Falusi Mariann: Ma már fontos az egészségem

Ki tudja, mi minden kötődik még a nevéhez… Mostanában szólóban is egyre gyakrabban láthatjuk a művésznőt, akivel a „Csináljuk a fesztivált” című műsor döntőjének felvételén beszélgettünk.

Falusi Mariannt bakancsa, rövidre nyírt, színes haja, óriási trikói és hűséges kutyusa nélkül már el sem tudnánk képzelni. Pedig mostanában volt ő talpig jelmezben Ursula vagy extra tervezésű nagyestélyiben operadíva is. A forgatás szünetében hahotázva uzsonnázik Csonka Andrással, Péter Szabó Szilvivel és Stohl Andrással. Most is ő a társaság középpontja, pedig semmit sem tesz kényszeresen. Egyszerűen önmagát adja, s ez éppen elég ahhoz, hogy muszáj legyen rá figyelni.

– Ezúttal Hofi Géza örökzöldjét, a „Lazítani”-t énekled szenzációsan a műsorban. Itt sok neves kollégáddal állsz színpadra. Miért vállalod ezeket a szerepléseket?

– Borzasztóan bele tudom magam lovalni a legkisebb feladatokba is. Olyan hévvel és boldogsággal csinálom a legkisebb munkákat is, hogy csak na. Ezeket a régi slágereket imádja a közönség, és én is. Nagyon jó érzés, hogy bíznak bennem, hogy rám bíznak ilyen feladatokat. Most több olyan munkám van, ami folytonosságot jelent. A Pa-Dö-Dő idén kevesebb koncertet ad nyáron, nekem viszont kell, hogy dolgozhassak. Visszük vidékre a Dr. Bubót, utazunk a csajokkal a Dívák-turnén, és ha minden igaz, a „Csináljuk a fesztivált”-nak is lesz folytatása.

Névjegy Név: Falusi Mariann Született: 1959. 04. 22. Csillagjegye: Bika Végzettsége: Zeneművészeti Főiskola (tanárképző szak) Díjai: • 1983: a Ki mit tud?-on dzsesszénekes kategóriában győztes • 1985: Kubában fesztiválgyőztes • 1986: Mongólia – fesztiválgyőztes • 1992: Aranyegér díj a Bye-bye Szása szövegéért Legnagyobb slágerei: Bye-bye Szása, Kiabálj, Fáj a fejem, Szabó János, Úszkálunk, Szép kis nyár van, Várom a leveled… Filmjei: Eldorádó, Laura, Angyalbőrben, Fürdőshow, Ámbár tanár úr Színpadi alakításai: Oliver, Koldusopera, Rémségek kicsiny boltja, Mechanikus narancs, Cigánykerék, Óriáscsecsemő, Gőzben, Dr. Bubó, Dívák… Honlapja: • Pa-Dö-Dő » • Dívák »

– Mennyire kellett győzködniük a Bolyki testvéreknek, hogy elvállald Ursula szerepét?

– Hülyéskedsz? Egyáltalán nem. Hihetetlen nagy öröm volt ez nekem! Tulajdonképpen ránk, az énekesekre írták a szerepeket. Lehet, hogy megsértődtem volna, ha nem én kapom Ursulát. Egy ennyire közkedvelt és emblematikus karakter bőrébe bújni, ilyen klassz csapattal és ennyire jó zenékkel, csakis élvezet lehet. Nyár végén lesz több előadásunk vidéken. Kicsit átírták a fiúk, még gördülékenyebb lesz az előadás.

– Évtizedeken át duóban láthatott a közönség Györgyi bal oldalán. Szokod már, hogy újabban szólófeladatokkal találnak meg?

– Most volt egy koncertem a Honvéd Férfikarral. Velük is többször léptem már fel, de most egy speciális előadásunk volt. Ahogy annak vége lett, azonnal indultunk koncertre Györgyivel. A kettő közötti különbség valami elképesztő volt. Az egyik nagyon nagy felelősség. Oda kell figyelni, koncentrálni kell. A másikban meg szinte kéjesen beledőltem abba, hogy otthon éreztem magam, és hogy ketten csinálunk mindent. Nagyon nagy kézfogás ez nekem.

– Azt látom, hogy téged minden korosztály imád…

– Hol látod ezt? (nevet).

– Pár hete egy koncerten léptél színpadra sok más énekesnővel együtt, és a hetvenévesek is sikítva tapsoltak neked…

– Az emberek szeretik és meghálálják a derűt, amit azért nem mindig könnyű prezentálni. Azért sokan utálnak is, vagy beszólnak az utcán, de a lényeg az, velem szemben csak nagyon kevesen tudnak közömbösek maradni.

– Azért mostanában a lírai oldaladat is gyakrabban mutatod meg. Szerelmes dalokat énekelsz musicalekből, és azokat is hitelesen adod elő…

– Igyekszik az ember, na. Nekem is vannak érzelmeim, hadd lássák, hogy nem csak a Szását tudom énekelni…

– Lesz új lemez is, és jubileumi koncert is?

– Eddig minden évben kihoztunk egy albumot. Idén ez elmarad. Hidd el, nekem is nagyon fura, mert én szeretem a kézzelfogható dolgokat. Sajnos a magyar lemezpiacra most nem érdemes kiadni egy újabb CD-t. Azért valami meglepetésre biztosan számíthatnak a rajongóink. Találtunk tehetséges fiatal zeneszerzőket, akik már dolgoznak pár új számon. Fellépés is egyre kevesebb van, de ez nem csak ránk jellemző. Jövőre leszünk húszévesek. Jubileumi koncertet külön nem tervezünk, de jövő nyárig még rengeteg idő van!

– Most, hogy kevesebb a koncert, legalább van időd bejárni a világot…

– Imádok utazni! Azért nem szeretnék soha megöregedni, mert az ember elveszítheti a rugalmasságát. Mozgásban kell tartanunk az izmainkat, az agyunkat és az érdeklődésünket is. Ha öregebb leszek, akkor lesz időm megnézni Európát. Most, amíg fitt vagyok és vidám, szeretném bejárni Ázsiát. Van egy barátnőm, aki szintén Ázsia-mániás, vele kelünk útra. Egyforma a tempónk. Egyetértünk abban, hogy csak az első és az utolsó napra foglalunk szállodát Bangkokban, onnan kezdve szabad a pálya. Nagyjából eltervezzük az utat, de nincsenek megkötések. Bejártuk Vietnamot, Borneót és Malajziát is. A másik nagy élmény minden évben, mikor a Pa-Dö-Dővel nyaralunk harmincan. Ebben az a jó, hogy mindig mindenkinek akad partnere, nem marad egyedül a hülyeségeivel. Szeretjük egymást, és most, hogy kevesebb a koncert, igényeljük a csapatot.

– Az ázsiai utazásaid során mennyire érintett meg a keleti filozófia?

– Nagyon sokszor megfogalmazódott bennem, hogy szégyellem az európaiságomat. Az ázsiaiakat sokszor lenézzük, de lenyűgöző az a belső nyugalom és az a gondolkodásmód, ahogyan élnek. Egyszer egy hosszú buszúton vettem részt. Kényelmes üléseken hevertünk, és három ázsiainak nem jutott hely. Kaptak egy-egy sámlit, beültek középre, és a legnagyobb nyugalommal viselték az utazást. Kellemetlenül éreztem magam, de közben nagyon csodáltam őket.

– Miközben beszélgetünk, új társad, Peti kutya jóllakottan hever a lábaid előtt. Összeszoktatok már?

– Ma tartom ez első születésnapját. Kapott reggel ajándékba egy fél grillcsirkét. Ez az egy év kellett hozzá, hogy megszeressem, el tudjam fogadni, hogy ő hozzám tartozik. Zoli tizennégy évig volt velem, ő volt az első kutyám. Még ma is nehéz nélküle…

– És mi a helyzet pasiügyben?

– Pasiügyben? Az nem publikus! Köszönöm, jól vagyok. Elmondhatnám azt a sablondumát, hogy a magánéletem senkire sem tartozik, de ez tényleg így van. Az olvasók előbb tudják meg a lapokból, hogy kivel, hányszor feküdtek le a sztárok, mint hogy éppen min dolgoznak. Az emberek érdeklődése eltolódott a csámcsogi, könnyen felfogható, kevésbé elgondolkodtató dolgok felé. Mindenemet mindig a közönség elé tártam, de a magánéletem maradjon a magánéletem.

– Az utóbbi hónapokban több cikket olvastam arról, hogy diétába kezdtél…

– Elkezdett fontossá válni az egészségem. Jobban érzem magam, ha odafigyelek. Ahogy öregszem, egyre jobban érzem a mélypontokat is. Most például kevésbé tudok több dologra koncentrálni. Találkoztam pár napja egy lánnyal, aki elmesélte, hogy isteni diétát talált. Minden reggel bemegy az irodába, kipakolja maga elé az asztalra a kajákat, és pontosan be tudja osztani a munkaidejében, hogy mikor, mit eszik. Belegondoltam az én kis életembe, hogy van, amikor reggel hatkor érek haza, vagy hogy délután kelek fel. Iszonyatosan nehéz ez a rapszodikus futkosás, és amennyire jó, annyira rossz is. Éjszakai vásárlás, éjszakai evés… Pont ezért nem tudom betartani a diétákat, mert ezekhez rendszer kell. Észnél kell lenni. Igyekszem mindennap sportolni. Most a biciklizés a szenvedélyem. Tavaly kaptam Györgyitől egy rollert és egy biciklit. A roller nem jött be, de a bringáért megőrülök. Szentendrén, egy dombon lakom. Legurulok, de felfelé a lejtőn azért lihegek rendesen. Imádok búvárkodni is. A víz alatt érzem magam a legjobban.