Mindennek alig négy éve. Az azóta eltelt időben mentorával közösen két újabb albumot is készített, a legutóbbi Pictures címmel október 1-jén került a boltokba. A megjelenés kapcsán jelenről, jövőről, horrorfilmekről és fizikáról is beszélgettünk vele.
A Picturesről máris lehet tudni, hogy ez volt az utolsó közös lemezed Mike Batt-tel, mert a jövőben szeretnél új dolgokat kipróbálni, más irányba elindulni. Ezek szerint egy új Katie Meluával beszélgetek a régi Katie Melua utolsó lemezéről?
Nem, ez túlzás, egyszerűen csak ez az utolsó lemez, amelyet közösen készítettünk Mike-kal. Egészen új még az album, alig másfél hónapja jelent meg, úgyhogy arról még nem döntöttem, hogy az új Katie Melua mit csinál majd. (nevet)
De a változás szükségét tényleg érzed, tehát lesz új Katie Melua?
Igen, könnyen lehet. Az élet minden területén folyamatos a fejlődés, különösen a zenében, mert az nem állandó, fix dolog. Legközelebb talán valami egészen más dologgal állok majd elő, bár erről még tényleg nem kezdtem el gondolkodni. Mike és én nagyon szoros kapcsolatban álltunk az elmúlt években, az eddigi három albumom két művész fifti-fifti jellegű munkája volt: az övé és az enyém. De el kell jönnie az időnek, amikor a magam lábára állok, önállóan írok meg egy teljes lemezt, megalkotom a saját zenei identitásomat. Mike ugyancsak szeretne másfelé lépni, új projekteken dolgozni. De aztán lehet, hogy a jövő egyszer újra összehoz bennünket, és csinálunk még pár albumot közösen. Először mindenesetre le akarom zárni ezt a fejezetet, mert nagyon is büszke vagyok arra, amit eddig elértem.
Akkor térjünk is vissza az új lemezre
Nagy kihívást jelentett ennek az albumnak az elkészítése. Amikor nekiláttunk, volt egy konkrét elképzelésünk, aztán végül valami teljesen más lett belőle. Az eredeti terv egy konceptalbumról szólt, egy elképzelt Tarantino-film soundtrackjéről. De végül úgy döntöttünk, hogy elvetjük az ötletet, mert túl nehéz feladatnak bizonyult, hogy minden dalt beépítsünk ebbe a koncepcióba. Ha kitartunk az eredeti ötlet mellett, akkor ki kellett volna dobnunk egy sor nagyon jó számot. Ehelyett végül úgy határoztunk, hogy az arany középutat választjuk. Így a legjobb szerzemények kerültek rá a lemezre, de az összesnek úgy nagyjából a fele, például a Mary Pickford, a Scary Films, a Dirty Dice még így is az eredeti elképzeléshez kapcsolódik.
Apropó, Scary Films. Hogy is van az, hogy ebben a dalban azt énekled: Hey baby, thanks for clearing my dreams of all those horror scenes, aztán meg szerepet vállalsz az emlegetett Tarantino nevéhez kötődő Grindhouse című filmben, és eljátszol egy olyan lányt, akinek baltával kettéhasítják a fejét?
Imádom a horrorfilmeket, nagy rajongójuk vagyok, a dal viszont pont Mike szerzeménye. Persze nyilván eszébe jutott a filmes ízlésem, miközben írta. A Grindhouse-ba egyébként úgy kerültem bele, hogy Edgar Wright, az ominózus részlet rendezője megkeresett (a film több rendező közös munkája a szerk.). Szerintem olyan valakit akart találni a szerepre, akiről senki sem gondolta volna, hogy feltűnik egy ilyen filmben. Én persze azonnal igent mondtam, és igazán örömtelinek is bizonyult részt venni a munkában. Ráadásul színészkedni sem kellett túl sokat.
A dalban azt is énekled, hogy már nem félsz az ijesztő filmektől. Így van ez a valóságban is?
Félek, de élvezem ezt a félelmet. Unalmas is lenne, ha nem félnék tőlük, elvégre erről szólnak. Ha nem riadnának meg tőlük az emberek, értelmüket vesztenék ezek a filmek.
Van másfajta félelem is, amelyet ennyire szeretsz?
Ó, igen. Próbáltam már a bungee jumpingot, az ejtőernyőzést, és élveztem is. Szeretem a félelmet mindaddig, amíg csak egy érzés, amíg nincs mögötte valami elkerülhetetlen. Az ejtőernyőzés például egész biztonságos dolog.
Valamikor fiatalabb korodban politikus akartál lenni. Sikerült zenészként megvalósítanod valamit az akkori ambícióidból?
Egészen fiatalon valóban tápláltam ilyen ambíciókat. A politika iránt valószínűleg a hátterem miatt érdeklődöm: Grúziában születtem, aztán később Írországba kerültem ezek politikailag meglehetősen instabil országok. Innen hát az érdeklődés, és ez még mindig meg is van bennem, de csak mint magánemberben. A dalaimba nem nagyon vittem át.
A tudomány viszont már betette a lábát a zenédbe, volt legalábbis egy kisebb afférod Simon Singhgel, a neves fizikus-csillagásszal, aki belekötött a Nine Million Bicycles című dalod szövegébe, mondván, pontatlanul adod meg benne az univerzum korát. Ez most komoly, vagy csak vicc volt?
Csak tréfa volt, de azért meglepett, mert egy komoly brit lapban jelentetett meg egy írást erről. De aztán amikor személyesen találkoztunk, elmondta, hogy ezt csak amolyan figyelemfelkeltésnek szánta. Végül is bejött neki, úgyhogy jól sült el a dolog. (nevet)
Ha már a tudománynál tartunk, úgy tudom, még mindig játszol a gondolattal, hogy beülj egy egyetemre tanulni. Megrökönyödve olvastam, hogy nemcsak a történelem és az irodalom szak, de a fizika is érdekel
Már kisebb gyerekként is sok különböző tantárgyat szerettem, mindig is szerettem volna minél átfogóbb tudást szerezni a világról, ami körülvesz. Egyetemre pedig tényleg szívesen járnék még mindig, ha megengedné az időm. De azt már nem nagyon tudom elképzelni, hogy abbahagyom a zenélést, ahhoz túlságosan is szeretem.
Ez esetben adja magát a kérdés: mire tudnád használni a karrieredben, amit tanulnál?
A fizikát?
Ha már így mondod
Hát, végül is azt tartják, hogy a zene igen közel áll a matematikához. A fizikában meg sok mindent meg lehet tanulni például az akusztikáról, a hang terjedéséről is. Végső soron minden mindennel összefügg
