Badár Sándornál és Horváth Jancsinál a történetmesélés alapvető, mert ahogy többször is kinyilvánították már, abban az időszakban nőttek fel, amikor még nem volt digitális felvételi lehetőség. „De azóta is úgy élem az életemet, hogy a szemem kameraként felveszi a történeteimet, és be vannak raktározva hátul az agyamban élére állítva, és adott pillanatban elő tudom húzni” – mondta a színészként is kiváló Badár Sándor.
A két színész-humorista néhány évvel első közös, Jappán című könyvük után a Cadillac Drive című műsor forgatása során szerzett tengerentúli élményeiket is megírták Ámerika címmel.
Míg a két szerző a Jappánban a húsz évvel ezelőtti, még szentesi vasutas és „karatebajnok” korszakukban megélt élményeiket örökítették meg, ahogy még csővázas hátizsákkal a Nagy-Szovjetunión keresztül indultak el Japánba.
Az Ámerikában olvasható kalandjaik idején már nagyobb kényelemben volt részük. És bár Badár Sanyi csak három hétre kapott vízumengedélyt, mert beikszelte az űrlapon a „terrorista vagyok” kérdést, Horváth Jancsi szerint nélküle be sem jutottak volna.