 |
Hogy kerültél a tánc varázsa alá?
Tizenkét évesen láttam egy plakátot, amelyen versenytáncra invitálták a gyerekeket. Beiratkoztam az iskolába, és elsajátítottam a latin-amerikai táncok alapjait. Később tanultam hiphopot és art jazzt is. Volt rá néhány évem, hogy belelássak ebbe a szakmába, és rájöjjek, hogy számomra a tánc a legfontosabb. Csak ebben tudom elképzelni magam. Szinte minden időmet a táncra szánom.
Áprilistól újra színpadra állsz…
A Vámpírok bálja című darab castingjai a Megatánccal szinte egy időben zajlottak. Van a darabban egy karakter, Herbert, akinek a szerepét szívesen eljátszottam volna. A tánc részével semmi baj nem volt, még az énektudásom is megfelelt, ám kiderült, hogy a színészi képességeimen még van mit csiszolni. Végül enyém lett az egyik szólótáncos szerepe. Ez is nagyon nagy dolog, hiszen rengetegen jelentkeztek rá. Mivel azóta néhány színész visszaadta a szerepét, a napokban újra megnéz a rendező és a team, hogy mostanra sikerült-e kijavítani a hiányosságokat. Talán a szólószerep mellé egy énekes szerepet is kaphatok…
Nagyon céltudatosan élsz…
A szüleim szabadidejüket az éneklésnek szentelték, a bátyám pedig orgonaművész. Zenebarát családban nőttem fel, láttam magam előtt a példát, és azzal is tisztában voltam, hogy mik lehetnek a szakma buktatói. Nagyon tüzetes fiú vagyok, szeretek mindent tökéletesen megoldani.
 |
Ez összetett dolog. Hogy miért történt, igazán nem tudom. A műsor zsűrije elbírált, és akkor, ott úgy éreztem, azt mondják, hogy nekem nincs keresnivalóm a többiek között. De mégis, két hónappal később máris sikeresen szerepeltem egy nemzetközi musical auditionön. Sőt… Sok múlik egy-egy ilyen versenyben a koreográfián, a zenén, amire táncolunk, a kosztümön, és persze azon is, hogy a zsűri mit mond az emberről. A nézők nagy része laikus szemmel nézte a produkciókat. Aki nem tanult táncolni, az csak azt tudta megítélni, hogy ki szimpatikus, és ki kevésbé. Az is lehet, hogy arra számítottak, én biztosan versenyben maradok, ezért nem szavaztak rám. Igazából nem búsulok amiatt, hogy az első körben kellett eljönnöm, mert lehet, hogy később engem is benyelt volna a bulvár, vagy ki tudja, mi történt volna. Az arcomat megismerte az ország, és ez a további terveimhez bőven elegendő.
A sztárra fel lehet nézni, mert vagy példát mutat, vagy a produkciójával ámulatba ejt. Ez egy adottság, vagy van, vagy nincs. Ha az ember kilép a színpadra, és az addig őrjöngő sportcsarnok elcsendesedik és egyszerre vesz levegőt, együtt dobban vele a szíve anélkül, hogy még bármilyen lépést is megcsinált volna , akkor szerintem az a valaki sztár. Köztudott, hogy ebben az országban azok lesznek sztárok, akik eladják magukat a médiának. Amíg olyan emberek vannak a címlapokon, akik semmi olyasmit nem tesznek, amit egy civilizáció megkövetel, sőt ennek pont az ellenkezőjét művelik, addig itt komoly problémák vannak. Kell idő, míg egy szórakoztatóipari kultúra és egy-egy előadó kiforrja magát, míg megszületnek az igazi értékek. A Megatánc nagyon jó lehetőség volt arra, hogy megismerjék az arcunkat, de főként rajtunk múlik, hogy mennyit tudunk mi kezdeni mindezzel.
Név: Rákász Dániel
|
Zizivel már korábban is ismertük egymást, így vele tudtam a legmélyebben beszélgetni. Vandával nagyon sok közös vonásunk van, benne is találtam valamit, amitől közel kerültünk egymáshoz. A fiúk közül Baranya Dávidot nagyon tisztelem, de egyelőre úgy érzem, hogy a mi szekerünk nem ugyanazon az úton megy, ezért nem tudom, hogy a jövőben hogy alakul a kapcsolatunk.
Mi történne, ha valaki azt mondaná, hogy többet nem táncolhatsz?
Októberben ezt éreztem, mikor hazaküldött a zsűri a Megatáncból. Akkor elhatároztam, hogy nem adom fel, és a saját utamat fogom járni. Nagyon mélypontra kerültem akkor, de ettől hihetetlenül meg is erősödtem. Csak akkor tudom elképzelni, hogy ne táncoljak, ha az egészségem gátolna ebben. Akkor át kellene gondolnom az életem, de biztosan olyasmivel foglalkoznék, aminek köze van a show-bizniszhez.
Nemcsak táncosként, hanem modellként is ismeri az arcodat a szakma. Hogy látod a mai magyar modellfiúk helyzetét?
A modellszakma egy külön világ. Itthon jóval kevesebb a munkája egy férfi modellnek, mint külföldön. Aki ezt komolyan veszi és igazán akarja, nem sajnálva rengeteg időt és pénzt, az biztosan megtalálhatja benne a számítását. Tudni kell, hogy hihetetlen sok melóval, lemondással és áldozattal is jár, hogy valaki ismert modell legyen. Az is fontos dolog, hogy a modelleket bábuként használják. Nem az számít, hogy ki áll a kifutón, hanem hogy milyen ruhát visel. Sokszor évek kellenek ahhoz, hogy egy modell sztárrá váljon. Az alapkitételek egy fiúnál, hogy alkatilag sportos legyen, jóképű, rámenjen az M-es konfekció, és tudjon kommunikálni néhány nyelven. Kezdetben minden válogatásra el kell menni, mert sosem tudhatja az ember, hogy mikor jön el az a bizonyos jó idő, jó hely.
Nekem úgy tűnik, hogy egyenesen lépkedsz felfelé azon a lépcsőn, amelyik a csúcsra vezet. Mitől lennél igazán boldog?
Őszintén mondhatom, hogy boldog ember vagyok, mert tudatosan élem az életem, és azt csinálhatom, amit szeretnék. Persze nekem is vannak még álmaim. Amerika nagyon nagy élmény volt számomra, jó lenne egyszer ott dolgozni egy színvonalas musicalben. Annak is örülnék, ha egyszer a párizsi Moulin Rouge színpadán táncolhatnék. A táncművészeti főiskolán felkértek, hogy a tavalyi szalagavatóhoz hasonlóan most a tavaszi Hóvirág bálra is én készítsek koreográfiát a tanulóknak. Egyszóval a koreografálás is nagyon vonz! Modellként egy nagy cég óriásplakátján szerepelnék szívesen. Amit az ember nagyon szeretne, az előbb-utóbb bejön, ezért nem tartom ezeket az álmaimat megvalósíthatatlannak. A lépcsők azért vannak, hogy haladjunk rajtuk felfelé. Ha az ember beüti a lábujjait egy-egy lépcsőfokba, attól még nem szabad megállni. Nagyobbat kell lépni, és feljebb jutunk!
Fotók: rakaszdaniel.hu
