A karácsony előtti időszak mindenki számára őrületnek tekinthető. A szerkesztő várja a leadásra készülő cikket, az újságíró rohan, hogy még az utolsó információkat összeszedje a készülő interjúhoz, az interjúalany meg türelemmel kivárja a sorát. Nem gondoltam, vagyis nem úgy készültem, hogy az interjúalanyommal való beszélgetés során fogok lenyugodni. De sikerült, Havasi Balázsnak köszönhetek egy nyugodt délutánt az ünnepi kavalkád közepén.
 |
Ma Magyarország egyik legnépszerűbb és legelismertebb férfi zongoristájaként tartanak számon, mégsem ismernek igazán. Miért van ez?
Igyekszem visszavonultan élni, nem élek a média nyújtotta bulvármegjelenésekkel. De nem azért, mert lenézném vagy elítélném azt, egyáltalán nem. Egyszerűen csak ilyen vagyok. Azt gondolom, hogy a zeném a fontos, ha valami, akkor inkább az hívja fel a figyelmet rám. Nem vagyok hangos típus, persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem szeretek szórakozni, bulizni, hanem csak annyit, hogy hallgatni sokkal jobb, mint kiabálni.
Név: Havasi Balázs Albumai: Infinity (2007), Seven (2006), Piano (2005), Balázs honlapját itt» olvashatod. |
Ritka az ilyen tudatosság a zeneiparban.
Ez igaz, én is így látom. Annak idején lehetőséget kaptam, hogy elsősorban a népszerű dallamokat, műveket és azok feldolgozását adjam elő. A lemezeim jól fogytak, mégis inkább a rögösebb utat választottam. A barátnőm édesapja vetette fel, hogy mutassam meg magam csak a saját szerzeményeimmel, persze akkor ez őrültségnek hangzott. De tudtam, hogy igaza van, mert már kevésnek éreztem a mindenki által ismert darabok játszását, szükségem volt a kihívásra, és arra, hogy megmutassam, ki és milyen vagyok. Magamat pedig a darabjaimon és a játékomon keresztül tudom a legjobban megmutatni.
Nagyon fiatalon kezdtél el zenélni.
Igen, először ötéves koromban, egy óvodai rendezvényen léptem fel. A zene iránti rajongásomat valószínűleg a nagypapámtól és egy távoli rokonomtól örököltem. A családunkban volt egy trombitaművész, illetve a nagyapám hobbiszinten tangóharmonikázott. Imádtam, ahogyan a hangszeren játszott, és utánozni akartam őt. De addig püföltem a dobot, amíg szép lassan a szüleim idegeire mentem, ezért a harmadik születésnapomra egy gitárt kaptam.
Közben a nővérem elkezdett zongorázni tanulni, és a családi kupaktanács úgy döntött, hogy ha a meghallgatáson elég tehetségesnek bizonyulok, akkor én is zongoraleckéket fogok venni. A zongoratanár tehetségesnek tartott ez lett belőle
És meg sem álltál az egyetemig, majd a nemzetközi sikerekig.
Számomra mindig biztos volt, hogy zenész leszek. Soha nem is akartam más lenni. Elvégeztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet, 1999-ben megnyertem a Yamaha Music Foundation of Europe által szervezett Yamaha-zongoraverseny első díját. A díj átvételét követően exkluzív szerződést kötött velem az EMI lemezkiadó, majd hét albumom jelent meg hat év leforgása alatt. És ma már zeneileg a saját utamat járom.
Nehezebb egyedül?
Nem érzem, hogy egyedül lennék. Igaz, a lemezkiadással, a koncertszervezéssel többet kell foglalkoznom, de úgy gondolom, kézben tudom tartani a dolgaimat. De nem titkolom, hogy kellett bátorság a váltáshoz ráadásul nemcsak a számok szerzője és előadója, hanem producere és kiadója is vagyok , de úgy érzem, megérte. Az instrumentális zene mélyebb gondolatokat átadó, tartalmasabb muzsika, és sokan éppen amiatt hallgatják szívesen, mert közel áll a lelkükhöz. És ami számomra nagyon fontos, a zenei váltás nem jelentette azt, hogy megcsappan a rajongótáborom, sőt. Ma már nem azért keresik a nevemet, a CD-imet, mert egy ismert zeneszerző darabját kívánják általam meghallgatni, hanem mert az én számaimat szeretnék megismerni.
Gondolom, elsősorban női közönséged van.
Ma már teljesen vegyes a hallgatóság összetétele. Egy-egy koncertbe tényleg minden energiámat, érzelmemet beleadom, és ezt a közönségem átveszi, megérzi. A hölgyek gyakran empatikusabbak, ezért intenzívebben reagálnak. De a koncertek után általában párok jönnek gratulálni, és a legtöbben a kedvesem, Viki szokta észrevenni a koncert alatt szorítják egymás kezét. Valamelyik nap fogalmazta meg nekem a legnagyobb szívfájdalmát: miközben a színpadon vagyok, ő a közönségben mindig egyedül van, pedig a legszívesebben hozzám bújna
Hihetetlen érzés úgy játszani, hogy minden hangleütéssel együtt lélegeznek velem az emberek. Nemrég Szarajevóban 25 ezer ember előtt játszottam. Fantasztikus volt, egy varázslat!
Olvastam, hogy biztosítást kötöttél mind a két kezedre. Vigyázol rájuk?
Szerencsémre nagyon strapabíró kezeim vannak. Tényleg minden munkát el tudok velük végezni úgy, hogy nem erőltetem meg őket. Európa legnagyobb ezzel kapcsolatos tanácsadó cége biztosította szponzorilag az ujjaimat 25 millió forintra. Ők kezelik David Beckham vagyonát is. A biztosításom nem alkalmi, hanem hosszú távú, ezért évente kell meghosszabbítani. A cég természetesen megvizsgálta a teljesítményemet és a referenciáimat, így jött ki a 25 millió.
Karácsony, szilveszter előtt mindenki számára feszültebb a munkatempó. Te hol töltöd az ünnepeket?
Én is inkább januárra tervezem a pihenést. A vásárlási láz nem kapott még el, de időm sincs az üzleteket járni, mert szinte minden percemet lekötötte az új album megjelenésének előkészítése és a december 22-i lemezbemutató koncert megszervezése. Mindennek a tetejébe úgy tűnik, hogy a barátnőmmel, Vikivel sikerült megtalálnunk álmaink házát, ezért most annak az átalakítása, tervezése is zajlik majd. Karácsonykor persze jut majd egy kis idő, néhány nap a pihenésre, és az ünnepeket a családom körében töltöm.
