– Azon gondolkodtam idefelé jövet, vajon milyen lehet kamerák előtt felnőni.
– Hároméves korom óta nyilvánosság előtt zajlik az életem, ezért nagyon ügyeltem, hogy megőrizzem a magánéletemet. A várandósságot is egész a negyedik hónapig titokban tudtam tartani.
– Jól tudom, hogy a papád ambíciója volt, hogy színésznő légy?
– Édesapám filmesztéta volt, ő volt az Új Filmlexikon főszerkesztője. Valóban szerette volna, ha a családból valaki továbbviszi a film iránti rajongását, ezért sajnálom annyira, hogy felnőttként már nem láthatott játszani. A bátyám is forgatott kétszer életében, és szerintem remek karakterszínész lehetett volna, de őt egyáltalán nem vonzotta ez a világ. Elvégezte a szegedi egyetemet, nyelvész lett, most pedig informatikusként dolgozik.
– Nem érezted soha, hogy ez nem a te utad, csak az édesapád vágyát teljesíted?
– Egyszer a Családi kört forgattuk, nagyon hosszú nap állt mögöttem, hazafelé anyu megkérdezte, fáradt vagyok-e. „Nagyon fáradt vagyok”, mondtam. „Akkor miért nem szóltál, hogy hagyjuk abba?”, kérdezte. Mire én annyit mondtam, hogy amit elkezdtem, azt végigcsinálom. Három és fél éves voltam, de már akkor is bennem volt az a kötelességtudat, amely később sokszor segített.
– Lehet egyáltalán a kamerák előtt természetesen viselkedni? Legutóbb, a vacsorás műsor után többen a fejedhez vágták, hogy az őszinteséged inkább kíméletlenség.
– Engem mindig is sikk volt szidni, de sosem egy internetes fórum kommentjeiből szűröm le, hogy az emberek mit gondolnak rólam, hanem a zöldségesnél vagy az utcán. Számomra sosem jelentett gondot, ha valaki megmondta a véleményét a szemembe, mert én is mindig igyekszem felvállalni a sajátomat. A kíméletlen őszinteség jellemző rám a magánéletemben is, de hozzáteszem, magammal szemben is kíméletlen vagyok.
– Hogyan viseled, hogy a várandósságod is a nyilvánosság előtt zajlik, és vadidegenek beleszólhatnak, hogy ezt vagy azt nem jól csinálod?
– Nálunk az emberek fejében van egy kép, hogy milyennek kell lennie a várandós nőnek. Számtalan az elvárás, hogy mit csinálj, milyen legyél, miközben a másik oldalon nem kapsz semmit, mert egy várandós nő lényegében le van írva.
– Hogy érted, hogy a másik oldalon nem kapsz semmit?
– Nemrégen jártam egy kétnapos meditáción, ahol hatvankét emberből mindössze egy tizennyolc éves lánynak jutott eszébe, amikor ott álltam nagy hassal, hogy a sorban előreengedjen a mosdóba.
– Pedig azt hinné az ember, hogy téged egy sorban amúgy is előreengednek.
– Miért kéne egyébként előreengedni? A civil életemben mindig az asszonynevemen mutatkozom be, s ezen a meditáción sem voltam más, csupán egy terhes nő. A velem egyidős, terhes barátnőim ugyanezt a figyelmetlenséget tapasztalják maguk körül. Volt olyan kollégám, akinek valami nem tetszett egy próbán, és közölte velem, hogy ne higgyem, hogy nekem terhesen már mindent lehet. A barátnőm azért nem kapott egy állami cégnél fizetésemelést, mert „neki most már minek?”. Sorolhatnám napestig! Rossz anya vagy, ha nem szoptatsz, vagy ha néhány hónap után visszamész dolgozni, vagy ha nem vagy kellően elhanyagolt. Odajött hozzám egy idős hölgy csak azért, hogy megmondja, várandósként nem illő, hogy kint legyen a vállam. Legalább én példát mutathatnék, és felöltözhetnék normálisan, mert ezek a mai kismamák képesek a hasukat is kirakni. Ilyen a megítélés: járj kantáros nadrágban és klumpában, legyen zsíros a hajad, és ne szexelj a férjeddel három évig.
– A Vacsoracsata után azért bíráltak, mert nem utasítottad vissza a pohár bort.
– Persze megtehettem volna, hogy minden alkalommal, amikor poharat adnak a kezembe, elkezdem játszani az agyamat, hogy nem, nem kérek, terhes vagyok. A szereplők közül senkinek nem jutott eszébe, hogy az állapotomra tekintettel alkoholmentes koktélt készítsen. De azt mondtam, a műsor nem az én terhességemről szól, ezért mindig felemeltem azt a poharat, és azt mondtam, egészségetekre. És ha jó bor volt benne, akár bele is kortyoltam. Nem hazudok, volt két rossz napom az interneten megjelent rosszindulatú megjegyzések miatt. Azt kérdeztem a férjemtől, tényleg azt hiszik az emberek, hogy egy harminchárom éves nő nem tudja, mit lehet és mit nem?
– Aki háromévesen kerül képernyőre, arról el lehet képzelni, hogy kicsit droggá is válik számára a médiaszereplés.
– Kövezzen meg, aki akar, de nekem valóban fontos a karrierem. Azzal együtt vagyok teljes, és nagyon szeretem a munkámat. Tavaly októberben éreztem először az életemben, hogy most már el tudnám magam képzelni otthon, a babával. A férjem is azt mondta, hogy már szeretné, a spirituális barátaim szerint pedig már egy ideje ott ült egy lélek rajtam, és csak arra várt, hogy zöld lámpát kapjon. És ahogy ő jött, ment minden. Minden kicsúszott a lábam alól: a rádió után vége lett a műsoromnak, majd a színháznak is. Mintha minden arra akart volna vezetni, hogy most ne törődjek semmi mással. Tegnap egyik szinkronból rohantam a másikra, és azt kérdeztem magamtól a kocsiban, hogy minek ez? Persze a gázszámlásnak nem tudom azt mondani, hogy elnézést, most nem tudok fizetni, mert belső utazáson vagyok…
– A belső utazáshoz sem adják ingyen a menetjegyet.
– Hajjaj, de mennyire, hogy nem! Mégis úgy érzem, a kilenc hónap alatt nemcsak a lányom fog megszületni, hanem én is. Soha életemben nem tudtam ilyen biztosan, mit akarok majd szülés után. Mintha valami bundás állatka lennék, aki most vedli le a régi szőrét, és születik meg belőle egy vadonatúj nő. Bevallom, sokat kellett tudatosan dolgoznom azon, hogy el tudjam fogadni: most vissza kell venni abból a tempóból, amelyet már harminc éve diktálok magamnak.
– Milyen kismama vagy? Természetesnek fogadod el az állapotodat, vagy hajlamos vagy túlokoskodni?
Anita válaszát és a teljes interjút a Nők Lapja e heti számában olvashatod!
Színésznő.lap.hu »
Műsorvezető.lap.hu »
Celeb.lap.hu »
|
További kiemelt témáink a héten: Sanzon Szentpétervár Irodalom Divat A heti szerkesztő, Grecsó Krisztián ajánlásával Továbbá: Szépség, Konyha, Egészség, Horoszkóp, Társkereső és még sok minden más! Ne felejtsétek: Nőnek lenni jó! |
