– Szinte mindenki felismer utcai öltözékben is. Kit látnak most benned az emberek? Michelle-t, Ivettet vagy Katit?
– Attól függ, hogy mennyire követik nyomon az életem eseményeit, na meg a nemtől is: a férfiaknak még mindig Michelle Wild vagyok, de a nők általában Katinak szólítanak. Az nem jellemző, hogy Ivettel azonosítanak az emberek. A negatív karaktereket jobban kötik a szerepekhez. Az az érdekes, hogy a gyerekemet is mindenhol felismerik. Ha nem velem van, akkor is tudják, hogy ő a kis Málna.
– Most ragyognak a szemeid, de ha jól tudom, te is átestél a szülés utáni depresszión…
– Így van. El kellett mennem dolgozni, hogy kicsit kiszakadjak a környezetből. Három hónapos volt a babácskám, amikor a sorozatba hívtak. A párom munkája nem engedi meg, hogy sokat legyen otthon, a szülei már nem élnek, az én szüleim pedig vidéken laknak. Nehézkes volt megoldani, hogy pici szabadidőhöz jussak. A testvérem segített, amikor csak tudott, és találtunk egy bébiszittert is, így tudtam elvállalni a munkát.
Névjegy |
Név: Vad Katalin Született: 1980. 01. 16 Csillagjegye: Bak Iskolái: • Sátoraljaújhelyi általános iskola • Nyíregyházi képzőművészeti szakközépiskola (díszítőszobrász szak) • Kossuth Gimnázium Jelentős filmjei: Jött egy busz, Nomen est omen, Jóban Rosszban Gyermeke: Vad-Horváth Málna |
– Nem kaptam ígéreteket arra, hogy ez a munka esetleg évekig tart majd, úgy voltam vele, hogy ameddig kellek, addig csinálom.
– Sok idődet leköti a forgatás?
– Változó. Vannak üres heteim, máskor folyamatosan forgatok. Attól függ, hogy Ivett mennyire van jelen a történetben.
– Nem értek támadások a kollégák részéről, amiért nem diplomás színészként egy napi sorozat szereplője lettél?
– Támadások nem értek, inkább segítő kritikákat kaptam, kapok. Sokszor sikerült tanulnom ezekből a véleményekből. Egyre jobban megszokom a karakteremet, ezért könnyebben tudom megformálni a szerepet is. Mostanra már jobban érzem magam Ivett bőrében.
– Kaptam egy felkérést – Christopher Lambert egyik filmjében kellett volna eljátszanom egy nőt, akiről letépik a ruhát, és utána meggyilkolják, de nem vállaltam. A szülés után néhány hónappal, a szoptatás időszakában ezt nem szerettem volna. Nincsenek további terveim a színészettel. Ez egy olyan életformát követel, amiért sok áldozatot kellene hoznom, de a családom miatt nem szeretném felborítani az életem.
– Lesz Málnának testvére?
– Még nem ért utol a „húdegyereketakarok” érzés. Most várunk egy kicsit, és ha érzem, hogy itt az ideje, akkor jöhet a következő.
– Milyen anyának tartod magad?
– Amiben nagyon jónak érzem magam, az az, hogy önállónak nevelem a gyereket, ami növeli az önbizalmát, könnyebben kezeli a konfliktusokat, kommunikatív, nagyon jószívű és logikus. Nem szeretek vele veszekedni. Felkészületlen vagyok olyan dolgokban, hogy mit hogyan kellene kezelnem, hogy az hosszú távon is működjön. Sokat tanulok általa magamról is. Hiszek a gyerekemben. Hiszek abban, hogy jó sora lesz ebben a világban, és bízom benne, hogy sok baja nem lehet. Nem féltem agyon. Két napon keresztül született, akkor azonnal tudtam, hogy életrevaló, és tanulnivalóm csak nekem van.
– Sosem voltam lusta ahhoz, hogy gondolkodjam. Van, hogy fél órával később jövök rá, hogy mit kellett volna mondanom adott szituációkban, de mindig is konfliktuskerülő ember voltam.
– Mi lesz, ha egyszer véget ér számodra a sorozat?
– Vannak terveim. Relatív, hogy színésznő vagyok. Egy közösséghez tartozom, s megpróbálok a tudásomhoz mérten jól teljesíteni. Lejárt az az idő, hogy szakmákat tanuljak, vagy felkészüljek egy-egy munkakörre. Megpróbálok inkább olyasmiben kiteljesedni, amihez kicsit értek, ilyen például az írás. Hamarosan megjelenik egy könyvem, amiről egyelőre még nem beszélek, de több ötlet van most bennem.
– Mennyire tudsz Málna mellett kikapcsolódni?
– Mindig az kell, ami nincs! Amíg megtehettem volna, addig nem utazgattam, bulizgattam, most valahogy jobban igénylem ezt. Régebben a munkám volt az elsődleges, minden más csak ez után következett. Most az első számú a család. Míg Málna kisebb volt, csak magamra csatoltam, és elutaztunk Portugáliáig. Most nem tenném ezt meg. Pár év múlva, mikor ez már nem lesz neki macera, és tud is neki örülni, akkor újra utazgatunk.