nlc.hu
Sztárok
Rubint Rékával kávéztunk

Rubint Rékával kávéztunk

Csinos, sikeres, fiatal és két gyermek édesanyja. Több ok, amiért irigyelhetnéd, és valószínûleg mégsem teszed, mert Rubint Réka ölébe sem ingyen hullott a szerencse: keményen és tudatosan dolgozik. A fitneszsztárral kávéztunk.

Hosszas egyeztetés után a belváros közepén, egy ismert kávézóban beszéltük meg a randit, hogy igazi Nők Lapja Café-s kávézós, csevegős hangulatunk legyen. Már negyedórája vártam rá, amikor az asszisztense hívott, hogy Réka a dugóban áll, de igyekszik. Kis stábunk másik tagjával, a fotós Glázer Attilával egymásra néztünk, és egyszerre mosolyodtunk el: – Sztárallűr? – kérdeztük. Majd újabb fél óra után Réka hívott, hogy épp parkol, siet. Kimentem a kávézó elé, és be kell vallanom, leesett az állam, amikor megláttam a szembejövő Rékát; egy fantasztikusan csinos nő jött felém, aki olyan kedvesen mosolygott, hogy elfeledtette az elmúlt egy óra várakozását.







– Muszáj megkérdeznem, gyakran késel?

– Sajnos igen. Tényleg borzalmas, de valahogy kifolyik az idő a kezeim közül. Nem tudom, miért, már tinikoromban is ilyen voltam. Úgy érzem, mindenre hagyok elég időt, aztán kicsit másképp alakul minden.


– Azt olvastam rólad, hogy nem csak Norbinak volt gondja a súlyával. Te is telt idomokkal rendelkeztél. Zavart?

– Enyhén szólva. A családomban mindenki jó húsban volt. Édesanyám az elmúlt 6 évben 25, édesapám közel 20, a bátyám pedig 10-15 kilogrammal lett kevesebb. Nekik már segítségükre volt az Update rendszer, nem úgy, mint nekem. Én jóval korábban, 13 évesen kezdtem koplalni, de mivel fogalmam sem volt, hogyan kellene egészségesen fogyni, a biztos megoldást választottam. Napi egy almán kívül semmit nem ettem. Persze az eszembe sem jutott, hogy mozognom is kellene, de azzal az egy almával a gyomromban nem is tudtam volna.



– Meddig bírtad?

– Annyira belejöttem, hogy abba se akartam hagyni. Olyan sovány voltam már, hogy jóformán csak a bőr tapadt a csontjaimra. Ezek már az anorexia előtti utolsó pillanatok lehettek, anyukám azon gondolkozott, hogy infúzióra köttet. Mielőtt még eljutottunk volna odáig, beleszerettem egy rendszeresen sportoló fiúba, aki rávett, hogy kezdjek el mozogni. Szegény anyám romjaiban hevert: azt látta, hogy már nemcsak koplalok, de az izmaimat is gyötörni kezdtem. A középiskolai ballagási fotómon rettenetesen néztem ki – piszkafa vékonyság, görbe lábak, vastag szemüveg.




– Sokáig tartott ez a korszakod?

– Annyira azért nem. Azt megfogadtam, hogy többé nem hízom meg, de fiatal voltam, és nem igazán tudtam, hogyan kell nőként viselkedni és öltözködni, meg sem próbáltam változtatni a külsőmön. Aztán a sport miatt igényem volt arra, hogy többet egyek, úgyhogy lassan elkezdtek épülni az izmaim, és felszedtem pár kilót. Többé már nem akartam éhezni, viszont beleszerettem a sportba. Alig vártam, hogy a tanóráknak vége legyen, máris az edzőteremben, uszodában vagy épp a jászberényi Zagyva-gáton futottam. Havonta egyszer felutaztam Jászberényből Budapestre, csak azért, hogy részt vegyek az itteni „nagy nevek” aerobikóráin. Szenvedélyem lett a sport!










Névjegy


Név: Rubint Réka
Születés: Kazincbarcika, 1978. június 28.
Férje: Schobert Norbert, életmódszakember
Gyermekei: Lara 4 éves, Norbika 2 éves
Testvére: 7 évvel idősebb bátyja van, Robi, akinek három gyermeke van
Foglalkozása: aerobik- és személyi edző, gyógypedagógus (látás-hallás sérült szak)



– Akkor az egyik végletből a másikba estél.

– Fogalmazhatunk így is. Ekkorra a sport annyira meghatározó lett az életemben, hogy a gyógypedagógiai főiskolával párhuzamosan elvégeztem az aerobik- és személyi edzői szakot. Először a főiskola kollégiumának tornatermében, becsületkasszás rendszerben kezdtem el megmozgatni a szobatársaimat, ám néhány hét elteltével a 10 fős, lelkes kis csapat 50-60 embert megmozgató csoporttá duzzadt. Nagyon boldog voltam, hogy ennyi velem egykorú fiatal lánynak át tudtam adni a mozgás örömét. Ezt követően a tornatermi órák mellett egy, kettő, majd egyre több edzőteremben kezdtem el órákat tartani. Mindezt a főiskola mellett… Előadások és a kötelező gyakorlatok, vizsgák és szigorlatok előtt és után tartottam az óráimat. Hogy őszinte legyek, nem volt könnyű, de élveztem és imádtam!


20 évesen önálló keresettel rendelkeztem, s büszke voltam, hogy nem szorulok a szüleim támogatására anyagilag. Az ötezer forintos ösztöndíjam mellett, bár nagyon sok munkával, de szép keresetem volt. Amikor Norbival találkoztam, ő szabályosan megmentett. Nehezen, de beláttam, hogy lassítanom kell a tempómon. Ebben a feszített tempóban valószínűleg fél éven belül tönkrementem volna. Hajlamos vagyok túlvállalni magam, meg kell tanulnom szelektálni, tudni nemet mondani.







– Boldog voltál?

– Igen, boldog voltam. Hiszen azt csináltam és mind a mai napig azt csinálhatom, amit szeretek, amiért élek! Rájöttem, ha reális célokat tűzök ki magam elé, akkor nem leszek boldogtalan. Azért dolgoztam mindennap, hogy ki tudjam fizetni a számláimat. Örültem, hogy van munkahelyem, ahova ha bemegyek, megbecsülnek. Közben nappali tagozaton a gyógypedagógiai főiskolára jártam, éltem a főiskolások életét. Nem hiányzott az a miliő, amiben ma élek, nem is álmodoztam ilyesmiről. Ha valaki azt mondja, hogy 29 évesen, 2 gyönyörű kisgyermek édesanyjaként elindítom országos szépség- és egészségszalon-hálózatomat, megjelennek a saját tervezésű ruhakollekcióim, és még boldog is vagyok, biztosan megmosolyogtam volna. És mégis, most mindez megtörténik velem.



– Schobert Norbi nemcsak a „megmentőd”, most már a férjed, gyermekeid apja is. Nem lehet átsiklani a megegyezések felett – ő is kövér gyerek volt, egyedül fogyott le, sőt a fitneszről szól az élete… 

– Ugye hogy fantasztikus? Komolyan azt gondolom, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve! Sőt, hiszek ebben! Ráadásul mindketten zenei általánosba jártunk, imádjuk a fűszeres, csípős ételeket, szinte mindenről egyformán gondolkodunk. Pedig ha hiszed, ha nem, korábban egyáltalán nem figyeltem rá. Annyit tudtam róla, hogy vannak videokazettái, de egyet sem láttam. Annyira a saját világomban éltem – egyik óráról ki, másikra be, akárhova mentem, hogy vállalnék munkát, mindenhol azt mondták, hogy jó, nem volt egyetlen perc szabadidőm sem, tehát nem láttam tovább az orromnál.







– Aztán jött a herceg a fehér lovon.

– Igen, jött… Ma visszaemlékezve az egész olyan ködbe burkolódzó, meseszerűen szép. Norbi látott engem órát tartani, épp egy rendezvényen, és akkor említette először, hogy szeretne leforgatni velem egy fitneszvideót. Hónapokon keresztül nem tudtunk leülni megbeszélni a részleteket, mert nem voltunk képesek időpontot egyeztetni. Miattam. Nekem fontosabbak voltak az óráim, fontosabb volt számomra a napi munka. Erre Norbi kitalálta, hogy leszerződtet egy háromnapos roadshow-ra. Jó csel volt, mivel ez munkának számított, tehát fizetés is járt hozzá, amire nagy szükségem volt az autólízingem miatt, s erre igent mondtam. Össze voltunk „zárva”  három napig, és volt időnk beszélgetni. Szinte szünet nélkül beszélgettünk. És elkezdődött valami egészen különös érzés, ami hatalmába kerített…

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top