Most szerencsém volt

– Hogyan kaptad meg Herendi Gábor Lora című filmjében Geri szerepét?

– Válogatásra mentem…

– Minden válogatásra elmész?

– Dehogy! Felhívtak, hogy Herendi Gábor új filmet forgat, és főszereplőt keresnek. Elmentem, majd még ötször visszamentem, és végül megkaptam a szerepet.

– Kemény volt?

– Nem hiszek a küzdelmekben, harcolni sem tudok. Csinálom úgy, ahogyan én elképzelem, ahogyan én tudom. Ha valakinek tetszik, vagy felébresztem a rendező kíváncsiságát, akkor tudunk együtt dolgozni. Fontos, hogy ő is tisztán lássa, mit kap. Bár színészként azt tapasztalom, hogy a meghallgatásoknak Magyarországon nincs nagy hagyománya és kultúrája. Én úgy élem meg, hogy kiszolgáltatott helyzet, de próbálok ezzel nem foglalkozni.

– Mitől kiszolgáltatott?

– Mustra. Megmutatod magad, és könnyen visszautasíthatnak. Életem egyetlen reklámfilmjét Gáborral forgattam öt évvel ezelőtt, de nem emlékezett rám. Az is előfordulhatott volna, hogy teljesen mást keres, és abszolút esélytelen vagyok. Az ember persze akkor is végigcsinálja, csak kellemetlen a dolog. Improvizálok egy jelenetet, de bizonytalan és necces, hogyan sül el. Most szerencsém volt.

– Halk szavú, zárkózott ember vagy, hogyan lettél színész?

– 16 éves koromtól gondolkozom ebben. Előtte pilóta, majd ügyvéd szerettem volna lenni, de egyik sem jött össze, nem mintha bármelyikért is nagyon tepertem volna. Szerettem volna olyan gimnáziumba menni, ahonnan könnyebb bekerülni a jogtudományi egyetemre, de nem sikerült. A Kölcsey Ferenc Gimnáziumba jártam és ott is érettségiztem. Volt néhány szavalóverseny, játszottam a gimnáziumi színjátszó körben, majd Földessy Margithoz kerültem, és akkor döntöttem el, hogy engem ez érdekel, és színész leszek. Földessy Margit vezetett be ebbe a világba, ő mondta először, hogy van itt keresnivalóm. Érettségi után nem vettek fel a Színművészetire, de abban az évben forgattam filmet. Máshova viszont nem felvételiztem, mert nem érdekelt más világ.

Péter a Lora című filmben

– Mindent vagy semmit?

– Elszánt voltam: vagy a Színművészeti, vagy semmi.

– Hányszor felvételiztél a Színművészetire?

– Háromszor. Amikor először nem sikerült, a második rostán estem ki, megbolydult a világ, megroggyant a térdem és megszédültem. Elég könnyű ott pofára esni. Én azt hittem, hogy odamegyek, és az se baj, ha rossz vagyok. Azt hittem, hogy majd jobban meggyúrnak, de gyorsan, 5-10 perc alatt végeztem, és utána nem olvasták fel a nevem a továbbjutottak között. Másodjára a harmadik rostáig jutottam. Harmadjára már matematikailag is azt következett, hogy bekerüljek. A kudarc után néhány napig az ember azt mondja, hogy soha többet nem megy oda, de utána elmúlik, és egy év múlva ismét ott lesz. Lelkileg fárasztó volt a várakozás, a bizonytalanság, hogy a következő évben mi lesz. Persze a bizonytalanság, bár másként, megvan, de ettől nem esem kétségbe.

Névjegy

Név: Nagy Péter Születési idő: 1981. november 9. Foglalkozása: színész Filmszerepek: • Lora (2006) • Felhő a Gangesz felett (2001) • VII. Olivér (2000)

– A szerephez feltétel volt, hogy megtanulj szaxofonozni. Korábban tanultál más hangszeren is játszani?

– Nem. Kaptam egy hangszert meg egy tanárt, és rendkívül sokat gyakoroltam. Másként nem ment, de közben nagyon meg is szerettem a szaxofont.

– Ilyen ember vagy, aki képes nagyon lángolni, majd ugyanilyen gyorsan le is csitul a lángolás?

– Ha valami megérint, akkor csak az dolgozik bennem. Most már ez szűrő is, meddig bírják a dolgok. Mert amelyik sokáig bírja, abban van lehetőség. Minél többet bír bennem egy dolog, annál többet ér. És amikor már bebizonyította, hogy sokat ér, akkor elkezdek vele én is foglalkozni. A színészet is így jött, kitaláltam és megmaradt. Az ember üzemanyagot tölt bele és működik, akkor egy élet lesz belőle. Nagyon kimódolni a feladatot nem jó. Meg kell tenni a lehető legtöbbet mindenért, ami fontos, de nem szabad görcsösen cibálni. Nagyon sok dolog van, ami fellángol, az ember azt gondolja, hogy tyű, majd elmúlik.

– A szerelem is?

– Abban kitartóbb vagyok.

– A színházon kívül még mi foglalkoztat?

– Nagyon szeretem és nagyon kikapcsol a fizikai munka, a szerelés, a bütykölés. Sokszor szereltem autót, így elég jól megy egy-két dolog, nem vagyok autószerelő, de érdekelnek ezek a szerkezetek. Fotózom, de ahhoz nagyobb technikai felkészültség kell, a szereléshez elég pár csavarhúzó és kulcs. Szeretek utazni, de legjobban azt szeretem, hogy megyek valahová. Úton lenni nagyon jó. Van egy-két hely, ahol lenni is jó, de amikor megérkezem, mindig várom, hogy visszamenjek vagy továbbmenjek.