Mamma Mia, Meryl!

Legutóbb Mamie lányával játszott Koltai Lajos Este című filmdrámájában, illetve ördögi főszerkesztőként Pradában terrorizálta beosztottjait egy vígjátékban. A (rekordnak számító!) tizennégyszeres Oscar-jelöléssel bíró színésznőről ugyan mindenki tudja, hogy generációja egyik legjobbja, mégis meglepő, hogy szerepet vállalt a világszerte hatalmas sikerrel játszott Abba-musical, a Mamma Mia! filmváltozatában. De hát miért ne? Csak azért, mert a zenés-táncos Merylt még nem ismerjük? Talán, mert eddig nem jártunk a fürdőszobájában…

A színésznő imádja a musicaleket. „A Mamma Mia!-t kétszer is láttam, legutóbb a kislányommal, Louisával, plusz az osztálytársaival néztük meg a Broadway-n. A tízévesekkel karöltve táncoltam és énekeltem a sorok között – emlékszik vissza nevetve. – Szóval, amikor az alkotók felhívtak, és arról akartak velem beszélni, hogyan lehetnék benne a filmben, arra gondoltam, miképp tudnék velük arról beszélni, hogy mindenképpen tervezzenek velem!”

Naná, hiszen a film, ahogy a musical is, garantált kasszasiker – hiszen még ma sem telhet el karaoke-est anélkül, hogy fel ne csendülne a hetvenes évek szupercsapatának egyik slágere. Ha a Money, Money, Money, a Thank You For The Music vagy a Waterloo szól, kit érdekel, milyen aranyoska, ám nem túl velős történet alakulgat közben, a lényeg úgyis a közbeszúrt dalokon van. Streep Donnát, a lányát egyedül nevelő anyát alakítja, aki egy gyönyörű görög szigeten él, és egy kis panziót vezet. A lánya, Sophie épp az esküvőjét szervezi, és a torta, illetve a csokor kiválasztása közben arra is van ideje, hogy gondoskodjon megfelelő apáról, aki az oltár elé vezetheti. Anyja régi naplója alapján három férfit invitál a szigetre, három lehetséges apajelöltet, akik természetesen komoly szerepet játszottak egykor Donna életében… – ráadásul egy időben!

„De ki közülük az igazi?” – nevet a színésznő, aki viszont abban nem volt biztos, hogy vajon ő-e az igazi Donna szerepére. „Amikor a rendezővel és a producerrel először találkoztam egy New York-i szállodában – meséli -, egyfolytában azt kérdezgettem tőlük: de tényleg én…? Ők pedig biztosítottak róla, hogy csakis.” Ezzel az igennel pedig Meryl jegyet váltott a hullámvasútra, életének egyik legboldogabb, ám legijesztőbb időszaka vette kezdetét.

„Utoljára a középiskolában játszottam musicalben, igaz, már akkoriban is habzsoltam őket, édesanyámmal minden bemutatóra elmentünk. Sőt, az egyetemen még azon is elgondolkoztam, hogy a zenét választom főtantárgyként, nem a színjátszást. Aztán másképp alakult, úgyhogy évek óta nem énekeltem.”

Streep, amint megkapta a szerepet, elrohant, és a felkészülés első lépéseként megvette az Abba Greatest Hits cédét, bár bakeliten több album is a garázsukban porosodott. Néhány énekóra, majd következett a rémisztő találkozás Benny Anderssonnal, az Abba frontemberével, aki csak azért utazott New Yorkba, hogy meghallgassa őt.

„Magánrepülővel érkezett, előkapta a kottáit, és azt mondta, oké, akkor nézzük végig az egészet. Erre én majd’ elájultam – mondja még most is izgatottan a színésznő. – Persze más tempóban, más hangnemben kezdte játszani, mint ahogy én gyakorolgattam… De azért hozzá kell tennem, hogy az első sokk után, fantasztikus volt Bennyvel próbálni, a föld fölött lebegtem hazafelé. Igazán kedves pasi, kisüt a nap, ha rád mosolyog, és hamar megnyugtatott, hogy csak szeretné megismerni a hangomat, aztán kitaláljuk együtt, milyen hangnem lenne számomra az ideális. Pár nappal később kiderült, hogy ő is rám szavazott – a belegyezése nélkül nem is vállaltam volna a szerepet.”

És hogy hol folytatódtak a próbák? Meryl Streep számára egy eléggé meglepő helyiségben: a mosdóban. „Ha a hálóban énekeltem, azzal kikergettem a családot a világból (férjével, Don Gummer szobrásszal és négy gyermekével él) – túl hangos voltam nekik, így hát maradt a fürdőszoba. Benny elküldte nekem az alapot cédén, és néhányszor átrepült Angliából a korrepetitorom is, hogy próbáljunk, de megmondom őszintén, én nem bírom a próbatermeket. New Yorkban mindenki énekel, mindenki próbaterembe jár, és én nem akartam, hogy mások hallják, ahogy készülök a szerepre, ezért inkább otthonom magányában dolgoztam.”

Egy ponton azért neki is elő kellett bukkannia az elefántcsonttoronyból. A szereplőket egy londoni filmstúdióban eresztették össze az első olvasópróbára. Pierce Brosnan, Colin Firth, Stellan Skarsgaard, Julie Walters, Christine Baranski… „Mesés pillanat volt, mikor először találkoztunk mindannyian. Stellanért például odavagyok, annyira okos, szellemes színész (Hullámtörés, Táncos a sötétben, A Karib-tenger kalózai…). De hatalmas Colin Firth-rajongó vagyok (ez érthető…), és Pierce is örök szerelmem (ez már kevésbé…). A rendező itt játszotta le nekünk először a már felvett dalokat, hú, ettől azért tartottam, de túléltem – utána pedig gyorsan kimenekültem a stúdió kertjébe.”

Bár a Mamma Mia! műfaja nem Streep főprofilja, a filmből áradó életöröm miatt is boldogan dolgozott a stábbal. „2001. szeptember 11-e után pár nappal láttam először a musicalt – magyarázza a színésznő. – Az a lány, aki most segített engem a film táncos jeleneteinél, abban az időben játszott a Broadway-darabban. Ő mesélte, hogy azt hitték, azon az estén üres lesz a nézőtér, senki nem kíváncsi majd azokban a sötét, megrendült napokban egy csillogó-harsogó musicalre. De az emberek eljöttek a színházba, és megérezték azt, amit én is, hogy mekkora szerencsénk van, hogy élünk, és mennyi boldogság van a világban, aminek örülhetünk. Ezt jelenti számomra a Mamma Mia! és az Abba – a dalok által feltöltődöm életörömmel.