Tóth Gabi: Ma már pozitívan gondolkodom

Szakított menedzserével is, kedvesével is, és a sok stressznek köszönhetően előbb pánikbeteg lett, később egy ciszta miatt meg is kellett operálni. Az új szerelem sem tartott sokáig, ám Gabi nem adja fel, bízik önmagában, és hiszi, hogy újra eljön az az idő, mikor ő lesz a csúcson.


– Hogy érzed most magad?

– Nagyon jól érzem magam. Boldog vagyok, megtaláltam a lelki békémet, és végre kiegyensúlyozott életet élek. Egy ideje komolyan edzek, iszonyatosan rákattantam, talán ennek köszönhető, hogy egészségileg is helyrejöttem. Hiányzott a rendszeres mozgás az életemből. Czanik Balázs a személyi edzőm, aki már a capoeira aerobikra is rászoktatott. A gyógyszereket is elhagytam, már csak vitaminokat szedek. 

– Van-e bármi az elmúlt egy évből, amin változtatnál?

– Például nem öltöznék úgy, hogy kint legyen a derekam. Talán megúsztam volna az operációt, ha nem a divatot követtem volna. Ha visszagondolok, minden, ami történt velem, azért volt, hogy tanuljak. Sorolhatnám a panaszaimat órákon át, de ma már pozitívan gondolkodom, és nem kezdek el pánikolni, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan elterveztem.

Névjegy

Név: Tóth Gabriella Született: 1988. január 17. Iskolái: Bárdos Lajos Általános Iskola, Tapolca Széchenyi István Szakközépiskola, Tapolca Nagylemeze: Fekete virág Elismerései: Az év legjobb női hangja 2005 Nemzeti kulturális minisztériumi elismerés

– Milyen irányban alakul most a zenei karriered?

– Hosszas keresgélés után megtaláltam azokat az embereket, akikkel dolgozni szeretnék a jövőben. Dalszövegeket írok az elmúlt év tapasztalataiból, és bízom benne, hogy a jövő tavasszal megjelenő lemezem maximálisan tükrözi majd a lelkivilágomat. 

– Ha szabadon dönthetnél, milyen stílusú dalokat énekelnél?

– Sok stílust szeretek, így nehéz lenne választanom. Az új lemez kicsit Pink zenei világára hasonlít majd, bár megpróbáljuk a poposabb vonalat követni. Az első lemez után sokaktól megkaptam, hogy a rock eladhatatlan, de mit csináljak, benne van a szívemben. Készülök egy meglepetéssel is, egy Sebestyén Márta által is előadott népdalt akarunk feldolgozni, persze azt is amúgy „tóthgabisan”. Kíváncsi leszek, hogyan fogadják majd az emberek.

Fotó: Lónyai Krisztián

– Pár hónapja szakítottál azzal a fiúval, akiről úgy tűnt, boldoggá tud tenni. Azóta rád kacsintott a szerelem, vagy még ki kell pihenned az előző csalódást?

– Most nem nagyon foglalkozom ezzel a témával. Minden időmet leköti a munka és az edzés. Jó a közérzetem, most valahogy nem is nagyon hiányzik egy fiú. Elvagyok, most magamban, de ha eljön az ideje, akkor Ő is rám talál majd biztosan.

– Hogy készülsz a karácsonyra? Együtt lesz a Tóth család, vagy egyedül ünnepelsz?

– Mindenképpen együtt leszünk a családdal Pesten, de utána megyek Tapolcára, mert az éjféli misén már ott akarok lenni. Ez nálunk hagyomány, amit nem akarok most sem megszakítani. Kicsi korom óta imádom a karácsonyt! A pesti albérletemben tavaly akkora fát állítottunk, hogy alig győztük feldíszíteni, remélem, hogy idén sem lesz kisebb!

– A népszerűség mennyire alakította át a baráti körödet? Tartod még a kapcsolatot a tapolcai haverokkal?

– Nagyon kevesen maradtak a régiekből. Igazából két barátom maradt Tapolcán, de ennek is a pozitív oldalát látom. Nem kell, hogy egy csapat vegyen körül, ha egy olyan ember van mellettem, akiben maximálisan megbízom, akkor már rendben vagyok. Meg kellett tanulnom azt is, hogy hogyan szűrjem ki a felém közeledő emberek közül azokat, akik csak érdekből akarnak velem lenni.





– Ha jól tudom, érdeklődni kezdtél az ezoterikus dolgok iránt…

– Igen. Érdekesnek találom ezeket a dolgokat, sok ilyen témájú könyvet olvasok mostanában. Szeretném magam fejleszteni ezen a téren is. Úgy érzem, azért vagyok itt, hogy segítsek az embereknek. Amit eddig megtapasztaltam, azt szeretném átadni, gondolok itt például a pánikbetegségben szenvedőkre. 

– Tizenhat évesen kerültél a címlapokra. Nem érzed úgy, hogy kimaradt valami az életedből, és hirtelen váltál felnőtté?
 
– Még nem nőttem fel, csak nagyon sok mindent kellett hirtelen megtapasztalnom. Egy átlagembert nagyjából négy év alatt ér annyi hatás, mint engem egy év alatt. Eleinte nagyon furcsa volt ez, és szenvedtem is tőle rendesen, de már hagyom, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogy történniük kell.

– Hol láthat mostanában a közönség, illetve mivel foglalod le magad két edzés között?

– Jelenleg a Jégszínházban énekelek a Bár című előadásban, emellett folyamatosan járom az országot, koncertezem. Sikerült letennem a KRESZ-vizsgát, most készülök a következő megmérettetésre, a rutinvizsgára, hogy aztán végre beülhessek álmaim autójába, és vezethessem azt. Februártól újra padba ülök, leérettségizem, aztán beiratkozom egy angoltanfolyamra is. Pörög körülöttem rendesen az élet, de élvezem nagyon!