Eszter és Dani köntösös barátsága

Esztertől és Danitól pontosan azt vártam, amire számítottam. Egymás szavába vágva, nagyokat kacagva beszélnek, és pont úgy viselkednek, mint két helyes kölyök, akik már megint valami csínytevésen törik a fejüket…

– Hogyan ismerkedtetek meg?

Dani: – Hat-hét éve, a Radio Bridge-ben dolgoztam, oda jött be Eszter, én tanítgattam neki a keverőpult használatát, mert akkoriban kezdett ő is rádiózni. Azonnal erős szimpátia alakult ki közöttünk, de mélyebben csak az RTL Klubban kezdtünk barátkozni. Együtt utaztunk ki A rettegés foka című műsor forgatására, és azóta nagyon közel állunk egymáshoz.

– Mit kedveltek egymásban leginkább?

Dani: – Eszterre mindenben lehet számítani. Mindig el lehet érni telefonon, vagy ha éppen dolgozik, akkor rövidesen visszahív. Igazán negatív tulajdonságot nem tudnék kiemelni, talán csak az furcsa benne, hogy nagyon könnyen barátkozik, míg én jóval zárkózottabb vagyok, nehezen nyílok meg.

Eszter: – Azt is tegyük hozzá, hogy hihetetlenül jó humorom van! (Nevet.) Dani egy aranyember, de sokszor befolyásolja, hogy éppen milyen a hangulata. Remek vendéglátó, isteni mákos gubát tud készíteni! Nekem nyáron van a születésnapom, de az egyik évben karácsonyt kaptam tőle ajándékba! Díszített nekem júliusban egy fenyőt és főzött egy nagy adag gubát!

Dani: – Szeretem, ha jól érzik nálam magukat a barátaim…

– Mit gondoltok, könnyebb így, hogy mindketten ismert emberek vagytok?

Dani: – Az RTL Klubon egyszerre kerültünk képernyőre, együtt éltük meg a népszerűség kezdeti fázisait. Emlékszem, jártunk mindenféle rendezvényekre, sajtótájékoztatókra, és nekem nagyon nagy segítség volt, hogy nem egyedül kellett megismerkednem ezzel a világgal, hanem Eszterrel együtt tudtuk ezt megoldani.

– Mivel telnek a közös estéitek?

Eszter: – Az emberek napi huszonnégy órában befeszülve élnek, ezért nekünk már az is nagy dolog, ha csak leülünk és beszélgetünk. A médiától a napi eseményekig mindent kidumálunk, megkritizálunk. Elképesztő játékaink is vannak! Egyszer kitaláltunk mindenféle lehetetlen szavakat, mint a fotoszintézis vagy a szimbiózis, és azt a feladatot adtuk egymásnak, hogy másnap egy adott időben ezeket a szavakat el kellett mondanunk nyilvánosan. Daninak a rádióban, nekem pedig a tévében. Élő adásban ez nem volt túl könnyű, de mindketten megoldottuk ezt is, aztán este jókat röhögtünk magunkon.

– Mennyire fontos számotokra a barátság?

Dani: – Nálam a barátság egy párkapcsolatnál is magasabb szinten van. Az a jó, hogy a barátságban nincsenek tétek, nincs az a cél, ami egy szerelemnél, hogy el kell jutnunk eddig vagy addig. Az is igaz, hogy a barátaimmal szemben sokkal kevésbé vagyok toleráns. Maximális őszinteséget várok el a barátaimtól, és én sem teszem a szépet előttük.

– Veszekedni is szoktatok?

Eszter: – Előfordul. Ráadásul elég hangosan, olaszos temperamentummal, ajtócsapkodásokkal tarkítva tudunk veszekedni. Tudni kell, hogy mi ketten ugyanabban a házban lakunk. Ez azért is jó, mert melegítőben vagy köntösben is átugorhatunk egymáshoz a garázson keresztül, de egy összezördülés után elkerüljük egymást. Persze két nap elteltével mindig megcsörren valamelyikünk telefonja, és jöhet az édes kibékülés.

– Párkapcsolati témákban is kikéritek egymás véleményét? Számít, hogy mit mond a másik?

Dani: – Az biztos, hogy bogarat tesz az ember fülébe, ha a barátja mond valamit. Olyankor elgondolkodom. Eszter többször tanácsolta, hogy hagyjak ott bizonyos embereket. Ha nagyon nem lenne szimpatikus az ő párja, akkor az választóvonal lehetne köztünk. Azon gondolkodtam, mi lenne, ha vidékre menne férjhez, és nem találkozhatnánk, csak ritkán. Ha így is lesz, biztosan megtaláljuk majd a módját, hogy azért megmaradjunk egymásnak.

– Ajándékokat is vásároltok egymásnak?

Dani: – Tudjuk, hogy ki mire vágyik, de azért megpróbálunk meglepetéseket is okozni egymásnak. Újabban karácsonyra már nem ajándékozzuk meg egymást, de év közben többször is van erre példa.

– Úgy tűnik, hogy nagyon hasonlóak vagytok. Mi a legnagyobb különbség köztetek?

Eszter: – Talán az, hogy míg én nagyon rugalmas vagyok, Daniról ez nem igazán mondható el. Szeretek eljárogatni szórakozni, ő pedig inkább itthon maradna.

– A filmek terén is azonos az ízlésetek?

Dani: – Igen. Nagyon szeretjük a hollywoodi kommerszeket, de az emészthető művészfilmekre is beülünk. Közös nagy kedvencünk a Volver, amelyben megszerettem Penélope Cruzt, akit korábban nem bírtam elviselni.

– Eszter, téged a műsorvezetésen kívül színésznőként is ismerhetünk. Jelenleg hol láthat a közönség?

Eszter: – A Ruttkai Éva Színházban játszom, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darabban.

– Van olyan szerep, amelyben szívesen megmutatnád magad?

Eszter: – Sosem voltam az a fajta, akinek szerepálmai vannak. Bennem nem született meg az a vágy, hogy én legyek Capuletné vagy bárki más. Nyilván sosem leszek Júlia, a naivák messziről elkerülnek, de biztosan kapok majd még jó szerepeket.

– Dani, te mikor döntötted el, hogy műsorvezető szeretnél lenni?

Dani: – Mindig pörgős gyerek voltam, de verseket, ballagási szövegeket sokan képesek elmondani. Akkor még nem tudtam, hogy rádiós akarok lenni, de szerettem szerepelni, és a színészet is megfordult a fejemben. Esztergomban éltünk, és mindig hallgattam a szlovák rádiókat, ott előrébb járt a rádiózás, mint nálunk. Figyeltem a műsorvezetőket, elképzeltem őket, hogy milyen lehet a stúdió, mit csinálhatnak addig, míg zene szól, és beleszerettem ebbe az egészbe.

– Mostanában több fórumon olvashattuk, hogy Eszterre rátalált a szerelem. Mit tudhatunk erről?

Eszter: – Csak annyit, hogy nagyon boldogok vagyunk. Most elutazunk Egyiptomba együtt. Nagyon várom, hogy milyen lesz, mert bár egyszer már tervben volt, még sosem jártam a piramisok között.

– Csak igyekezz haza, mert itthon biztosan vár majd egy adag Dani mákos gubájából!

Fotók: Cool TV, RTL Klub – Bársony Bence

Ajánló:
• Sztár.lap.hu »
• Tv.lap.hu »
• RTL Klub.lap.hu »