A színházakban már felgördült a függöny. Nem furcsa egy színésznőnek ilyenkor otthon?
Jelenleg az anyaszerepem a legfontosabb. Rémes volna, ha a négy hónapos babácskám nélkülem lenne esténként otthon. Örülök, hogy én fürdetem, etetem és altatom. A legszebb periódusa az életemnek.
Sokan úgy tartják, inkább a legnehezebb
Csodálatos dolog az anyaság, bevallom, el se tudtam képzelni, hogy ennyire megváltoztatja az embert. A terhességet is várakozással, kíváncsisággal éltem meg. Izgalmas volt, hogy folyamatosan változik a testem, hogy minden érzékszervem sokkal intenzívebben reagált a világra. Jobban hatottak rám az ízek, illatok, hangulatok, frontok
Nagy kanállal élveztem az életet, úsztam, jógáztam, és nyugodtan ettem, ami jólesett. Nem gyötörtem magam, nem ugráltam naponta a mérlegre, megadtam a testemnek és persze a lányomnak mindent, amit csak megkívánt.
Kecskés Karina
színésznő
Született: 1976. február 12., Budapest
1998-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Zsámbéki Gábor osztályában
A Presszó című filmbeli alakításáért 1998-ban megkapta a Kritikusok Díját
19982006: az Új Színház tagja volt
Kislánya: Jadviga
Fontosabb filmszerepei:
1998: Presszó
1999: Kalózok
2004: Üvegtigris
2005: Üvegtigris 2.
2005: Noé bárkája
Honlapja » |
Oldalszalonnát és a csokoládét is?
Természetesen. A terhességem előtt hat évig vegetáriánus voltam nevet fel , de az utolsó időszakban szalonnát ettem kolbásszal, és hatalmas hamburgereket. Mivel a lányom karácsony előtt született, éjjel kilószámra tömtem magamba a szaloncukrot.
A vége viszont nehéz volt, hiszen majd két héttel túlhordtam Jadvigát. Hatalmas hasam volt, szinte orra buktam benne, nem tudtam már aludni, ülni, enni, járkálni. A baráti kör és a család megállás nélkül idegesített, hogy most már tényleg be kéne indítani a szülést. De én hittem abban, hogy a lányom tudja, mikor jön el az ideje. Közben meg folyamatosan tépelődtem, hogy vajon ma már elkezdődik-e a szülés, meglátom-e a lányomat, egészséges lesz-e, és úgy egyáltalán milyen lesz az egész, bírom-e a fájdalmakat
sorolhatnám vég nélkül. De aztán egyszer a végtelennek is vége lett: Jadviga megszületett.
Úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva?
Nagyon készültem a szülésre. Jártam dúlához, és nagyszerű barátok segítettek a felkészülésben. Fontosnak tartottam, hogy tudjam, mi történik körülöttem. Hol tartok, mennyi van még hátra. Sokat fohászkodtam, hogy megéljem a csodát, és minden rendben menjen.
Fájdalmakkal együtt?
Ahogy azt a természet elrendelte. Nem szerettem volna, hogy bármi mesterséges anyagot kapjak és kapjon a kislányom, és a kíváncsiság is vezérelt: tudni akartam, hogy mire vagyok képes, milyen fájdalmat bírok elviselni, milyen ez az egész úgy szőröstül-bőröstül. Létezik-e az a pont, amikor már nem tudok uralkodni magamon?
És létezik?
A szülésznőm szerint az akaratom erősebb volt, mint a testem. De Jadviga végre megérkezett, és ahogy rám tették a meleg, nehéz kis testét
Nincsenek szavak, hogy leírjam azt a pillanatot, átéltem a csodát.
Karina és Jadviga. Két izgalmas név.
Sokáig tépelődtünk, hogy milyen nevet is válasszunk. Tudom, igazán bőséges a Ladó-utónévkönyv választéka, mi valahogy mégsem találtunk megfelelőt. Aztán egyik nap a párom hazajött, és azt mondta: Jadviga. Ízlelgettük, megszerettük. Egy szentté avatott lengyel királynőt hívtak így. Azért is tetszik, mert olyan meseszerű, és remekül lehet becézni.
Nem hiányzik a színpad?
Igen is, nem is. A próbák, az öltözők, a társulat, az egész atmoszféra
meg a jó szerepek, az igen, nagyon hiányzik. Meg ha belekóstoltál a színészetbe, nem lehet tőle szabadulni. Egy este megélem sűrítve az élet legfontosabb érzelmeit: szerelmet, fájdalmat, szenvedést. Nincs külvilág, nincsenek saját problémák, csak a játék.
Soha nem hittem volna, hogy képes leszek ezt az eszeveszett vibrálást egy percre is nélkülözni. Hogy lesz valami vagy valaki, aki még ennél is többet tud nekem nyújtani. És van ez a valaki: otthon alszik éppen a kiságyban. Na látod, ezért is jó, hogy anya lettem. Rádöbbentem, az életemnek mostantól van értelme. Rácsodálkozom az élet minden pillanatára és nagyszerűségére. Megbecsülök minden percet. Örülök a tavasznak, ilyen mesés időszakom még sosem volt. Örülök a hajnaloknak, pedig régen képes voltam jó sokáig az ágyban heverészni. Most meg
pattanok ki hatkor az ágyból, és rohanok a kicsikémhez, aki fülig vigyorral ébred minden reggel.
Karina pillanatai
Legutóbb akkor sírtam
Ma délután. Éppen Weöres Sándor verseit olvastam Jadvigának, eszembe jutott a saját gyerekkorom, ránéztem a bájos kis arcocskájára, és
Legutóbb akkor örültem
Ma reggel. Felkeltem, ragyogóan sütött a nap, bekapcsoltam a Norah Jones-CD-t, és Jadviga rám mosolygott a kezére támaszkodva.
Legutóbb akkor álmodtam
Ájultan fekszem az ágyban. Nemhogy az álmokra, még arra sem emlékszem, hogy estem be este a párnák közé.
Legutóbb akkor ettem csokit
A terhesség végén mindennap egy doboz marcipános szaloncukor csúszott le. Azóta viszont egy kocka sem.
Legutóbb akkor csókolóztam
Egyik este kint a konyhában
|
Ha úgy döntesz, hosszú évekig otthon is maradhatsz.
Nem megy. Anyagilag is szükség van rá, hogy dolgozzam, meg személy szerint nekem is. Meg szeretném mutatni, át szeretném adni a világnak, hogy mit tanultam, milyen csodákat éltem meg az elmúlt évben.
És a mozi? Igen sok új magyar film fut manapság.
Tompa csönd áll be. Karina kicsit félrenéz, mintha keresné a szavakat.
Nehéz erről beszélni. Én nem panaszkodhatom, szerencsésen indult a pályám. De minden új munkával a nulláról kezd az ember, pláne akkor, ha hosszú hónapokig szünetet tartott.
Kiszolgáltatott pálya ez a miénk. És egyre többen vagyunk a szakmában, egyre több iskola ontja az új jelölteket, egyre több színészpalánta várja, hogy végre felfedezzék. A barátaimmal beszélgettem, és arra jutottunk, hogy lassan ott tartunk, mint a tengerentúlon
A színészek mellesleg pincérek, csaposok, asztalosok
Várják a nagy lehetőséget, mellette pedig megkeresik a megélhetéshez szükséges anyagiakat. Nem vagyok optimista, ami a szakmai jövőt illeti.
Szerencsére még van időm. Jadviga féléves sincs, meg is szakadna a szívem, ha már most másra kellene bíznom. Várok. Kivárok. Mindennek eljön a maga ideje. Remélem, a sors, ha már eddig is ilyen kegyes volt hozzám, most sem hagy cserben. Addig pedig
beszélgetek a lányommal, megmutatom neki a kertben a virágokat, nagyokat sétálunk az erdőben. Együtt élvezzük az életet.
