Sztárok

Csonka András: Csak egy életem van

Sokszínûségét már számos produkcióban bizonyította. Láthattuk õt énekelni, komédiázni, táncolni, mûsort vezetni, ám még mindig vannak olyan oldalai, amiket nem mutatott meg. Beszélgetés egy budai kávézóban.

András kihasználja a nyarat, napbarnítottan, kisimult arccal kavargatja a kávét, röviden reagál az ötpercenként érkező telefonhívásokra, mosolyogva integet minden második vendégnek, és közben olyan őszintén beszél, mint ahogyan csak kevesen a kollégái közül. Lassan húsz esztendeje lesz, hogy berobbant a köztudatba, és mindannyiunk Picijévé vált. Reggelente vele ébredhetünk, ha bekapcsoljuk a televíziót, állandó résztvevője a legkülönbözőbb szórakoztató műsoroknak, és remek szerepekben láthatjuk a színházakban is. S hogy mitől fél Csonka András? Miért gyötrik kétségek a jövőt illetően? Talán erre is fény derül a beszélgetésből, melyben szándékosan nem ejtettünk szót arról a bizonyos slágerről…







– Hol sikerült ilyen szépen lebarnulnod?

– Ezúttal olyan helyeken jártam, ahol eddig még sosem. Portugáliában töltöttem tíz napot. Elképzelhetetlennek tartom a nyaralást tengerpart nélkül. Igyekszem a lehető legpasszívabb formáját választani a pihenésnek. Ne nagyon kelljen hegyet mászni, és igazából még a kulturális programok sem hiányoznak ilyenkor. Húsz éve nem voltam csoportos utazáson, féltem kicsit tőle, de maximálisan elégedett vagyok a szervezéssel és az utazással is. Nagyon nagy vágyam volt megnézni Rómát is. Még sosem jártam ott, és kihasználva, hogy most nincs akkora nyüzsgés a munkában, négy napra kiutaztam. Teljesen egyedül mentem. Megvan ennek is a varázsa, hiszen senkihez sem kell alkalmazkodni. Vannak kint barátaim, meglátogattam őket, de tulajdonképpen most még élveztem is az egyedüllétet. Iszonyú meleg volt, nem győztem vásárolni az ásványvizet, de az ember turistaként másként éli át a kánikulát. A rengeteg gyönyörű templomban pedig kellemesen hűvös is volt.  Egyre inkább úgy érzem magam, mint gyerekkoromban, mikor éreztük, hogy lassan vége a szünidőnek, és kezdődik a tanév. Nyújtanám még a nyarat. Van a Balatonnál egy családi nyaralónk, amiben két éve nem voltam. Mint mindennek, ennek is az anyukám volt a mozgatórugója. Mióta ő nincs velünk, nem volt kedvem lemenni. Most felújítottuk, átalakítottuk, és a nővéremékkel lemegyünk kicsit.



– Ki tudsz kapcsolni a nyaralások alkalmából, vagy ott is pörögsz?





Csonka András blogja a StoryOnline-on. Klikk Ide! 

– A tengerpartra nem viszem magammal a mobilt, de esténként megnézem az üzeneteimet. Most döbbentem rá, hogy nem úgy működik az ember, hogy a nyaralás első napján már lazulás van. Kattog nekem is az agyam az első pár napban, nem nagyon tudok kikapcsolni. Be kellene iktatni az életembe a rendszeres relaxálást. Van bennem egy belső feszültség, amit nem tudok oldani. Vannak problémák, helyzetek, gondolatok, amiket magammal viszek az utazásaimra, és az állandó vájkálás a jövőben szintén nem túl pozitív tulajdonságom. Ezerszer megfogadtam már, hogy felhagyok ezzel, de még nem sikerült. Az életem nagy része úgy telt el, hogy a múlton rágódtam, a jövő miatt aggódtam, és közben elszállt a jelen. Egy életem van, és nem vagyok már tinédzser. Mostantól igyekszem többet pihenni, és jobban kényeztetem magam. Nem akarok összeroppanni.













Névjegy
• Neve: Csonka András
• Született: 1965. január 16.
• Csillagjegye: Bak
• Végzettsége: Színház- és Filmművészeti Főiskola
• Néhány darab, melyben szerepelt:  A szépség és a szörnyeteg, Illatszertár, Mennyből a hulla, Szeressük egymást, Atlantisz, Funny Girl, Ahogy tetszik, Csókos asszony, Hotel Menthol, Kapj el, Hair, Grease, Furcsa pár…
• Jelenlegi műsora: RTL Klub: Reggeli
• Lemezei:  Egy pici szerelem, Egy újabb randi, Ding dong, Ha szerelem nincs…, Best of Csonka András
• E-mail: pici@csonkaandras.hu
• Honlapja: www.csonkaandras.hu, www.rtlklub.hu 

– Pedig szükség van a jelen szépségeire is, mert azokból lesznek az emlékek…

– Igen, mindig mondták a szüleim, hogy ezek azok az emlékek, amiket senki sem vehet majd el tőlem. Annyi mindent nem láttam még a világból!



– Van olyan tája a világnak, amit még szívesen felfedeznél?

– Skandinávia, Japán, Kína, Ausztrália… Nagyon sok helyre nem jutottam még el. Engem nem nyugtat meg az a tudat, hogy majd nyugdíjaskoromban lesz időm. Nem érdekel az a kor, mivel látom, hogy a világot nem érdeklik a nyugdíjasok. A feleslegessé válástól félek, és azt látom, hogy sajnos az idősebbek már nem főszereplői az életnek. A média, a munkáltatók nem foglalkoztatják az embereket egy bizonyos koron túl.


– Egyelőre nem fenyeget ez a veszély, hiszen rengeteg feladatot kapsz színházakban is és televízióban is.

– Most így van. Ezen is mindig aggodalmaskodom. Tizenhét éve volt a Família Kft., utána a TV2 Kifutója, majd az RTL Klub műsorai… Valóban, példátlan út ez a mai médiahelyzetben, és hálás vagyok érte a sorsnak, de sosem éreztem, hogy hátradőlhetnék a székben. A színházban is szabadúszó vagyok, így nincs meg a biztos háttér mögöttem, az a színház, ahol garantáltan kapok feladatokat. Az is igaz, hogy nem bírom a kötöttségeket, a szakmámban sem. Ha hívnak, eldönthetem, hogy vállalom-e a szerepet. Eddig mindig történt valami, bízom abban, hogy ezután is lesz munkám.


– Számodra melyik az a szerep, ami a legkedvesebb volt eddigi pályafutásod alatt?

– Nehéz erre válaszolnom. Nagyon szerettem volna eljátszani a Kapj el! című darab főszerepét. A főiskolai felvételin is ebből énekeltem. Szurdi Miklósnak nagyon sokat köszönhetek, hogy végül előadhattuk az egykori Madách Kamarában. Nagyon szerettem az Illatszertár című darabot Székesfehérváron. Zseniális darab, és fantasztikus kollégákkal állhattam színpadon. A Grease volt az első zenés feladatom, ezért az is közel áll hozzám.
Jelenleg az operettszínházban is játszom egy nagyon szép darabban. A Szépség és a szörnyeteg című mesemusicalben én vagyok a lángőr. Ez is egy csodálatos szerep, és imádom a meséket is. Igazából minden szerepemet szerettem, hiszen én vállaltam el őket. Érdekes, hogy bár prózai szakon végeztem, sokkal több zenés darabban kaptam szerepet. Talán emiatt is van bennem sokkal több feszültség vagy izgalom, vagy gátlás. Más az elvárás saját magam felől is, meg más irányból is. Szeretnék én is olyan szerepeket játszani, mint Dolhai Attila, de ahhoz kellene egy akkora hang is. Kicsit zavar, hogy a nagy prózai szerepek eddig elkerültek. Talán a „piciségemnek” köszönhetem, hogy nem jutok eszükbe a rendezőknek ilyen daraboknál.







– A filmezés egyelőre kimaradt az életedből…

– Az totálisan. Lehet mondani, hogy mi a francot akar ez a hülye, hogy még filmezne is, de nekem ez mindig nagy vágyam volt.  Az a szomorú, hogy még a válogatásokra sem hívnak el. Valami egészen mást kellene mutatnom, amivel odaragasztom a nézőket a székhez, csak ehhez kellene egy nagyon bátor rendező. Garas Dezső azt mondta a főiskolán, hogy én egy drámai színész vagyok. Akkor röhögtünk ezen, de ha mélyen magamba nézek, akkor be kell látnom, hogy igaza volt. Nem vagyok egy vicces pasi. Ha a számba adnak mondatokat, akkor el tudom mondani, de nem vagyok sztorizós, és sosem tudtam vicceket mesélni.



– Közszereplőként hogyan látod a mai magyar bulvársajtót? 

– Számomra külön öröm, hogy ebben a helyzetben, amikor a botrányok és a deviancia kerülhet csak címlapra, én a Szombat esti láz kapcsán nagyon nagy figyelmet és érdeklődést kaptam. A sajtó leginkább turkálni szeret, én pedig az életem ezen részét bezárom. Lehet sakkozni, fantáziálni, hogy miért, de a magánéletem az én dolgom. Egy egyedülálló pasival nem lehet mit kezdeni a bulvárlapokban. Lehet, hogy mázlim volt eddig, de rólam szemét dolgokat nem írtak még az újságírók.



– Több aranylemezed lóg otthon a falon, mégsem adtál ki újat évek óta. Miért?

– Négy lemezem jelent meg eddig. Az első három nagyon szépen fogyott, a negyediknél viszont kiadót váltottam. A megjelenéssel csúsztunk három hónapot, és végül nyárra jelent meg, amikor az emberek nem vásárolnak lemezeket. Kereskedelmi szempontból bukásnak mondhatom, és ez leblokkolt. Ettől függetlenül rengeteg fellépésem van a mai napig is. Egy lemezre készültem, ahhoz képest négyszeresen túlteljesítettem a tervet. Főként ismert slágereket dolgoztunk fel, kamaszkorom kedvenc dalait énekeltem. Mostanra lassan elfogytak azok a dalok, amiket még érdemes lenne feldolgozni, és valami egészen új utat kellene találnom ilyen téren. Igazából mások sikeréből gyökerezett az én énekesi sikerem. Ezeket a dalokat mások már előadták, lehet, hogy ezúttal saját dalokkal kéne kirukkolnom.








– A Szombat esti láz újabb szintre emelte a sztárságodat. A műsor óta felhúztad már a tánccipőt?

– Vannak fellépéseink Keleti Andreával, de az az igazság, hogy én csak azokat a számokat tudom eltáncolni, amiket a tévében láthattak a nézők. Csak azokra a zenékre, csak azokkal a koreográfiákkal. Be kellene iratkoznom Andrea tánciskolájába, hogy vegyek még leckéket…


– Színész vagy, énekes, konferanszié, táncolsz… ha Amerikában lennénk, akkor már Las Vegasban kellene futnia a saját show-műsorodnak.
 
– Ez is egy fájdalmam, hogy még sosem volt olyan műsorom, ami rólam szólna. Megmutatnám, hogy ki is vagyok. Ez megint egy olyan dolog, ami nagyon sok mindenen múlik, de egyszer talán ez az álmom is valóra válhat. 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top