„Micsoda kemény csaj ez a Völgyesi Gabi!”

A két személy természetesen ugyanaz. A csinos énekesnő hétköznap jogászként dolgozik, és keményen védi az igazságot.

A minap valaki megjegyezte, hogy „micsoda kemény csaj ez a Völgyesi Gabi!”. Az tény, hogy tudatos, megfontolt és nagyon okos, de a keménység talán nem a legjellemzőbb tulajdonsága. Beszélgetésünkben kitért arra is, hogyan tudja magában egyeztetni a  színpad világát a tárgyalóteremmel, s hogy bizony vele is előfordul, hogy sírva fakad…

– Mióta is tart a Unique zenekar pályafutása?

– Tízévesek voltunk nemrég, de nem ismerhet minket a nyilvánosság annyi ideje, hiszen eleinte csak leginkább az anyukáink hallották a zenénket. Ha nem vagyok annyira erőszakos a fiúkkal, mint voltam, akkor a mai napig csak a környezetünknek zenélnénk. A kiadók eleinte ugyanazokat vágták hozzánk, hogy túl igényes és eladhatatlan a produkciónk. Végül a Warner mellénk állt, és felvállalta, hogy töri velünk az utat. Ezért is lett az első albumunk címe: Úttalan utakon. A mai napig az a legjellemzőbb tulajdonságunk, hogy valahol a popzene határán táncolunk. Az alternatív fülűeknek nyálasak vagyunk, a popzene kedvelőinek pedig kicsit érthetetlenek. Egyedi helyünk van a szakmában, és én ezt nagyon is élvezem, bár észleljük a negatívumait is. Nem tudunk nagy példányszámú lemezeket eladni. A hallgatóink gondolkodó emberek, letöltik az internetről a számainkat, és nem telefonálgatnak be a rádiók kívánságműsoraiba.

Névjegy Völgyesi Gabriella, 1977. január 23. • Csillagjegye: Vízöntő • Végzettség: ELTE Állam- és Jogtudományi Kar – jogász szak (2006) • Párja: Kovacsics Ádám, a Unique zeneszerző-zenésze • Lemezei: Úttalan utakon, Mozaik, Mozaik nagykoncert, Más világ • Slágerei: Végtelen álom, Mi van a nevedben, Angyal, Csillagtenger, Mozaik, Úton, Képzeld el, Bölcsek útján • Honlap: www.uniquemusic.hu  www.divak.hu

– A bulvárlapokban sem olvashatnak rólatok mindenféle híreket…

– Egyre kevésbé szeretnék szerepelni a bulvársajtóban baromságokkal. Míg régebben nem gondolkodtam azon, hogy egy fürdőruhás összeállításban szerepeljek, most ezt nem vállalom már. Nem is érdekel, és rossz irányba is visz el. Szűröm a témákat, amikkel megkeresnek.

– Merre tart most a zenekar ezen az úttalan úton?

– A magam nevében tudok csak beszélni. A zene szeretete mindig központi szerepet játszott az életemben. Zongoráztam, szolfézsra jártam évekig, otthon ezt szépen csinálom is, de ugyanakkor szeretek racionális életet is élni, ezt viszont ki tudom élni jogászként az ügyvédjelölti tevékenységeim során. Nem tudom, hogy merre tart az utam. Szeretek kitűzni olyan célokat, amik már-már megvalósíthatatlanok. Elvi síkon nem lehet e két típusú tevékenységet kétszáz százalékos intenzitással és eredménnyel űzni, hiszen max. csak száz van. Én azért mégis azt akarom hinni, hogy minden szervezés kérdése. Hétköznap jogászkodom, hétvégén pedig zenélünk. Nyilván vannak összecsúszások, amiket meg lehet oldani. Az embernek nem egy énje van, hanem több millió, és nem lehet, hogy csak egyvalamivel foglalkozzunk. Olyan nincs, hogy az énekesnő énekeljen, és pont. Ez egy baromság, buta, sztereotip gondolkodásra valló kijelentés. Nem biztos, hogy fogok tudni vagy akarok majd énekelni húsz év múlva, ezért fontos, hogy másik lábakat is növesztgessek. Biztos sok embernek az agyára megyek a tanítói célzatú beszédeimmel, de tényleg azt gondolom, hogy fiatalként fontos tanulni. A gimiben megbuktam fizikából és biológiából is, aztán két évembe telt, hogy felvegyenek az egyetemre. Nem biztos, hogy a tudását később pénzre tudja majd váltani az ember, de amit megtanult, az valahogyan mindenképpen meg fog térülni.

– Nem fárasztó, hogy egyszerre két munkahelyen is helyt kell állnod?

– De, elfáradok. Szerintem hiperaktív vagyok, de nem hiszem, hogy ezt betegségnek diagnosztizálnák. Borzasztó sok energiám van. Ha nem kötöm le, akkor ez magam ellen fordul, és elkezdem analizálni magam, ami borzasztó, mert sehova sem vezet. Képzeld el, hogy volt három évvel ezelőtt négy napom, amikor folyamatosan bőgtem. Utólag tudtam meg, hogy ideg-összeroppanásom volt. Már nem tudom, hogy mi váltotta ki, de akkor megijedtem. Szóval pihenni kell, de ez mindenkinél máshogy működik.

– Intenzív pihenés nálad szóba sem jöhet? Mozi vagy olvasás?

– Tegnap voltam moziban, megnéztük a legújabb Harry Pottert, de rossz volt. Semmitmondó párbeszédek, unalmas jelenetek, el is aludtam rajta, tehát ez nem volt tartalmas kikapcsolódás. Egyébként szeretek olvasni, de mivel viszonylag kis lakásban élünk Ádámmal, és ha ő filmet néz vagy zenél, akkor ezt nehezen tudom megoldani.

– Ádám otthon szerzi a zenéket?

– A lakásunk egyik része egy házi stúdió, ott készülnek a Unique-dalok és az egyéb munkák, reklámzenék. Az ideje nagy részét itt tölti.

– Az nem lehet könnyű. Nem vágysz néha arra, hogy legyen privát szférád, ahol teljesen egyedül tudsz lenni?

– Ádám az én másik felem. Olyan intenzív lelki életet élünk, hogy megosztjuk egymással a dolgaink kilencvenhét százalékát. Sosem idegesített még a jelenléte. Nem lehet nevesíteni a mi kapcsolatunkat. Nem vagyunk házastársak, én az élettárs szót sem szeretem, és nem is járok vele.

– Talán az „életed párja” kifejezés találó lenne…

– Ez jó, bár biztos, hogy sokak számára túl romantikusan hangzik. Ádám egyébként teljesen más típusú ember, mint én, de ez így van jól. Ha ő is ugyanúgy pörögne, mint én, akkor biztosan ütköznénk. Remekül kezeli a fel-felbukkanó hisztérikus rohamaimat is. Vele például nem tudok bulizni, táncolni, de ezt ki tudom élni Gallusz Nikivel, vagy Anna barátnőmmel, akivel már évtizedek óta tart a barátságunk. A barátság nálam nagyon kényes dolog. Nem szeretek ezzel a szóval dobálózni. Marha jópofa tudok lenni társaságban, de van, amikor megmerevedem és antiszociális vagyok, és csak lebiggyesztett szájjal álldogálok. Olyankor magamat sem tudom elviselni.

– A jogi egyetem elvégzése mennyire volt nehéz?

– Apukám heccelt azzal, hogy engem sosem fognak felvenni. Ez nekem vesszőparipámmá vált! Az első évem nem ment olyan jól, de másodévesként már 4,5 felett volt az átlagom. A Unique indulása miatt végül nem olyan eredménnyel diplomáztam, mint szerettem volna, és ez zavar is, hogy szakmailag nem vagyok penge.

– Komolyan vesznek a tárgyalóteremben? A külsőd miatt is vonzod a tekinteteket, és gondolom, hogy a tévéből is felismernek…

– Van más csinos jogásznő is. Egyébként jogászként nagyon visszafogottan, szolidan öltözöm. Volt már példa arra, hogy bíró vagy ügyész felismert, és beszélt erről, vagy ügyfél odavolt tőlem, de nem jellemző. Ha az ember az ügyhöz méltóan van felöltözve, és arra koncentrál, akkor nem mernek belekötni. Az ügyfelek számára természetesen a saját ügyük a legfontosabb, így azzal foglalkoznak, nem velem. Igyekszem jól végezni a dolgomat, nem túráztatom ezen az agyam.

– El tudod vonatkoztatni magadban a két énedet?

– Van, amikor szerepzavar van a fejemben. Előfordul, hogy túl hivatalosan viselkedem Unique Gabiként, és túl közvetlen vagyok jogászként. Volt olyan, hogy egy rajongó levelére majdnem hivatalos levelet írtam válaszként. Mikor visszaolvastam, bele kellett tűzdelnem szavakat, hogy enyhítsem. Irattanulmányozáson viszont előfordult már, hogy lazán tegeződtem a cégbíróságon a nyakkendős jogászokkal.

– Már így is elfoglalt vagy, de mégis bevállaltál egy újabb feladatot is…

– A Fair Trade (Méltányos Kereskedelem) világszervezet magyar részlege megkeresett, hogy legyek a háziasszonyuk. A szervezet röviden arról szól, hogy felhívják a figyelmet a gyermekmunka és a kizsákmányolás jelenlétére, meggyőzik az embereket, hogy ez helytelen, és hogy tudunk tenni ellene! Kampányolok nekik, igyekszem én is lépten-nyomon kitérni erre.

– A színpadon is bemutatkoztál nemrég egy egészen új szerepkörben, mikor tíz színésznő-énekesnő között te is musicalt énekeltél. Hogy élted ezt meg?

– A Dívák-koncertekről beszélünk. Borzasztóan intenzív és ambivalens érzések voltak bennem azokon a koncerteken! Kérem szépen, van még mit tanulnom, erre rá kellett ott ébrednem. Eddig a könnyűzenei pályám során nem éreztem szükségét az énektanulásnak – egészen a Dívák-koncertekig. Ott viszont megtorpantam, és gondolkodóba estem. Tudatosult bennem, hogy musical-énekesnők között vagyok, más világ, más dalok, más értékek. Egy popdalnak más értékei vannak, mint egy musicalslágernek. Egy popdal elsősorban szórakoztat, amibe bele lehet csempészni szép hangokat, gondolatokat, dallamokat. A musical másról szól. A hanggal kell operálni főként. Új volt ez a felismerés, és ráparáztam. Semmit sem tudtam az egészről. Kiválasztottam magamnak a Memory című dalt, de nem is tudtam, hogy ez a Macskák musical betétdala. Ennyire kívülálló vagyok ehhez a világhoz. Ott ült mellettem Malek Andrea, és elbőgtem magam. Októberben lesz a következő Dívák-koncert a BM Duna Palotában, addigra megnyugszom.

– Van elképzelésed arról, hogy mi lesz veled tíz év múlva?

– Te tudod, hogy veled mi lesz tíz év múlva?

– Nem is akarom tudni…

– Na látod! Nem szeretem körzővel kiszámítani előre a dolgokat, csak sejtem, hogy mi lesz. Ha valamit nagyon akarok, annak érdekében sok mindent meg tudok mozgatni. Szeretném fejleszteni a szakmai angolomat, vagy felhozni a spanyolnyelv-tudásomat is. Ilyesmik. Szeretnék felépíteni a fejemben egy rendszert, ami szerint tudok élni, és ne jöjjek zavarba soha semmitől. Ez a cél.  

• Tipp: Sztárok kattintásnyira! »