Németh Kristóf: Már nem gondolok a régi szerelemre

– Valaki Kertész Gézát emlegetett…

– Már régen nem zavar, hogy összenőttem a szerepemmel. Olyan ez, mintha több alakban is léteznék. Az egyik – történetesen – este fél kilenckor lép színre a televízióban. 

– És mivel foglalkozik a többi?

– Összeszámolni is nehéz volna… Most éppen egy tárgyalásról jövök, kulturális igazgatója leszek az Újpesten létrejövő Károlyi Központnak. Régi, rombolni való házak helyén egy új városnegyed fog létrejönni, ahol nagy hangsúlyt kap majd a kultúra: zene, színház, kiállítás. Hatalmas kihívás lesz irányítani. Emellett a vendéglátásban is látok fantáziát, de most még csak tapogatózom, nézelődöm, tervezgetek.

– Művészember és a vállalkozás? Hogyan passzol össze?

– Nálam remekül. Már tizennégy évesen üzleteltem vasfüggönydarabokkal, saját találmányom a „wonderful peacepen” nevezetű csodatoll, amit hatalmas haszonnal árusítottam az osztálytársaimnak. Világéletemben foglalkoztatott, hogy miként tudnám a pénzemet kicsit megfialtatni. 

– Ahelyett, hogy a katarzissal törődnél?

– Nézzünk szembe a tényekkel: a színész, ez alatt főleg a színházi színészt értem, fizetése a telefonra és az autóra elég. Ha elég. Ezért aztán mindenki széthajtja magát. Rohan a szinkronba, reklámfelvételre, akárhova, hogy egyáltalán megéljen a pénzéből. Én hamar eldöntöttem, hogy nem fogok hónap végén kölcsönökből élni. Ma már eljutottam oda, hogy nem nekem kell hajtani az üzleteket, sokkal inkább megtalálnak a beruházások. De ha valamit elvállalok, azt teljes erőbedobással végzem.
Tudom, sok szakmabeli fanyalog, ha efféléket hall. Mert csak a színház, a színház… Erről csak annyit, hogy heti háromszor én is ott vagyok a színpadon Eperjes Károly és Andai Gyöngyi mellett, most éppen Makk Károllyal próbálom a Szerelem három éjszakája című darabot, aminek a bemutatója augusztusban lesz Gyulán. És a színház mellé jöhet a film, televízió, rádió.

– Ilyen sorrendben? 

– Nincs sorrend. Úgy intézem az életemet, hogy mindenre jusson idő. Nem vagyok az a típus, aki hetekig hezitál, hogy valamit elvállaljon-e, és közben már azon sopánkodik, hogy majd mennyi dolga lesz. Mikor Kálomista Gábor producer felkért a Tibor vagyok, de hódítani akarok című film főszerepére, egyből igent mondtam. Pedig akkor se volt több időm, egyik helyről rohantam a másikra, forgatásról a tévébe, tévéből a színházba, színházból az üzleti dolgokat intézni… Engem ez a tempó pörget fel, ez éltet. 

– A film nagy siker lett, téged azonban a többség még mindig Kertész Gézával azonosít. Nem túl szoros ez a skatulya? 

– Csak összehasonlításképpen: a film úgy kétszázezer nézőszámnál tart, ami nagyon jó. A Barátok köztöt cirka kétmillióan nézik naponta! Nincs min csodálkozni. Amúgy megbékéltem Gézával, pedig az első években sokat ágáltam ellene. Hallgattam azokra, akik szerint ciki egy ilyen sorozatban részt venni.
Aztán rájöttem, hogy micsoda biztonságot jelent ez a szerep nekem! Tervezgethetek, új üzleteket vállalhatok, nagyszabású projektekről álmodozhatok. És arról se sokan beszélnek, hogy Gobbi Hildának se volt kényelmetlen a Szabó családban Szabó nénit játszani.







– Nemrégiben Dósa Matyit támadták meg egy buszon, az ügyről azóta is sokat beszélnek. Az ismertséggel ez is vele jár.
 
– Mikor megtörtént az eset, beszélgettem Matyival. Velem ugyanez történt, úgy húszévesen. Akkoriban ért véget a Szomszédok, játszottam a Csinibabában, ha végigmentem az utcán, biztosan felismertek. Valakinek nem voltam szimpatikus, úgy gondolta, szétveri a képem. És mit tehettem volna? Hagytam, hogy szétverje.
Ma már kicsit nagyobb darab vagyok, csupán ennyi változott. Nincs bennem félelem. Amin viszont érdemes volna elgondolkodni, hogy miként eshet meg, hogy valakit – legyen az szappanopera-főszereplő vagy balettművész – fényes nappal megvernek, és senki nem áll ki mellette?

Gólyahír Németh Kristóf és kedvese, Niki novemberre, a Skorpió havára várják kisfiuk érkezését. Először a Lőrinc nevet szánták babájuknak, ám most mégis bizonytalanok. Szóba jöhet még az Áron és a Noel keresztnév is.

Beszélgetés közben folyton pityeg a telefonja. Kristóf csak rápillant a monitorra, és folytatja tovább a beszélgetést. Kivéve egyszer. Szabadkozik, de azonnal felveszi: „Mi van, kicsim…?”


– Még mindig dúl a szerelem?
 
– Júliusban esküvő. A kisfiunk nemsokára megszületik. Nem hiszem, hogy ennél mondhatnék többet. Niki az egyetlen.

– Farkasházi Réka által ejtett sebek?

– Egy év kellett, mire kilábaltam belőle érzelmileg. Egy év után mondtam azt először, nahát, ma már volt egy nap, amikor nem gondoltam rá… Nehéz volt feldolgozni, ahogyan vége lett. Élő rádióadásban szakítani, ráadásul a barátaimtól tudom meg??? Utána meg jön egy SMS, hogy vége mindennek. 

Még több Barátok közt… • Casting Barátok közt » • Elköltözött otthonról – Dósa Matyi »   • Balogh Edina: Túl gyanakvó vagyok szívügyekben »

– Még mindig ennyire bánt?

– Ma már csak az, hogy miért így kellett. Ezt már valószínűleg nem tudom meg, de azt hiszem, nem is érdekel. Nikiben találtam meg az igazi társam.
Sokan kérdezgették tőlem, hogy nem jött-e túl korán a szerelem. Még bőven benne voltam a szakítás fájdalmában, az újságok folyton rólunk írtak, nem is láttam tisztán a dolgokat, és akkor jön egy lány, és… elvarázsol. Pedig ő is tele van sebekkel, ő se tudja, hogy mit is akar tőlem, csak sodródunk az eseményekkel, egymásba szeretünk, meggyógyulunk, és rájövünk: egymást akarjuk. Leegyszerűsödtek a dolgok. Most meg ez az apaság… elmondhatatlan érzések. Az csak hab a tortán, hogy az ultrahangon magam is láthattam, hogy ez a gyerek bizony fiú lesz.







– Már mindenki az esküvőtökre kíváncsi. Lesznek biztonsági őrök, akik a lesifotósokat kitiltják?

– Kicsi ez az ország ahhoz, hogy eljátsszuk a szupersztárokat. Természetesen nem fogok kilincselni azért, hogy címlapra kerüljünk, de nem fogok megjátszósan elbújni sem az emberek előtt. A barátaink ott lesznek a nagy napon, köztük újságírók és fotósok is. Lássa, aki látni akarja, hogy milyen boldogok vagyunk.  

• Sztárok kattintásnyira! »