A konyhában hangosan civakodunk, hogy ő valójában tud-e jó teát főzni, vagy sem? Szerinte fenséges és üdvös hatású az általa készített nedű, szerintem legfeljebb szélhajtásra alkalmas pancs. Soma az első pillanattól intenzíven hat rám. Szelíd és agresszív, exhibicionista és bensőséges, egyszerre játssza el az életet, és éli végig a játékait. Leülünk. Az asztalon egy tál alma. Hogy kicsit oldjam a helyzetet, könnyedebbnek tűnjek, az egyikbe bele akarok harapni.
„Ha én boldog vagyok, a családomnak is több esélye van a teljességre”
– Csak azt ne!
– Akkor miért van itt? – kérdezem. – Jön Rubens úr, és megfesti?
– Majd, ha elmész, megkaphatod. De a jelenlétemben nem lehet almát enni! Egyáltalán nem lehet rágni! Sikítófrászt kapok a hangjától.
– Erre tudod, hogy mit mondott Freud?
– Tiszteltetem, de most nem érdekel a véleménye. Én tudom, hogy ez a fóbiám onnan ered, hogy Anyukám mindig, minden döntésén rágódott. Egészen addig, amíg elszalasztotta a lehetőségeket… Ő volt az igazi átütő tehetség a családban. Csodálatos színésznő lehetett volna, gyönyörűen mondott verseket. De nem merte vállalni egy döntés kockázatát, ezért megvalósítatlan maradt…
– Lehet, hogy a mamád számára az is elég volt, hogy neked mondja el a verseket.
– Sajnos, nem… Tudom, hogy ez a beteljesületlenség mennyire megkeserítette. Minden kis elismerés örömet jelentette számára. Lehet, hogy öntudatlanul ez hozta fel bennem a ragyogás iránti vágyat. Hatéves lehettem, amikor megtörtént velem valami csoda. Részese lettem egy misztikus jelenségnek, és anyukám azt mondta, hogy kívánjak valamit. És én ott, egy hajdúnánási pitvarban megvilágosodtam, hogy nagy művész szeretnék lenni! Később is, amikor kérdezték, s a többiek mondtak mindenféle épkézláb dolgokat, én azt feleltem, hogy költő, író, színész, festő leszek…
– Még lehetsz! Ne add fel! Nyitva előtted ezer út…
– Ma már engem csak egy érdekel. Az arany középút!
– Ugyan! Az már ötezer éve betelt.
– Én hátamra kapom a propelleremet, átrepülök a várakozók felett, és elibük vágva beslisszolok.
– Mindig úgy érezted, hogy lényeges dolgokkal foglalkozol?
– Mert nem csupa olyan dolgot csináltam?
– Hááát… Attól függ, hogy mit tartunk lényegesnek.
– Amit adott pillanatban, adott helyzetben fontosnak érez az ember. Tanultam, dolgoztam, olvastam, szerettem, szerelmeskedtem, szeretkeztem, kalandoztam, felszolgáltam, mosogattam, takarítottam, férjhez mentem, gyermekeket hordtam ki, szültem, neveltem, háztartást vezettem. Eközben írtam, zenéltem, énekeltem, filmeztem. És a legfontosabb: nem ártottam. Pedig voltam még betanított esztergályos is.
– Fekete csík volt a körmöd alatt?
– Szereztem fekete körömlakkot, és úgy jártam be a műhelybe. Valamint szexis ruhában, és hatalmas, széles karimájú kalapban. A mai napig itt a vágás a csuklómon. Egy vasszilánk elvágta. Az első alkalommal, amikor tudtam teljesíteni a normát, kilibbentem, és nem mentem vissza. Dolgoztam a Biogalnál, de miután kiderült, hogy a nyalka a művezető a bérelszámoló lányba szerelmes, zokogva elrohantam. Tettem, amit a szívem diktált…
– Tényleg szabad lehet a szív? Nem csupán illúzió? Annyi minden köt, befolyásol, késztet megalkuvásra bennünket. A család, a párunk, a gyerekek, a barátok…
– Ezek mind nagyon fontosak, de meggyőződésem, hogy közben muszáj megőrizni az egészséges önzésünket. Óriási lelki válságot okozott, amikor megtetszett egy pár nyolcvanötezer forintos cipő, és megvettem. Hogy jöttem én ehhez, amikor már hat-nyolc ezerért is kaphattam volna megfelelőt! Ráadásul akkoriban ilyen luxust nem is engedhettem volna meg magamnak! Néhány napig háborogtam, aztán rájöttem: ahhoz, hogy energiákat sugározzak, nekem is szükségem van energiákra. Ahhoz, hogy igazán tudjak becsülni, szeretni másokat, kell, hogy becsüljem, szeressem magamat is! Azóta ugyanúgy imádom a családomat, barátaimat, és mindent meg is teszek értük, de nem vagyok hajlandó lemondani sem utazásról, sem vásárlásról, sem arról, hogy beiratkozzak az egyetemre, és éjszakákon át magoljak, ha ez számomra hatalmas élményt jelent. Ha én boldogabb, kiegyensúlyozottabb, teljesebb vagyok, akkor a környezetemben élő embereknek is több esélyük van a boldogságra, kiegyensúlyozottságra, teljességre. Nagyon nehezen találtam meg önmagamat, most már nem szándékozom elveszíteni…
– Hogyan találja meg valaki önmagát?
Ajánló:
• Kineziológia.lap.hu »
• Családállítás.lap.hu »
• Pszichológia.lap.hu »
|
Soma Mamagésa válaszát – és a teljes interjút – a Nők Lapja május 14-én megjelenő, 20. számában olvashatjátok. Túl sok a szex? Nők Lapja Családi Hétvége 2008 Divat a szocializmusban S.O.S. Gyermekfalvak A heti szerkesztő, Grecsó Krisztián ajánlásával: Továbbá: Szépség, Konyha, Egészség, Horoszkóp, Társkereső és még sok minden más! Ne felejtsétek: Nőnek lenni jó! |
