– Gyerekkorom óta a számomra legizgalmasabb helyre látogattam immár másodszor. Tíz évvel ezelőtt, az első utazásomon a turistalátványosságokat néztem végig – mesélte Zsófi. – Akkor közel egy hónapot töltöttem Dél-Afrikában, hétezer kilométert utaztam autóval.
A mostani út minden szempontból emberközpontú volt. Kedvesemmel voltunk családot látogatni a Közép-afrikai Köztársaságban, annak is a fővárosában, Banguiban. Fantasztikus környezetben pihenő város, óriási folyója sziklákkal tűzdelt, mangó és banán mindenütt. No meg a pirogok! Gyönyörűek azok kecses kishajók, ahogy kettészelik a vizet, és lustán csordogálnak a fedélzetükön halászókkal. Két hét, sok-sok új, kedves és gyönyörű arc, illatok, dallamok, ízek, érzések… Azt mondanám, láthattam egy darabot abból az Afrikából, amelyet nem mindenki láthat, aki erre az ámulatba ejtő földrészre érkezik. Ez a vidék nincs „kipolírozva”, hogy megfeleljen a kényes európai látogatók ízlésének. Itt az emberek olyanok, mint évezredekkel ezelőtt, és úgy élnek, ahogy ezt ősidők óta teszik. Szegénység és gazdagság, mint mindenhol… Meglátogatni Yannick rokonait, beleolvadni kicsit ebbe a teljesen más kultúrába, átvenni a lüktetést, nagyszerű volt. Bár sajnos se a franciát, se a szangó nyelvet nem beszélem, azért kézzel-lábbal megértettük egymást mindenkivel. Volt egy édes kisfiú, akinek énekeltem, de elszaladt. Hiába, mi tanultunk tőlük zenélni. Isteni tradicionális ételeket kóstoltam. A kedvencem a köretként kínált sült banán, a világ valószínűleg legerősebb csilipaprikája főzetének olajával megcsepegtetve.
