Claudia naplója extra

Már-már az unalomig elcsépelt mondat: hogyan védekezzem a felszaladó kilók ellen karácsonykor és utána, amikor, ugyebár, hagyományosan együtt eszik (sokszor és sokat) a család. Mégis ismerem azt a pillanatot, amikor az ünnepek után (konkrétan elsején) hátradőlök a kanapén, és úgy érzem, alsó fogsorig ettem magam.

Üvölteni tudnék persze mindeközben, hogy miért tettem. Idén megpróbálom a nagy nehezen eltüntetett zsírpárnákat nem visszavarázsolni újév napjára. Jöjjenek Clau anyuka tippjei! Kezdjük házunk táján a fő veszélyforrással, a hűtővel. Csak a szemem kívánja. Pavlovi reflex, ha a szem meglátja, a száj megkívánja. Tegyük a magas kalóriatartalmú ételeket nem átlátszó [és lehetőség szerint felbonthatatlan :-)] műanyag dobozba, és jól dugjuk hátra a hűtőben. Felejtsük el a családi kiszerelést. Lássuk be, rossz szokás, de úgyis addig eszünk, amíg előttünk van. Ha például egy darab gigaméretű csokit veszünk, az tuti, hogy sokkal előbb elfogy, mint ha több kisebbet vettünk volna. Mivel türelmetlen ember vagyok, én is sok félkész ételt használok. De már fejlődöm, és próbálom magamra erőltetni, hogy igenis magam vágjam fel a zöldséget (aprítás közben nem majszolgatunk ám ezt-azt!), és amíg párolódik a zöldség vagy sül a husi, sokszor már az illatokkal is jóllakunk, így amire odajutunk, nem akarjuk megenni még az evőeszközöket is.





Az orbitális méretű, trendi tányérok gyönyörűek, de hagyjuk meg az ellenségeinknek, ha meghívnánk őket enni. Ha vagyunk olyan erősek, hogy egy buszkormány méretű tányérra is csak akkora adag ételt helyezünk, mint ha sokkal szerényebb méretű rokonára tennénk, akkor mehet a menet. Bár valószínűleg ez esetben az írásom első mondatánál továbblapoztál már, mert nem rólad szól…

Mint tudjuk, az ital is hizlal. Szerezzünk be hosszú, vékony poharakat, és ha már mindenáron ragaszkodunk a cukros löttyeinkhez, inkább ezekből igyunk, mert talán lusták leszünk többször tölteni.

Ha étterembe mennénk, mert mi, botor lelkek úgy gondoljuk, ott majd sokkal egészségesebb ételeket eszünk, ügyeljünk a csapdákra. Egyik kedvenc éttermemben régóta szokás, hogy az étel előtt hoznak egy kis kenyeret körözöttel. Igazából kóstolónak és étvágycsillapítónak, de nem volt még példa rá, hogy ne fogyott volna el az összes. Ha kihozzák, kérjünk inkább olívaolajat a vaj helyett (bár ezzel nem leszünk túl népszerűek a pincérnél), de amire szép lassan térül-fordul, lehet, hogy megérkezik az első fogás, vagy ha nem, akkor is kevesebb fogy, mint a vajas falatkákból. Lehet, hogy szokatlanul hangzik, de észrevettem, ha a pincérek gyorsan leszedik az asztalt, akkor szinte bizonyos, hogy ez még több evésre sarkall. 


Bővebben a témáról a legújabb Maximában olvashatsz! Keresd az újságárusoknál!