Szûcs Gabi: „A lemez után jöhet a baba!”

Gabiról szinte mindenki azt gondolná, hogy egy nagyszájú, dögös vamp, aki ha odacsap az asztalra, akkor beleremegnek a falak, ő viszont pont az ellenkezőjét tartja magáról.

Gabi mosolyogva érkezik a beszélgetésre, kavargatja a kávéját, majd megjegyzi, hogy a feketétől ő mindig elálmosodik. Szóba a kerül a Csillag születik című műsor, az aktuális lemezeladási lista, majd belevágunk az interjúba. Az énekesnő lassan kezdi megszokni, hogy egyedül nyilatkozik, hogy nem csak „a szőke a Cottonból”, és rá is kíváncsiak az emberek.

– Mikor kezdtél foglalkozni a zenével?

– Arra emlékszem, hogy kamaszkoromban már leosztottam az István, a király című rockopera szerepeit az akkor divatos énekesekre. Általában Tina Turner is kapott tőlem szerepet, de valahogy magamnak is jutott mindig. Amióta járni tudok, él bennem a színház és a zene szeretete. A zeneiskolában oboázni, fuvolázni tanultam, de a középiskolában már a színház felé orientálódtam. Gór-Nagy Máriához jártam, akkoriban nagyon színésznő akartam lenni. Bekerültem a Vígszínházba, statisztáltam, pici, de szöveges szerepeket kaptam. Évente jelentkeztem a Színművészetire, de sosem vettek fel. Teljesen biztos voltam a saját tehetségemben, de azt gondoltam, hogy nem kell kisminkelnem magam, vagy megmutatnom az alakomat. Nem értettem, hogy miért nem vettek fel, a mai agyammal már persze látom, hogy oka volt ennek is. Kaptam elismeréseket, és lehettek volna lehetőségeim színházakban. De amikor egy este ültem a Vígszínház társalgójában apácajelmezben, azon gondolkodtam, hogy ha most nem lépek, ott fogok ragadni, és mindig csak kis szerepeket játszhatok. Akkoriban alakult a Cotton Club Singers, mindannyian színházi múlttal a hátunk mögött. Sík Olgánál tanultunk énekelni, és egy vizsgára álltunk össze. Egy belvárosi étteremtől kölcsönöztük a nevünket, és ott léptünk fel másfél-két évig. Eleinte csak a családnak és a barátoknak énekeltünk, aztán lassan hírünk ment a városban. Öt év után jelent meg az első albumunk, de addigra már voltak nagy koncertjeink is.

– Mi hozta meg az igazi áttörést?

– Még létezett a Friderikusz-show a tévében. Talán Eszenyi Enikő ajánlott be minket Sándorhoz, aki meghívott minket a műsorába. Igazából ettől a fellépéstől számítottunk sztároknak.

– A csapat legnagyobb sikere a Macskafogó című rajzfilmből a Négy gengszter feldolgozása. Mi a sztorija ennek a dalnak?

– Ennél a dalnál nehezebb nem nagyon létezik. Szentségnek tartottuk, nem nagyon mertünk hozzányúlni. Videóról másoltuk ki, hallás után írtuk le a szöveget, és hónapokon keresztül tanultuk. Már bemutattuk, amikor megkeresett minket a szövegíró, hogy félrehallottunk egy-két szót, de olyan gyorsan énekelték a filmben, hogy nem értettük tisztán. Később derült csak ki, hogy az eredeti verziót lassabb tempóval énekelték fel, és a rajzfilmben már egy felgyorsított verzió hallható. Talán pont ettől ilyen nehéz.

– Nemrég bemutatták a Macskafogó második részét, tudsz arról, hogy a Cotton Club szerepel-e benne?

– Volt erről szó, és sajnáltam volna, ha ebből már kimaradok, de kiderült, hogy a folytatásban nem szerepelnek a patkányok, így nem lesz benne a csapat sem.

– Mi az igazi oka a kiválásodnak?

– Nagyon sokat változtunk. A kezdeti boldogság lassan elmúlt bennem. Talán kevesen gondolnák, hogy négy hangot együtt megszólaltatni, különböző szólamokban, mennyire nagy meló.

– Mennyi ideig gondolkodtál, mire kimondtad, hogy vége?

– Többé-kevésbé két évig, de persze nem állandóan. Elő-előjött bennem, de tavaly tavaszra már sokszor gondoltam rá. Nem voltam biztos benne, hogy jó döntés lenne. Egyrészt azt hittem, hogy a fiúk tönkremennek nélkülem, mert pótolhatatlan vagyok – ez persze nem így van. Nagyon sokáig volt bennem egyfajta rosszul értelmezett lojalitás, hiszen a zenekar az én ügyem is volt, az én életem is benne volt. Másrészt mindig eszembe jutott, hogy micsoda sikereink voltak, mennyi szeretetet kaptunk a közönségtől. Ezeket mondogattam magamnak, de ettől én még nem keltem fel reggelente boldogan. Annyira fájt már ez nekem. Fizikailag is elfáradtam. Fájt a szívem, a tüdőm, a torkom. Zséda még nagyon fiatal volt, amikor szólózni kezdett, nekem ezt is át kellett gondolnom, hogy harminc felett elkezdhetek-e egy új életet. Nem is az volt bennem, hogy mindenképpen egyedül akarok állni a színpadon, csak azt tudtam, hogy abba akarom már hagyni. Ezért sem sürgetem most a munkát, mert előbb össze kellett raknom magam.

– Hogy állnak most a lemezed munkálatai?

– Az a fontos, hogy jó dalokat akarok énekelni. Kicsit dzsesszes, kicsit popos, a két műfaj között mozgó, retrohatású stílus vonz. Gondolkodnom kellett, hogy ki is vagyok én zeneileg, ha nem a „swing lady estélyi ruhában”. Muszáj hinnem abban, amit énekelek. Ha nem érint meg a zene, akkor azt nem tudom jól elénekelni. Most készülnek a dalok Koch Ernő, Galambos Zoltán, Major Eszter és Teravágimov Pál segítségével. Magam miatt szeretném ezt a lemezt megcsinálni, nem a becsvágy miatt. Ha büszke lehetek rá, az nekem elég. Összehoztam egy zenekart, és most velük koncertezem, de egyedül is vannak fellépéseim.

– Nem csinálsz titkot abból, hogy a szíved már foglalt…

– Miért is csinálnék? Hét éve vagyok férjnél. Gyuri közgazdász, teljesen véletlenül találkoztunk, és fél év után össze is kötöttük az életünket.

– A zenén kívül van valami, amihez szintén tehetséged van?

– Elvetélt lakberendező vagyok. Miután elhagytam a zenekart, más is megváltozott körülöttem, új lakásba is költöztünk, felújítottuk, és azzal foglaltam el magam. Hetente két-három alkalommal járok bútorüzletekbe. Erre költöm minden pénzem. Kiüttettem falakat, teljesen átalakíttattam a lakást, így volt ez a régivel és most az újjal is. Az összes munkásnak méretarányos műszaki rajzot adok, igazi szenvedélyemmé vált. Egyébként teljesen normális, nyugis életünk van. Sokat olvasok, főzök, mint egy kis angyal. Muszáj, hogy a magánéletem stabil legyen, anélkül a munka sem menne.

– Az anyaság kérdése nem foglalkoztat még?

– Lassan aktuális lesz. A lemez után jöhet a gyerek!

– Van olyan világsztár, akivel szívesen duetteznél?

– Jaj, most új szerelem van! Amy Winehouse most nálam az istennő, de az nagyon fura duett lenne. Tina Turner, Mary J. Blige is boldoggá tudna tenni egy duettel. A pasik közül Robbie Williams a kedvencem, vele bármit szívesen csinálnék!