A belgrádi születésű Liszt- és Kossuth-díjas előadóművész, Sztevanovity Zorán az 1960-as évek óta a hazai gitáros-énekes műfaj egyik legmarkánsabb, legnépszerűbb képviselője. Stílusa, énekhangja összetéveszthetetlen. Mégis minden száma ma már egy kicsit másképp szól, mint régebben.
 |
Zorán öccse, a keresett szövegíró, Sztevanovity Dusán nemrégiben jegyezte meg bátyjának, hogy végre kezd jól énekelni. Pedig Dusán köztudomásúan fukarkodik a dicsérettel.
Valóban másképp énekelek ismeri el Zorán. Azt nem tudom, hogy hozzátettek-e ehhez az eltelt évek, de az biztos, hogy hat rám maga a zenekar, amelyikkel játszom. És az a zene is befolyásol, amit hallgatok, bár erre csak úgy a szórakozásból igen kevés időm jut. De alapjában nem is baj, hogy van változás, kell is. Hiszen a koncertjeimen nagyjából ugyanaz a közönség van ott. Jobb, ha nem mindig ugyanúgy hallanak mindent vélekedik a legendás zenész.
Az idei országos turnéját záró koncertjén május 18-án a sportarénában a régi, jól ismert számok is kicsit másképp csendültek fel. Zorán igényességét, a közönség iránti tiszteletét ismerve ez persze semmiképp sem ment a színvonal rovására. Erre többek között jó példa az is, hogy ugyanarra a helyre ugyanazzal a műsorral soha nem szokott visszatérni.
