Winkler Nóra: Nem nézek sokat tévét

– Milyen műsorokat nézel a tévében? 

– Nem tévézek sokat. Ha igen, akkor híradót, filmeket, a francia csatornákon a beszélgetős műsorokat, és van egy a BBC-n, amiben falusi vásárokban vesznek, mondjuk, egy gyertyatartót fillérekért, és aztán jön egy szakértő, aki elmondja, hogy kicsit vakszolni kell, de valójában ez egy műkincs, ami aranyat ér, vagy hogy sajna ez egy ócska, antikolt hülyeség. Ezt nagyon bírom. 

– Szóval akkor, ha hazamész, nem az az első dolgod, hogy bekapcsolod a tévét.

– Nem szeretem, ha csak úgy megy a háttérben. Nem lehet tőle beszélgetni, normálisan odafigyelni valakire. De ha a Kultúrház megy, azt meg szoktam nézni.

– Visszanézed, hogy milyen voltál?

– Vannak műsorok, amiknél érzem, hogy különösen jó volt, vagy pont az ellenkezője, hogy úgy éreztem, nem állt össze egy nagy egésszé. Ezeket megnézem, mert kíváncsi vagyok, hogy a képernyőről is úgy jön-e le, ahogy a stúdióban tűnt. A kollégáimat könnyebb néznem.  

– És tetszik a műsor?

– Nagyrészt igen. Persze mindig észreveszek rajta valamit, amit talán egy sima néző nem. Szoktunk kapni kritikát is, de maga a tartalom, a hangvétel, a változatosság tetszeni szokott az embereknek.

– Ki mondja meg, hogy egy adásba mi kerül be és mi nem? 

– Ez egy demokratikus szerkesztőség, keddenként összeülünk, és megbeszéljük, kit mi érdekel, mivel foglalkozna, mit tart izgalmasnak. Ennyi idő után persze már mindenki olyat javasol, amiről sejteni lehet, hogy egy ilyen típusú műsorban működik. 

Névjegy • Név: Winkler Nóra • Született: 1972. november 10. • Csillagjegy: Skorpió • Iskolák: ELTE angol–filmelmélet–médiapedagógia szak • Munkahelyek: Danubius Rádió, Octogon magazin, Radiocafé, Artmagazin, Magyar Televízió

– Bevallom, sokszor hallottam már a Kultúrházról, hogy túlságosan bennfentes, és egy adott közönségen kívül az átlagnéző nem is nagyon érti, miről beszéltek.

– Fontos tudni, hogy ez alapvetően nem egy ajánló jellegű műsor. Nem az a célja, hogy megmutassunk dolgokat, hogy léteznek. Önmagában az, hogy bemutatnak egy színdarabot, jó hír, de ahhoz nem elég, hogy ez egy nagyobb beszélgetés témája legyen. Akkor igen, ha kibont egy problémát, megmutat egy helyzetet, van benne valami különleges. Az is igaz, hogy a célcsoportunkról feltételezünk egy alapvető nyitottságot, tájékozottságot, és erre építünk. Én pedig kifejezetten figyelek rá, hogy ne bennfenteskedjek. Azok a legjobb dicséretek, ha valaki azt mondja, pont azt kérdeztem, amit ő is kérdezett volna. 

– És olyan dicséret, amit személyesen te kaptál?

– Egyszer Rózsa Péter mesélte, hogy épp egy társaságban volt, ahol ment az adás, amit én készítettem ’68-ról. Azt mesélte, hogy egy idő után mindenki letette, amivel foglalkozott, leült, nem telefonálgatott, csak figyelték a beszélgetést. Ennek nagyon örültem, mert ez a cél. 

– Egyszer egy szakmai konferencián nagy öregeket és fiatal tévéseket állítottak párba, akik talán továbbvihetik az elődök szemléletét. Neked akkor Kepes András volt a párod.
 
– Az jólesett nagyon. Mondtam is neki, hogy emlékszem, amikor gyerekként néztem a tévében, és arra gondoltam, ez iszonyú jó dolog: normális emberekkel beszélget értelmes témákról. Próbáltam ezt a bókot úgy elmondani, hogy noha férfi, a lényeget hallja, ne azt, hogy én akkor még gyerek voltam, mikor ő már nagy sztár. 

Még több tévés: • Krizsó Szilvia az Estéből » • Erdélyi Mónika a Mónika show-ból » • Kandász Andi az Ügy-ből » • Galamb a Kultúrházból »

– Szerinted az a tempó és az a formátum működhet ma is még?

– A tempó nem, de a személyessége igen. Szerintem akárki akármit mond, akkor is az igazi dolgok működnek: egy beszélő őszinte gesztusa, igazi elgondolkodásai, az egy másodperces szünetek, és ami igazán vicces, és jó humorral van megcsinálva. 

– Kaptál már ajánlatot kereskedelmi csatornától?

– Igen, volt már ilyen. Nagy presztízsű televíziós feladat lett volna, de engem most leköt, amit csinálok.  

– Ez azt jelenti, hogy semmiképp nem mennél el a köztévétől?

– Én itt a Kultúrházat szeretem csinálni. Szívesen kipróbálnám magam másmilyen műsorokban is, olyasmiben is, mint mondjuk az Activity, ami pusztán attól jó, hogy sokat lehet nevetni rajta. 

Fotók: Lékó Tamás

– Azok közé a tévések közé tartozol, akik viszonylag későn kerültek képernyőre.

– Nem voltam nagyon céltudatos. Felvételiztem a Színház- és Filmművészeti Egyetem akkor induló tévés műsorvezető szakára, Vitray Tamás osztályába, az utolsó rostán kiestem. Aztán később mindig volt valami, amivel jól elvoltam, úgyhogy nem próbáltam meg többször. 

– Elégedett vagy a mostani helyeddel?

– Nagyon is. Tulajdonképpen luxus, hogy olyan témákból készülök fel és olvasok anyagokat, amik érdekelnek, és igazából a saját kérdéseimet tehetem fel úgy, hogy kíváncsi is vagyok a válaszokra. Nem kell átváltoznom valami másik nővé, olyan a hajam, ahogy egyébként is, és jók a ruháim. Magam vagyok. 

– Sokszor lehet olyan cikkeket olvasni, amelyekben az MTV-t mint süllyedő hajót írják le, és azt is mondják a szakemberek, hogy a digitális televíziózással óriási változások várhatók.

– Amióta az eszemet tudom, mindig is jelentek meg ilyen tartalmú hírek az MTV-ről.  Tényleg óriási változás lesz, de az erős márkáinak van esélye a digitális átállás után is. 

– Ha egy csúcsra emelkedő és aztán a nullára visszatérő görbe ábrázolja valaminek az élettartamát, hol tart a görbén most a Kultúrház szerinted?

– Ott valahol, mint egy szerelmi kapcsolatban, amikor eldől, hogy a meglévő alapokra el lehet-e kezdeni normál napi ritmusban építkezni. Kiismertük egymást, már nincs meg az a veszély, hogy kiszeretnénk egymásból. 

– Ezek szerint nagyon összetartó csapat vagytok.

– Igen, ez erős csapat. Körülbelül 30 ember dolgozik a szerkesztőségben, és sok csatát, nehéz helyzetet nyertünk már meg együtt. 

– Sokat dolgozol?

– Igen, egy elég erős év van mögöttem. És van egy folyamatos éberségem is, észrevettem például, hogy sokszor olyan füllel hallgatok egy beszélgetést, olvasok vagy nézek akármit, hogy jó lenne-e témának a műsorba. Kicsit összecsúsznak a rétegek, hogy a munkahelyem is otthonos közeg, viszont a szabadidőmben is dolgozom. Ez tud azért fárasztó lenni.

Tipp: Sztárok kattintásnyira! »