Bevallom, nem nézek sorozatokat. A Barátok köztöt sem. Amikor felmerült a Deutsch Anitával való beszélgetés ötlete, nem tudtam eleget róla, csak szimpatikusnak találtam a futólag elolvasott magazin címlapján. Így nem ért meglepetésként: Anita egy szelíd, mosolygós nő, aki csak a kamerák előtt kavart vihart maga körül.
A városi dugó miatt tíz perc késéssel érkeztem a kávézóba, Deutsch Anita és Glázer Attila, a Nők Lapja Cafe fotósa már várt rám. Anita mosolyogva fogadta a bocsánatkérésemet, és a kapucsínónk rendelése közben megjegyezte, hogy legalább volt ideje pár dolgot venni a kislánya, Emma születésnapjára.
– Mit találtál Emmának?
– Egy Barbie fiút. Kellett a gyűjteményébe. Számomra is hihetetlen, hogy a kislányom már hároméves. Ottóval, a férjemmel óriási szerencsénk van vele, mert tényleg tüneményes, huncut és önálló, nem lóg állandóan a szülei nyakán. A szülés után elég gyorsan visszatértem forgatni, nem vagyok otthon ülő típus, és az édesanyám óriási segítség a számunkra, bármikor nála hagyhatom Emmát. A kis rosszcsont meg élvezi, hogy változatos az élete. Az óvodának is örül, jót tesz neki a közösség.
– Te is szeretsz közösségben dolgozni?
 Névjegy Név: Deutsch Anita Család: Főbb filmszerepek: Főbb színházi szerepek: Kedvencek: |
– Igen. A színészi munka csak közösségben létezik, még akkor is, ha egy monodrámát adunk elő. Ott van a stáb, a világosító, a rendező, az operatőr stb., és persze a nézők. Erről gyakran elfeledkeznek a szakmában.
– Nem volt egyenes az utad a színpad felé. Modellként kezdted, a Nők Lapja címlapján is szerepeltél.
– De jó, hogy emlékszel rá, annak a fotósorozatnak nagyon sokat köszönhetek. Jelentkeztem a Színművészetire többször is, de nem vettek föl. Kezdetben egy ideig keleti ékszereket árultam egy utcai standon, voltam reggeliztető, dolgoztam egy magánszállodában. Később kimentem Amerikába bébiszitternek.
De az álmom, hogy színésznő legyek, megmaradt, modellkedtem, statisztaként próbálkoztam. Aztán húszévesen fölvettek a Gór Nagy Mária Színitanodába, amellett már elég sokat forgattam is – epizódszerepeket kaptam. Utána elvégeztem az ELTE-n a művelődésszervező szakot. Nagy szerencsém volt, mert a Vidám Színpadtól felkerestek, hogy a Paprikás csirke című darabba ilyen alkatú színésznőt képzelt el a rendező. Elhívtak, meghallgattak, tetszett nekik, amit csináltam. Tehát a színpadi szereplésem ott indult, ezután szerződtem – állandó tagként – a Győri Nemzeti Színházhoz. És az első évad után jött a sorozat.
– A Barátok közt az álommunkád lett?
– Andrea szerepét először el sem akartam vállalni. A férjem, Ottó szokta mondani, hogy engem imád, de Andreától kirázza a hideg. Van benne igazság, mert Szilágyi Andrea olyan, mint egy jéghegy, akinek nagyon mély érzelmi világa van, épp csak ezt nagyon kevés embernek mutatja meg. Életszerű, kiválóan megírt szerep, amelyet jó játszani. Volt idő, amikor azt kívántam, hogy néha-néha elmosolyodhasson. Amilyennek az elején megismertem Andreát, olyannak cseppet sem éreztem magam. De azért közben változott az ő karaktere is, a tavalyi évet tekintve az alapvetően hideg, karrierista nőből egy érzelmileg instabil, családcentrikus nő lett.
– Gondolom, sokan felteszik ezt a kérdést: nem féltél attól, hogy a sorozatbeli szerepeddel azonosítanak?
– Annak idején ezért sem akartam állandó szereplő lenni, színházban játszottam, tartottam attól, hogy beskatulyáznak, lebecsmérlik a munkámat. Amikor megkaptam a szerepet, nem tudtam felhőtlenül örülni, pedig ez tényleg óriási lehetőség volt. Be kell vallanom, hogy rengeteget kaptam a sorozattól. Elsősorban a férjemet és a kislányomat, de igazán jó barátokat és kollégákat is megismerhettem általa. Nagyon jó, hogy ez így alakult. Annál is inkább, mert előtte egészen más szerepeket játszottam.
– Az ismertséget biztosan ennek köszönheted, hiszen több millió ember nézi minden este a sorozatot.
– Igen, és ez egyfelől pozitív, másfelől azonban negatív is lehet. Az emberek szeretnek minket, izgulnak értünk, a színházban viszont még mindig nem nézik túl jó szemmel, ha egy színészük sorozatban is játszik. Persze az utóbbi években ez is sokkal elfogadottabb lett, de a beskatulyázás sajnos még mindig él. És azt ne felejtsük el, hogy mindennap játszhattam, méghozzá forgathattam. Ez ritkán adatik meg egy színész számára.
| Deutsch Anita január 23-án Sztárfórumunk vendége lesz. Kérdezz tőle már most, legyél a vendégünk szerdán 15 órától! » |
– Akkor inkább előny, mint hátrány sorozatszínésznek lenni?
– Mind a mai napig megoszlanak ezzel kapcsolatban a vélemények. Ma már több szakmailag nagy nevű színész is vállal sorozatban való szereplést. Van, akinek sikerül, van, akinek kevésbé. Szappanoperában más játszani, mint színházban.
– Már megjelent a hírekben, hogy Szilágyi Andreát kiírták a sorozatból. Megsirattad az elválást?
– Igen is, meg nem is. Többször is mondtam Kalamár Tamásnak, a producernek, hogy engem írjon ki, mert önszántamból nem megyek el, mert túlzottan is szeretem a Barátok köztöt. Pedig szerettem volna valami újba kezdeni, másban is kipróbálni magam. Úgy gondolom, hogy semmi dráma nem történt, új lehetőségek nyílnak meg előttem. Többet lehetek a kislányommal, kipróbálhatom magam olyan dolgokban, amelyekben hosszú évek óta nem tudtam, mert a sorozat teljes embert kívánt.
– Milyen terveid vannak?
– Tényleg izgalmas időszakát élem az életemnek. Tele vagyok energiával! Van egy kislányom, aki mindennél fontosabb a számomra, és rettenetesen élvezem a vele való együttlétet. Szakmailag pedig igyekszem megtalálni magam. A televízióban először műsorvezetőként tűntem föl. Nagyon szerettem ezt a munkát, szívesen vállalnék megint hasonlót. Dolgoztam az RTL Klubnál és a Duna TV-ben is – itt volt a kedvenc műsorom, mert extrém sportokról szólt. Az M1-en pedig egy női életmódmagazint vezettem. Én a statisztálásnál kezdtem, és senki nem fogta a kezem. A határozottságomnak és a nagyon sok munkának köszönhetem, hogy eljutottam oda, ahol most tartok. Ez nagyon fontos számomra.
– Amikor egyeztettük a Sztárfórum lehetséges időpontját, említetted, hogy mész tanítani. Mit tanítasz?
– Inkább nem mondanám azt, hogy színjátszást tanítok, egy magániskolában drámajátékot oktatok, játszunk. A gyerekek különböző helyzetgyakorlatokat, színműjeleneteket gyakorolnak be és adnak elő.
– Belőled árad a nyugalom, a melankólia – mint egy szép múlt századi fotó…
– Tényleg? Pedig igazán boldog vagyok, olyan mindenen mosolygós, játékos, ám elgondolkodó típus. Jól érzem magam a bőrömben, a családom körében. Eddig egyetlen helyen éreztem a világon azt a tipikus, ám ritkán tapasztalható „otthon vagyok” érzést: Afrikában, a sivatagban. Tudom, sokan furcsállják a lélekvándorlást, de el tudom képzelni, hogy valamikor, egy másik életemben ott éltem. Az biztos, hogy Egyiptomban számomra minden tökéletes.
Fotók: Glázer Attila
