A „Ments meg, szerelem” sikere után jelenleg a Jóban Rosszban című sorozatban is hódít, Mark mégis ugyanaz a srác maradt, aki volt. Németországban nőtt fel, alig két éve él Budapesten, igazi sikersztori az övé.
– Mennyire ért meglepetésként a VIVA Comet díj?
– Nem számítottam rá. Azt gondoltam, hogy a No Thanx vagy Cozombolis nyer majd. Nagyon furcsa, de felemelő érzés volt ott állni a színpadon, a díjjal a kezemben.
– Hol tartod a díjat?
– Még nem kaptam meg, mert előbb rágravírozzák a nevemet. Csak az utolsó pillanatban derül ki a nyertesek neve, ezért előre nem tudják ezt megoldani. Majd a saját lakásomban biztosan előkelő helyen fogom tartani.
– Addigra tizennyolc éves leszel. Miért akarsz ilyen fiatalon elköltözni?
– Ez nagyjából egy év múlva lesz esedékes. Nem rossz nekem otthon, de azért lassan szükségszerű lesz ez a dolog. Mindenkinek szüksége van a függetlenségre.
Névjegy |
– Nem volt sokkal több alkalmam ismerkedni a várossal. Nagyon sok dolgom van, de kezdem kiismerni magam. Most szereztem meg a jogosítványom, ha lesz időm, felfedezem Budapestet. Van már itt is egy-két jó barátom, és haverok, akikkel tudok beszélgetni.
– Mi vár rád nyáron?
– Indul a turné, lesz sok élő fellépésem, népszerűsítem a lemezem dalait szerte az országban. Nyaralásra nem hiszem, hogy jut időm, legfeljebb a Balatonra ugrunk le pár napra. Terveztem, hogy kimegyek Németországba is, de ez most eltolódik. Most tényleg annyira felsűrűsödtek körülöttem az események, hogy semmire sincs időm. Az a baj, hogy gyakorolni sem tudok most annyit, amennyit kellene. Hajnalban jön rám, hogy énekelgetek otthon.
– Volt szó arról, hogy külföldön is megjelenik a lemezed…
– Skandináviában már biztosan megjelenik angolul, pár új dallal. Tervezik más országokban is a terjesztést, de erről most nem tudok többet. Jó lenne Németországban is kijönni vele, de ez még a jövő.
– Van egy általános iskola a gimim mellett. Mindkettő német nyelvű. Előfordult, hogy a szomszéd suli ablakából kilógattak egy lepedőt az ablakon, „Szeretünk, Mark!” felirattal. Egyszer angoldolgozat közben figyeltünk fel arra, hogy a lányok kiabálnak az iskola előtt. Annyira zavarta az órát, hogy le kellett mennem hozzájuk.
– Mit szólt hozzá a tanárod?
– Kifejezetten tetszett neki. Félt tőle, hogy majd elszállok a sikertől, de igyekszem megmaradni ugyanannak a srácnak, aki korábban is voltam. Már jobban megy a kommunikáció magyarul, így könnyebben tudok kapcsolatokat teremteni, könnyebb kifejeznem magam.
– Kihasználod a lányok rajongását?
– Nem. A rajongás nem feltétlenül a személyemnek szól, hiszen nem ismernek, hogy milyen vagyok valójában. Szeretem a rajongóimat, de a szerelem máshogy működik.
– Az osztálytársaid elfogadják a népszerűségedet?
– Eleinte voltak beszólások, de igazából nem téma ez. Volt, aki röhögött rajtam, voltak féltékenyek is, de már hozzászoktak, és látják, hogy én ott ugyanolyan tanuló vagyok, mint ők.
– Gondolom, hogy leveleket, SMS-eket is kapsz dögivel.
– Levelet kapok rengeteget, ezekre igyekszem reagálni is. Van köztük szerelmes e-mail is, de inkább csak gratulálnak, haverkodnak. Pár napja a házunkba is becsöngettek autogramért. A telefonszámomat még nem sikerült kinyomozniuk.
A Jóban Rosszban című tévésorozatban |
– Most a Jóban Rosszban című tévésorozatban is láthatnak a rajongóid. Milyen élményeid vannak a forgatásról?
– Már befejeztem a forgatásokat. Előre felvették a jeleneteimet, amik most mennek a tévében. Sokat tanultam, tapasztalatokat szerezhettem erről a világról is. Fárasztó volt, hogy közben suliba is jártam, koncerteztem, interjúkat adtam. Sokszor a metrón tanultam a szerepemet.
– Ez a Dénes fiú teljesen más karakter, mint amilyen te vagy a valóságban. Nehéz volt belebújni a bőrébe?
– Nehezebbre számítottam. Nem vagyok színész, szokatlan volt még a szituáció, de igyekeztem megoldani.
– Állandó szereplő leszel a sorozatban?
– Nem tudom. Egyelőre csak egy hónapig leszek a képernyőn, de elképzelhető, hogy visszatérek még a Csillagvirág Klinikára. Lenne hozzá kedvem, főleg akkor, amikor éppen nyugodtabb korszakomat élem.
– Jövőre érettségizel. Utána merre indulsz?
– Tartok egy év szünetet, addig megtanulok rendesen zongorázni, aztán majd meglátjuk. Vagy a Színművészetire, vagy a Zeneakadémiára szeretnék felvételizni. Még nem látom, hogy melyiknek lenne több értelme.
– A színészet is érdekel annyira, mint a zene?
– Régen is érdekelt. Párhuzamosan is lehet művelni a kettőt. Tudom, hogy nehéz belekerülni ebbe a világba is, de be vagyok sózva, csinálnám szívesen azt is. Sokkal realistább vagyok annál, mint hogy kigondoljak valamit, hogy mi lesz velem tíz év múlva. Vannak álmaim, de ki tudja, hogy mit hoz a jövő?
A Comet díjkiosztón |
– A Comet díjkiosztón Lolával duetteztél. Többen azonnal összehoztak vele. Mi az igazság?
– Haverok vagyunk. Csak haverok.
– Ha egyszer lehetőséged lenne egy világsztárral duettezni, kit választanál?
– Jamie Cullumot. Az érdekes duett lenne. Vagy Norah Jonest, bár más korosztály vagyunk.
– Hamarosan bemutatják a mozik a Vuk című rajzfilm második részét, amelyben megint énekelsz…
– Igen, a „Földre tévedt angyal” című dalom lesz hallható a filmben. Most szó van egy másik Disney-film betétdaláról is, de ez még nem tuti. Pont ezen hülyéskedtem a múltkor, hogy most már életem végéig filmdalokat fogok énekelni. De nem bánnám, hálás dolog az nagyon!
– A menedzseremre gondolsz? Szabó Zével nagyon jó haverok lettünk, rövid idő alatt. Mindent neki köszönhetek, hálás vagyok azért, hogy így törődik velem. Profi minden, amit összehoz nekem.
– Te anno nem jutottál be a Megasztár döntőjébe, most mégis sikeresebb vagy, mint az ott megismert srácok többsége. Nem féltékenyek rád?
– A Megasztár arról szólt, hogy mindenki azt tudatosította bennük, hogy ők a legjobbak. Nagyon nagy egonövelés folyt ott. Ezekből sokat lehet tanulni úgy is, ha csak kívülről figyeled a többieket. Féltékenységet nem érzek. Ha találkozom valakivel a szakmából, nem szólnak be, nem vágnak pofákat rám. Sokan gratuláltak a lemezhez.
– Mennyire formáltak át? Ez az öltözködési stílus például tényleg közel áll hozzád?
– Engem az érdekel, hogy jól érezzem magam. Biztos eljön majd az az idő, mikor nem zakóban és nyakkendőben lépek fel. Az fontos, hogy aki színpadra lép, az nézzen ki valahogy. Járok kozmetikushoz, többet sportolok. Haladni akarok. Nem engedhetem meg magamnak, hogy közepes legyek.
– Ez talán a német gondolkodásmódnak, a maximalizmusra törekvésnek köszönhető?
– Valószínű.
– A mamád még mindig nagyon félt?
– Hogyne. Opera-énekesnőként a legnagyobb színpadokon lépett fel, és most, hogy eljött a Cometre, nem igazán értette a sikító lányokat, de el tudta fogadni ezt is. Nagyon elfogult velem szemben, de ez természetes. Legalább ötvenszer hallgatta végig a lemezemet. Furcsa neki ez a világ, de maximálisan támogat.
– Benne lennél, hogy a mamáddal énekelj duettet?
– Simán! Pár év múlva biztosan csinálunk majd együtt valamit, valahol.