Gubás Gabi: Baleset után boldogság

– Ha azt mondják, szép vagy, mit érzel, mit válaszolsz?

– Azt érzem, „na és aztán… akkor lépjünk is tovább!”. És azt mondom, köszönöm.

– Nem a külsőd vitt a színészi pálya felé?

– Nem számítottam klasszikusan szép kislánynak, inkább élénkségemmel, cserfességemmel tűntem ki. Például a szemész doktor bácsinál, akihez gyakran jártunk a rejtett kancsalságom miatt, inkább elmondtam egy verset, remélve, hátha megúszom a vizsgálatot.

– Mintha egy korai életstratégiát látnánk itt kibontakozni: igyekeztél arra terelni a figyelmet, amerre neked kényelmes.

– Lehet – nevet Gabi –, bár nem volt tudatos. Főleg az nem, hogy ebből: „kibeszélem magam, mutatok valami mást, érdekesebbet, izgalmasabbat”, valaha majd egy életpálya lehet. Akkoriban még azzal voltam elfoglalva, hogy a nálam egy évvel idősebb bátyám fölébe kerekedjek. Folyton le akart rázni, ezért bezárt. Én meg kiszabadultam. Erőszakos, harcos kislány lett belőlem.

– Milyen díszletek közt játszódott ez a romantikus gyerekkor?

– Tégláson, mely akkor község volt, és a romantikából jócskán levon, hogy a faluban frissen épített lakótelepen éltünk. Az igazi falusi életet a nagymamámnál, Újcsanáloson élvezhettük, ott aztán minden volt, nagy kert, kutya, ló, bárány…

– Vidéki lány voltál. És most?

– Most is vidéken élünk, Sóskút és Biatorbágy között. Eredetileg nyaraló volt, de idén itt is teleltünk – a kisfiamnak maga a paradicsom! Emlékszem, nehéz volt megszoknom Budapestet, a főiskola alatt visszatérően kínzott a mandulagyulladás – gyakran voltam beteg. Aztán mégsem vetettem ki, akkor is egy természetgyógyász segített. Érdekes – mosolyodik el.

– Akkor is? Hát még mikor?

– A párom, Attila gyógyított meg a balesetem után.

– Egyszerre jött gyógyulás és szerelem?

– Nem, szép sorban minden, ahogy következniük kellett. A sérülés, aztán a felismerés, az igény bennem, hogy újragondoljam, újrarendezzem az életemet. Utána a gyógyítás, gyógyulás – és egy évvel később a szerelmünk.

– Sorsfordító időszak volt ezek szerint, nézzük sorban! Mi volt a baleset?

– A színdarab koreográfiája szerint magasról lelöktek, majd elkaptak. Csakhogy rossz ütemben indították a mozdulatot, és mivel a vártnál jóval korábban érkeztem – hanyatt egy kőlapra –, színésztársam még nem állt készenlétben. Míg estem, szinte megállt az idő, lassítva láttam a saját „filmemet”. Láttam, amint zuhanok, és emlékszem, végig azért könyörögtem, istenem, csak legyen ott az a puha kéz, amikor megérkezem! Nem felejtem a kollégák arcát, annyira megijedtek, szinte ők nem tudták folytatni, amikor meglátták, mi történt. Mindenki megdöbbent, hogy felálltam, ment tovább az előadás. Azóta elhiszem, amit a régiek mesélnek, hogy még egy halálos beteg színész is képes tökéleteset alkotni, amikor elvarázsolja a színpad.

– És a színpadon kívül hogy érezted magad?

– Négykézláb mentem a vécére, de bejártam dolgozni a színházba…

– Nem hiszem el. Miért nem jelentettél beteget, kértél segítséget?

– Nem is tudom, nem jutott eszembe, azt hittem, ezt el kell viselnem.

– Máskor is megtetted már, hogy tovább tűrtél valamit, mint ameddig ésszerű, ameddig elviselhető?

– Most hogy így mondod… igen, talán igen. Csinálom tovább, mintha mi sem történt volna.

– Akkor találkoztál először Attilával?

– Úgy ajánlották őt színésztársaim, mint az egyetlent, aki meg tud menteni a gerincműtéttől. Szinte mítosz vette körül, mondták, készüljek föl rá, hogy alig-alig elérhető. De nem így volt: készen állt, hogy segítsen. Ám mikor elkezdtük vele a terápiát, már tudtam, hogy nem bízhatok mindent csak a gyógyítóra: nekem kell magamban rendet rakni.

Ők most a világ egymás számára: az egyéves Attila édesanyjával

– Ha jól sejtem, a rendrakás egy kapcsolat végét is jelentette.

– Igen, drasztikusan figyelmeztetett a sors, hogy nem jó úton járok. Véget ért a szerelem, eljöttem a színházból, szabadúszás következett és szabadság.

– És amikor újra találkoztatok…

– …egy év múlva társaságban, mindketten szabad emberként, és akkor már tudtam, ő a párom. Éreztem, ennek a férfinak szeretnék gyereket szülni.

– Nem volt korai? A te korodban, a te pályádon nem sietnek a nők anyává válni.

Gabi válaszát és a teljes interjút a Nők Lapja e heti számában olvashatod!

Színésznő.lap.hu »
Interjú.lap.hu »
Sztár.lap.hu »

Még több az e heti Nők Lapjából: • D. Tóth Kriszta: Kőbe vésett gyönyörűségek » • Tésztasaláták » • Petesejtet vegyenek! » • A népmeséinken keresztül tanulhatjuk meg Európát » • Carla Brunitól Kabajeváig » • Szászország százszorszép tájain »