Richard Gere, a hûséges szívtipró

Mintha évszázadok teltek volna el a Micsoda nő! óta, de a sármos színész nem szűnik a gyengébbik nem álma lenni. Vajon miért? Mert harminc éve van a pályán? Mert tehetséges színész? Mert ha nő lenne, Madeleine Albright külügyminiszter asszonyhoz szeretne hasonlítani? Mert mély hitű buddhista és a dalai láma egyik leghíresebb tanítványa? Dehogy…

Bármilyen hihetetlennek hangzik, azok a mindig fiatalosan csillogó, ellenállhatatlanul összeszűkülő szemek, meg a hozzájuk tartozó arc, meg a többi az idén ötvennyolc évesek… Éppen ennyi ideje történt, hogy hősünk – aki akkor még korántsem volt hős, csupán egy philadelphiai család második számú szeme fénye – egy augusztus végi délelőttön meglátta a számára igen sokat ígérő napvilágot. Az ötgyerekes családban senki nem volt művészi hajlamok híján, amelyekből Richard – eleinte legalábbis úgy tűnt – főleg a muzsikához mutatott különös vonzalmat. Imádott például trombitálni… Aztán a zene szép lassan, de biztosan elhalkult a szívében, és kezei között – talán a szomszédok vagy a szülők egy-egy lelkes gyakorlás utáni óvatos nyomására –, ám Richard tiniként még mindig nem vágyott mások bőrébe bújni. Leginkább a sajátját igyekezett megismerni, kívül-belül.

Szóval már akkor tudta, mi a lényeg. Test és lélek. Sportösztöndíjjal vették fel a massachusettsi egyetemre, ahol filozófiát tanult. Talán nem nagy bátorság kijelenteni, hogy mindkettő végigkövette az életét, előbbi bizonyítékául elég csak egy pillantást vetni mezítelen felsőtestére, melyet – hála minden illetékesnek – gyakorta megvillantott már a filmvásznon. Ami pedig utóbbit illeti, álmaink férfija köztudottan Buddha híve, a lelki elcsendesedés és útkeresés nagymestere. Persze ezzel ő akkoriban még nem volt tisztában. Hiszen minden még a jövő, nem is olyan távoli zenéje volt. És itt elérünk a várva várt fordulathoz…

Megőszülni a Broadway színpadán

A fiatal bajnok- és filozófusjelölt ugyanis két röpke egyetemi év után gondolt egyet, s azt mondta, mégiscsak izgatja őt ez a mások bőrébe bújás dolog. S talán – a tükörbe nézve – felrémlett benne néhány női arc s hosszú láb, melyek a hozzá hasonló adottságokkal rendelkező színész urak aurájába zsúfolódni ígérkeznek… Tény, hogy hősünk igen elszántan vetette bele magát a show-bizniszbe, hiszen néhány évnyi több, kisebb társulatban való próbálkozás után úgy döntött, elég az apró falatokból, ő a nagyokat akarja. S mi lenne megfelelőbb hely ennek megkaparintására, mint New York, azon belül is a Broadway, ahol – rendhagyó módon – Gere-t szinte azonnal tárt karokkal fogadták a Grease vagány bandavezérének, Danny Zukónak a szerepére.

Aztán megnyílt az ő igazi játéktere, a mozi is. Alig huszonöt volt, mikor megkapta első filmszerepét a Jelentés a felügyelőnek című filmben. Bár ez csupán egy apró mellékszerep volt, Gere állítólag olyan meggyőzően tette benne a dolgát, hogy a rendezők felfigyeltek rá. Nehéz elképzelni, de hősünk ezután hosszabb időre szadista, aberrált gyilkossá vedlett, már ami a következő szerepeit illeti. Olyan átéléssel ölte halomra ugyanis áldozatait a Nappalok és éjszakák című krimi sorozatgyilkosaként, hogy a producerek úgy gondolták, legegyszerűbb és legkifizetődőbb beskatulyázni őt ebbe a karakterbe. De Richard ezt véletlenül sem szerette volt, hát fogta a sátorfáját, és menekült.

Lágyabbra – de korántsem puhányra – igyekezett venni a figurát, így sikerült elhappolnia egy másik szexszimbólum, John Travolta elől az Amerikai dzsigoló főszerepét. Ő azonban az „omlanak utána a nők” típusú filmszár imázsában sem akart benneragadni, visszanyúlt hát a színpadhoz, amely lépésbe aztán, mondjuk ki, bele is őszült. Hogy hogyan? A Bent című drámában eljátszotta egy homoszexuális holokausztáldozat szerepét, ami annyira megviselte érzelmileg, hogy a darab kifutási ideje után már jócskán fehér szálakkal tarkított hajjal lépett le a színről… Mindez persze kívülről nézve egyáltalán nem hátrány, már ami az ősz halánték tagadhatatlanul vonzó és férfias voltát illeti. Az már csak a bulvárlapokat minősíti, hogy a szerep kapcsán többször megszellőztették, hogy Gere talán nem véletlenül alakította oly hűen a homoszexuális férfit…

Talán ez a lelki hullámvölgy volt, ami miatt pár év felszínesebb érdeklődés után mélyebben érdekelni kezdte a tibeti buddhizmus. Nagy utazások következtek.

A teljes sztorit a Nők Lapja december 5-én megjelenő, 49-es számában olvashatod. Az e heti Nők Lapjában többek között az alábbi témákról is olvashatsz: Asztrofüzet 2008: Szerencse, jöjj! – A 2008-as év uralkodó bolygója a Jupiter, a szerencse bolygója lesz. Így az új esztendőben, az asztrológusok szerint, mindannyiunkra kellemes meglepetések, vágyaink valóra válása és nyeremények, díjak, jutalmak sora vár! S hogy a szerencse a szerelmi életünket, otthonunkat, munkahelyünket vagy éppen bankszámlánkat veszi-e célba, kiderül asztrofüzetünkből. Izing Klára asztrológusunk minden egyes csillagjegy szülöttének elkészítette a horoszkópját, amelyből azt is megtudjuk, az egyes hónapokban mely életterületre érdemes koncentrálnunk. Riport – Úgy gondolták, csak egy apró korrekció, aztán még egy és még egy Fejős Éva riportsorozata ezúttal a plasztikai műtétek megszakíthatatlan ördögi körét mutatja be Konyha – Adventi apróságok Lajos Maritól – az aprósüteményeket már most kezdjük el sütni az ünnepekre! Beszélgetés – A kőröshegyi völgyhíd születésének minden pillanatát végigkísérte Szebeni András. A fotóművész a nem mindennapi kalandról V. Kulcsár Ildikónak mesélt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Még több az e heti Nők Lapjából: • Frizuránk van » • Ajándék a Mikulásnak » • A legszegényebb a leggazdagabbnál » • Szerelmi oldásról és kötésről » • „Pánikbeteg és gyógyszerfüggő vagyok. Ki segít?” » • Richard Gere, a hűséges szívtipró »  • 2008 a Jupiter éve »