre, mert csak leegyszerűsített modellekkel tud dolgozni. Igaz, néha nem olyan egyértelmű, hogyan kell leegyszerűsíteni a világot vagy a kérdéseket, sőt el tudom képzelni, hogy nem is mindig lehet. A mindennapi életben nem csak a nők, mindenki intuitív. Aki azt mondja magáról, hogy mindent racionálisan, teljesen végiggondolva csinál, az vagy hazudik, vagy fogalma sincs róla, hogy mit csinál.

– A fiúk viszont pont erről szoktak beszélni…

– Az utóbbi 15 év pszichológiája pont arról szól, hogy nem lehet racionálisnak lenni érzelmek nélkül. Például akiknek az agyuk érzelmeket felfogó képessége sérül, azoknak elsősorban racionális döntéseik sérülnek. Az embert nem mérnök alkotta, egyáltalán nincs különválasztva test és lélek.

– Van különbség női és férfi gondolkodás között?

– Van, a kérdés, hogy mennyire biológiai és mennyire evolúciós, illetve társadalmi, hogy mennyire másra nevelnek egy férfit, mint egy nőt. Az intelligenciatesztek eredménye nem mutat különbséget, mert úgy definiáljuk, hogy ne legyen. Ha a teszt egyes tételeit vizsgáljuk, vannak kérdések, amelyek inkább a nőknek, és vannak, amelyek inkább a férfiaknak kedveznek, viszont ezek a végeredményben kibalanszírozódnak. Joggal mérjük így, hiszen a környezet is így érzékeli. Egy nőnek ugyanannyi esélye van, hogy nagyon vagy kevéssé intelligensnek tartsák, mint egy férfinak.

– Hiszel a véletlenben?

– Tanítottam műegyetemistákat és pszichológus hallhatókat is. A műegyetemistákat arról volt nehéz meggyőzni, hogy ha az utcán fejükre esik egy tégla, nem biztos, hogy arról nem tehetnek. Tehát lehet, hogy nem teljesen véletlen volt. Egy pszichológust általában arról kell meggyőzni, hogy ha az utcán fejére esik a tégla, lehet, hogy arról nem tehet, és tényleg véletlen volt. És mind a kettő igaz. Kicsit magunkba kell nézni, mert van olyan, hogy tudat alatt mégiscsak tehetünk róla, de az is lehet, hogy véletlenül esett a fejünkre egy tégla, mert pechünk volt.

– Mi vitt a matematika irányába?

– Magától értetődő volt. Ment a matek, meg tudtam oldani a feladatokat, versenyeken is jó eredményt értem el és Magyarországon matekból igen jó a kiválasztás. Más tantárgyakhoz képest tényleg tehetségre választ ki. Itt a tehetséges ember, ha különösebben nem tanul, akkor is lenyomja azokat, akik kevésbé tehetségesek. Bekerültem az élvonalba, és ez pályára is állított.

Név: Dr. Mérő László Születési idő: 1949 Iskolák: • 1964-1968 Budapesti Berzsenyi Gimnázium, matematika tagozat • 1968-ban a X. Nemzetközi Matematikai Diákolimpián Moszkvában III. díjat nyer • 1968-1974 ELTE, Matematikus szak Pályája: • 1974-1984 MTA, Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet • 1984-2005 ELTE, Kísérleti Pszichológiai Tanszék • 2005-től egyetemi tanár, ELTE Gazdaságpszichológiai Szakcsoport Vállalkozás: Phone2Play számítógépes játékokat gyártó szoftvercég, amely eddig több mint 20 játékot készített amerikai, nyugat-európai és japán piacra, jelenleg mobiltelefonos játékok készítésével foglalkozik. Könyvei: • Mindenki másképp egyforma • Új észjárások • Az élő pénz • Maga itt a tánctanár?

– Kényelmes voltál?

– Talán ez is, de a matek olyan, hogy akinek megy, annak tetszik, mert szép, mert működik, de ugyanakkor semmilyen elhivatottság nem volt bennem. Most sincs. Az emberek egy része ahhoz tehetséges, vagy az érdekli, amiben tehetségesnek bizonyult, és ők tudják, hogy molekuláris biológusok vagy mozdonyvezetők akarnak lenni. Bizonyos értelemben ők szerencsésebbek, és nekik könnyebb is, mert ha sikerül, akkor abban a munkakörben jól érzik magukat egész életükben. Ha nem sikerül, akkor viszont tudják, hogy ez nem jött össze, és szerencsés esetben azt is tudják, hogy miért, majd tovább tudnak lépni. Az emberek másik része viszont olyan, hogy azzal foglalkozik, ahol valami érdekeset talál, érdekes feladatokat, problémákat, vagy esetleg egy érdekes szellemi közeget, ami beszippantja.

– Így kerültél a mesterséges intelligencia után a pszichológiához?

– Valahol egy társaságban találkoztam Illyés professzorral, aki akkoriban alapította azt a kísérleti tanszéket, amely tavaly szűnt meg. Beszélgettünk, bevont a kutatásaiba, és megkérdezte, nincs-e kedvem odamenni. Volt, de azt nem gondoltam, hogy ott is ragadok.

– Mi volt ott annyira érdekes?

– Egyrészt amit csináltak. Másrészt a pszichológusoknak műszaki és matematikus körökben nem igazán jó az image-ük, és én azért mentem oda, mert ha a mesterséges intelligencia ennyire nem megy (egyébként azóta sincs átütő eredmény), akkor nézzük meg, mit lehet tudni a természetes emberi gondolkodásról. Eleinte elég furcsa volt.

– Leírható a világ racionálisan?

– Nem tudom. Azt gondolom, hogy amit racionálisan, vagy tudományosan lehet tudni a világról, azt érdemes onnan tudni, mert ez az egyetlen leírási mód, ahol nemcsak azt tudod, hogy mit tudsz, hanem azt is, hogy azt honnan tudod. Ha én művészi, vallási vagy misztikus szemlélettel írom le a világot, akkor csak azokkal tudom megosztani és tovább fejleszteni tudásomat, akik az alapdolgokról nagyjából ugyanazt gondolják, mint én. A természettudománynak éppen az jellemző tulajdonsága, hogy nem kell definiálni hozzá magad, és hogy mit gondolsz a világról. Talán éppen ezért volt ennyire alkalmas, hogy a technikát megalapozza. Egy autó vagy egy villanykörte ugyanúgy működik egy hívő vagy egy hitetlen számára is.