– Trendi helyek? Hú, Manhattanben tudom, hol vannak, de itt…? Én már nem vagyok a márkás cuccok kedvelője sem, persze szívesen vásárolok, de már kinőttem abból a korból – neveti el magát találkozásunk első perceiben Cecily von Ziegesar, a nálunk is népszerű Bad girl sorozat írónője. Majd kérdés nélkül elmondja: gazdag családban nőtt fel, mindene megvolt, kedvenc kis manhattani környezetében élt, magániskolába járt (miként regényhősei is), ahol aztán mindenféle csínytevést elkövetett, amit csak lehetett. Ahogy mondja: amit csak lehet, kipróbált, és „mégis normális felnőtt lett”.
 |
| Fejős Éva és Cecily von Ziegesar a trendriporton – trendiségben náluk sem volt hiány |
– Azért induljunk el! A Fashion Streeten talán találhatunk gazdag, magyar tiniket – mondom, már a Váci utcában.
– Manhattanben, a márkaboltokban biztosan, hiszen ezek a tinédzserek Pradában, Gucciban járnak, figyelik a divatvilág minden rezdülését – bólint. Amikor érdeklődöm, a regényhőseiről beszél-e, vagy hús-vér tinikről, akkor azt mondja: mindkettő ugyanaz. Nem túloz a regényeiben, csak egyesek nem bírják elviselni az igazságot. Főleg azok a szülők, akik nem foglalkoznak a gyerekeikkel, csak pénzt adnak nekik figyelem és törődés helyett. Neki szerencséje volt, a szülei figyeltek rá, mégis belemehetett csínytevésekbe. A regényhősei is szerethető tizenévesek, akik esetenként füveznek, szerelmesek lesznek, rengeteg ruhát vásárolnak fölöslegesen, és fogalmuk sincs, mi lesz velük tíz év múlva, de nem is érdekli őket…
– Engem sem érdekelt – mosolyog. – Ez teljesen normális a tizenéveseknél, meg az is, hogy mindenfélét kipróbálnak, hogy szerelmesek lesznek, és esetenként a füvezés is becsúszik. Azért veszik a fiatalok a könyveimet, mert hitelesek. Támadnak sokan, hogy rossz példát mutatnak a szereplőim a tiniknek, de ezek nem példák – hanem az igazság, hiszen nagyon sokan nőnek fel és élnek úgy, mint a hőseim.
„Menj le egy menő szórakozóhelyre, és érzed a fű szagát!”
Közben a nagy márkák utcájába érünk. Egyetlen fia magyar tinédzser nem császkál errefelé, a vásárlók közt is alig van hazai, inkább a külföldiek nézelődnek erre. Cecily megnéz egy ezüst farmernadrágot, és elfintorodik: szerinte ezt New Yorkban senki sem venné fel. Muszáj megvédenem az európai ízlésvilágot: Olaszországban a tiniknél, de a divatfüggő felnőtteknél is az alapruhatár része egy jó ezüst nadrág.
– Á, én már nem követem ennyire a divatot… sokszor csak a H&M-ben veszek magamnak valamit – mosolyog.
Aztán összetalálkozunk a tizenhat éves Zsófival, akin látszik, hogy gyakori vásárló az ilyen üzletekben. Zsófit az anyja és annak élettársa neveli, a szülők ruhaneműkkel üzletelnek külföldön, rengeteget utaznak, Zsófi pedig évente összesen körülbelül tíz-tizenkét hetet egyedül tölt a budai házban. Van bankkártyája, magántanárai, Prada cipője…
– Nem olvastam ezeket a könyveket – szögezi le -, ám biztosan jó néhány magyar fiatalra illenek a leírások. De nem csupán azokra, akiknek nagyon gazdag szüleik vannak, és akikre nem figyelnek! Menj le egy menő szórakozóhelyre (itt címeket sorol, amelyeket persze nem írhatok le – a szerző), és a marihuána szagát messziről érezni fogod, nyugodtan szívhatják! Tizenévesek, füveznek, szexelnek fiúval és lánnyal, és messze nem élnek például olyan jómódban, mint én. Rám figyel az anyám, amikor tud, és persze bűntudata van, amivel én jól visszaélek… és így mindenem megvan, amit csak akarok. De vannak céljaim: egy jó külföldi egyetemen szeretnék végezni, saját vállalkozást létrehozni, valamit, ami a divattal és a társasági eseményekkel kapcsolatos. Ami igaz: én is túl vagyok mindenen. Tizennégy voltam, amikor beleszerettem egy tizennyolc éves fiúba, tavaly lefeküdtem vele, attól kezdve hol járunk, hol nem, elég sokat balhézunk… Szívtam marihuánás cigit egy-egy buliban, akkor, ott jó volt, de nem leszek drogos. És vásárolok, mert egy csaj szeret vásárolni. Nekem megvan rá a pénzem… tehát menőbb márkákat veszek, mint akiknek kevesebb a pénzük. Más különbség nincs.
 |
| A Cecily regényeiből készült Gossip Girl című tévésorozat New Yorkban játszódik, és az idősebb korosztály is rajong érte |
Renitens tinédzserből sikeres írónő
Cecily séta közben elmeséli, hogyan lett írónő. Renitens tinédzserből szorgos főiskolássá vált, bár még nem tudta, merre tovább. Utazgatott a világban (egy évig Magyarországon, rádióadónál is dolgozott), különböző munkákat vállalt, kis ideig Londonban élt. Ott ismerkedett meg egy pasival, akivel nagyon gyorsan egymásba szerettek. Cecily szívesen élte volna Londonban az életét, ám a férfit a munkája New Yorkba szólította, ezért Cecily hazatért vele.
– Sokáig úgy gondoltam, sosem megyek férjhez, és sohasem lesz gyerekem – meséli. De az élet másként alakult: az angol férfi ma már a férje, és két (hat- és négyéves) gyerekének az apja. Cecily élete is megváltozott néhány évvel ezelőtt. Manhattanben egy könyvkiadónál, gyerekkönyv-szerkesztőként kezdett dolgozni. – Egy idő után úgy éreztem, azoknál a gyerekeknek szánt történeteknél én sokkal jobbat tudnék írni. Leültem egy reggel, és fél nap alatt megírtam az első Bad girl-könyv felét. Aztán pár nap alatt teljesen készen lettem vele, és a kiadómnak tetszett, mert életszagúnak tartotta… Ez nyolc éve történt, azóta tizennyolc regényem jelent meg, és négymillió példányban kelt el. Gyorsan írok, például a második gyerekem születése előtti és utáni héten írtam meg az egyik könyvemet.
Cecily meglehetősen szerény, de tudjuk: Amerikában (Gossip Girl címen) tévésorozat készült a regényfolyamából. Hitelesnek tartják a New York-i tinik, annak ellenére, hogy Cecily bevallja a Jókai téren – ahol feltűnik egy-két jól öltözött magyar tizenéves is -, ma már jobbára a képzeletét használja és az emlékeit. De hogy nem sokat változtak a tinik Amerikában az elmúlt húsz-huszonöt év alatt, arra a könyvei és a sorozat sikere a bizonyíték.
– Néha a szülők mondják nekem, mennyire jó, hogy ilyesmit írok, mert feleszméltek, és elkezdtek jobban figyelni a gyerekeikre. Ez jóleső visszajelzés. Azonban tudom, hogy a többség akkor sem válik „mihasznává”, ha a szüleiknek nincs idejük rájuk, és a figyelmet pénzzel akarják megváltani. Ezek a fiatal gyerekek is beérnek, megérnek, normálisak lesznek… legalábbis a többség.
„Jobban hódíthatsz vagánysággal és ésszel, mint pénzzel”
 |
| Nicole Richie, Paris Hilton: híres szülők hírhedt lányai. Piros parókában a háromgyermekes Heidi Klum szupermodell lazít |
Cecilyvel megnézünk egy bevásárlóközpontot is, a budapesti tizenévesek egyik kedvelt találkozóhelyét. Itt találkozhatunk néhanap a tizenhét éves Erával is, aki nem szívesen meséli el, mit hozott számára ez a nyár, de végül belemegy:
– Olvastam a könyveket, tetszett is az a világ, bár én nem vagyok tehetős tini, a szüleim átlagos keresetűek – kezdi. – Anyámék elmentek egy egyhetes útra, én nem akartam velük tartani. Itthon maradhattam, és úgy gondoltam, végre én is kibulizhatom magam. Egyik este lementem egy szórakozóhelyre a barátnőmmel, ott megismerkedtünk néhány sráccal, megkóstoltatták velünk a füves cigit – és a végén a lakásunkban kötöttünk ki, legalább húszan. Csupa vadidegen. Sajnos, pia is érkezett bőven, így igen gyorsan tombolni kezdett a társaság, és a vége az lett, hogy kijött a rendőrség. Nem tudtam róla, de egy drogdíler is keveredett a buliba… Elég kemény büntetést kaptam a szüleimtől: egész nyáron nem mehetek sehová. Azt gondolom, ez a hülyeség nem történt volna meg velem, ha legalább néha-néha elengedtek volna szórakozni, és tudom, mire számíthatok… Nem hiszem, hogy ez gazdagság vagy szülői figyelem kérdése. Sokan összekeverik a túlságosan komoly szigort a figyelemmel és a törődéssel. Nincs olyan, hogyha gazdag családban élsz, elhanyagolnak, ezért idióta felnőtt leszel, és fordítva. Szerintem mindez a szerencsén, a született intelligenciádon és a körülményeken múlik… Én mindenesetre tanultam a történtekből, de nem azt, hogy nem fogok többé bulizni, sőt, várom, hogy tizennyolc legyek és hétvégenként oda menjek, ahová akarok. Csak legfeljebb bizalmatlanabb leszek az idegenekkel…
– Volt már olyan barátnőm, akit elhanyagoltak a tehetős szülei, és olyan is, aki szerényebben élt, és nem törődtek vele – és viszont – meséli a huszonegy éves egyetemista, Tomi. – Úgy látom, mindez nem pénz kérdése. A különbség legfeljebb a külsőségekben látható, de szerintem nem igaz, hogy az a lány „éli ki magát”, akire nem figyelnek annyira, és akinek mindig van pénz a zsebében. Legfeljebb ezek a lányok magabiztosabbaknak látszanak, de egyáltalán nem előírás, hogy hozzájuk hasonló srácokba szeressenek bele. Fiatalon ugyanis nem az a legmenőbb srác, akinek a legfeltűnőbb a kocsija, hanem akinek jó a szövege, és valamivel kitűnik a többiek közül. Szerencsére úgy tapasztalom, jobban hódíthatsz a lányoknál vagánysággal és ésszel, mint pénzzel.
 Még több az e heti Nők Lapjából:
• D. Tóth Kriszta: Gyászból arany » |
