Oroszlán Szonja és Christopher

Mi a közös Oroszlán Szonjában, Raksányi Gellértben, Kulka Jánosban és Polgár Juditban? Igen, mindegyikükre büszkék vagyunk. De van más is. Mind a négyen – ahogyan sokan közülünk is – sietnek haza, mert várja őket valaki, aki kitörő örömmel fogadja őket, akit le kell vinni sétálni, s akit – nem utolsósorban – szeretni kell… Kutyakomédiákat gyűjtöttünk. Történeteink hol valóban kedvesen humorosak, hol pedig szomorkásak, de egy közös bennük: valamennyi arról a láthatatlan s olykor talán kicsit érthetetlen szálról szól, amely kutyánkkal összeköt minket. Örökre.

Édeskettes hármasban – Oroszlán Szonjával és Christopherrel

Christopher nagyon jóképű, igazi férfi és nem titok, hogy rendkívül szoros szálak fűzik Oroszlán Szonjához. Mielőtt azonban bárki összehozná vele, tisztázzuk: nem Christopher Lambert, csak a neve azonos a színésznő híres filmpartnerével. Még csak nem is róla nevezték el, hiszen már tizenegy éves a csodaszép labrador

Eredetileg úgy terveztük, hogy hármasban találkozunk, ám jobbnak láttuk megkímélni Christophert. Készülődjön csak zavartalanul a címlapfotózásra. Mivel lélekben ott volt velünk, kapóra jött a Madách Színház sikerdarabjának címe: Édeskettes hármasban. Ezt a briliáns háromszögtörténetet ketten komédiázzák végig: Oroszlán Szonja és Alföldi Róbert. Ám ezúttal Christopher a láthatatlan főszereplő.

– Mit jelent neked?

– Mondhatnám azt is, hogy az öcsém. Szüleimmel régóta szerettünk volna kutyát, de ez csak azután valósulhatott meg, hogy kertes házba költöztünk. Az alomban nyolc kiskutya közül választhattunk, és azonnal tudtuk, hogy melyik lesz a miénk. Ő volt a legjobb fej. A legvirgoncabb, legédesebb, legérdeklődőbb. Még mindig a szüleimmel lakik, és kicsit neheztel rám, hogy elhagytam őt.

– Miért nem vitted magaddal?

– Ekkora kutyát nem szerencsés lakásban tartani, és mivel elég rendszertelenül élek, rossz lenne neki egyedül. Ott ő a főnök, van kertje, kapuja, igluja, azaz eszkimó kunyhója, hiszen hókutya, s imádja a havat, a jégmezők lovagja. Csak akkor jön be közénk, ha társaságra vágyik, de sokáig nem marad meg a lakásban. Nagyon jól elvan a kertjében. Hozzám mindig megértő volt. Tinédzser szívfájdalmaimat vele osztottam meg, a vállán zokogtam el az összes bánatomat. Egyszer mentem haza éjszaka valami buliból, és leültem a lépcsőre. Odaült mellém, átöleltem, meg sem mozdult. Egy ideig hagyta, hogy sírjak, utána kezdte ellökni az arcomat: mintha azt mondta volna: „na, most már elég volt, nem kell ennyit bőgni egy fiú miatt”. Ekkor döbbentem rá, hogy nagyon jól értjük egymást, szinte már beszélgetünk.

– Még mindig tart ez a nagy barátság?

– Annyira, hogy a családban én vagyok az egyetlen, akitől eltűri, hogy ráfeküdjön. Negyven kilós, nem éppen kicsi, de csak nekem engedi meg, hogy pihenjek rajta, nyúzzam, cibáljam a fülét. Neki van a legpuhább, legfinomabb füle a világon. Mint a bársony. Odavagyok érte. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy falkavezérnek ugyan Aput ismeri el, de velem a legengedékenyebb. Most is, ha rosszkedvem van – és ezt azonnal megérzi –, addig fekhetek rajta, ameddig akarok.





– Fotózni is hagyja magát?

– Nagyon készül a sztárfotózásra. Ugyanis mindent elmondunk neki és megérti. Nagyon értelmes. Annyira beszédes a tekintete, hogy olvasni lehet belőle, és persze ő is a miénkből. Azt is tudja, hogy háromszor kaptam Csillagdíjat, és az egyiket róla neveztem el. Nagyon értékes kutya, mert fent van már az égen is. Oklevele van erről, és úgy viselkedik. Az is olyan érdekes, hogy ahányszor megyek a szüleimhez, látom az arcán a szemrehányást: „Nem jöttél három napig!” Vérig volt sértve, amikor elköltöztem hazulról. Hátat fordított nekem. Próbáltam elmagyarázni, hogy ez az élet rendje, én most a saját lakásomban élek, oké, ezt értette, csak megvolt róla a véleménye.

– Gyerekkorodban volt kutyád?

– Mindenféle állatom volt. Papagájom, hörcsögöm, egerem, teknősbékám több is, csak kutyám nem volt. Egyszer majdnem kaptam egy bobtailt a születésnapomra, de aznap, amikor érte kellett menni, a szüleim belegondoltak, hogy a kutya majd bejön a lakásba csuromvizesen és megrázza magát. Inkább lemondtak róla. Christopher jókor jött. Rendkívül okos, értelmes, csak rém lusta. Egyszer járt iskolába, nem tetszett neki. Ebből is látszik, hogy a mi kutyánk és az én testvérem. Szabad lélek. Szerintem hasonlítunk is egymásra. Még a színeink is egyeznek. Ő zsemleszínű, én sötétszőke vagyok. Összeillünk.

– Mit szólnál egy tenyérnyi kiskutyához, amilyet a sztárok visznek a karjukon?

A választ, a beszélgetés második felét, valamint a többi kutyatulajdonos sztárral készült interjút a Nők Lapja január 23-án megjelenő, négyes számában olvashatjátok. További témák az eheti Nők Lapjából: • Izing Klára kutyahoroszkópja A csillagok nemcsak a gazdikra hatnak, négylábú kedvenceikre is • Gabriellából Gábor – egy átoperálás drámai története „Az első menstruáció őrjítő volt, hiszen úgy éreztem, fiú létemre nem történhet meg velem olyasmi, mint a lányokkal Éppen elég baj volt nekem, hogy a nemi szervem nem olyan, mint a fiúké.” • Michelle Pfeiffer Szép sikeres, gazdag, mégis olykor kicsit szomorkás a hangulata. Vajon miért? • Mit tehetek én a természet megóvásáért? Megújuló zöld rovatunkban együtt keressük a válaszokat • A heti szerkesztő, Szekeres P. Mónika ajánlásával: A kutya is ember Ezen a héten sok-sok kutyatulajdonos mesél arról, mit köszönhet négylábú társának. Emellett bemutatunk derekasan dolgozó ebeket, ellátogatunk a kutyakozmetikába, és felidézzük sztárkutyusok emlékét is. Sőt! Ezúttal az érintett is szót kap: kollégáink kutyái „nyilatkoznak” gazdijukról! • Továbbá: Nosztalgia: Kolozsváry gyűjtemény; Útitárs: Csesztve; Egészség: szőrallergia, és persze Divat, Konyha, Mese, Horoszkóp és még sok minden más… Ne felejtsétek: Nőnek lenni jó!

Még több az e heti Nők Lapjából:  • Áldás és átok a szépség »  • Már nem vagyok lány, de még nem vagyok fiú »  • Galuska, csipetke és a többiek » • Kicsi is, nagy is » • 10 kérdés és válasz az állatszőr-allergiáról » • Izing Klára kutyahoroszkópja »