Hab a tortán: Tényleg főznek a címlaplányok!

Regina ugrik először a vízbe

Első áldozatunk Dukai Regina. Kíméletlen gyorsasággal szegezem neki a kérdést:

– Mennyibe kerül a répa?

– Egy szál répa?

– Amilyen mennyiségben gondolkodsz. Szál, csomó, kiló?

– Répát húsleveshez veszek, mindig olyan csomagot, amelyben van hagyma, zeller,
fehérrépa stb.

– Mennyi egy ilyen csomag?

– Ötszáz forint körül.

– Hús?

– Azt meg kell venni. Azt nézem, hogy milyen, szép-e, friss-e. Nem az árát figyelem.

– Ásványvíz?

– Akciósan 99 forintért vettem.

– Hol vásárolsz?

– Piacra nem járok. Nagy hipermarketekben vagy a közeli boltban.

– Saccolási feladat: négy-hat fős társaságra kell főznöd. Illetve mondd meg te, hány embert szoktatok meghívni vacsorára?

– Nagy társaságra nem főzök, csak a páromnak, de mi a kérdés?

– Vegyünk négy embert! Mit főzöl nekik?

– Kedvencem a fokhagymás sült oldalas. Megmosom, jól beszórom sült oldalas fűszersókeverékkel, és most jön a lényeg: rengeteg hagymát, fokhagymát felvágok, hajában megfőzök pár krumplit, felszeletelem, és a hús mellé, közé, mindenhová beletűzködöm. A hozzávalókat érzésre adagolom. Beteszem az egészet a sütőbe, és nézegetem, hogy alakul, tehát nem időre csinálom. Körülbelül félideig letakarva, utána a nélkül sütöm.
Az a kedvencem, amikor hidegen felszeletelem a húst, és hozzá a megdermedt zsírt kenem a kenyérre. Nagyon finom!

– Tudod mi az a gazpacho?

– Leves. Színes zöldségek, paradicsom, hagyma, én tennék bele kukoricát is.

– Hány lába van a lazacnak?

– Egy sincs.

– Ne haragudj, mesterszakácsunk, Bereznay Tamás könyörgött, hogy ezt kérdezzem meg.

– Semmi baj.

– Mit csinálsz legszívesebben a konyhában?

– Főzni, bármit. Ezen a héten például minden nap főztem valamit. A párom hálás, mindent megeszik, amit elé teszek.

– Kitől tanultál főzni?

– Apukámtól és anyukámtól. Nálunk mindenki főz. Apukám szakács, a tesóm is, az unokatesóm, sőt, a nagypapám is. Valamilyen szinten az egész Dukai família profi a konyhában, én voltam egyedül lemaradva. Amikor feljöttem Pestre, nem volt kedvem egyedül főzőcskézni. Aztán ideköltözött a tesóm is, neki és a haveroknak már főztem. Csúnya volt, de megették. Most a párom az „áldozat”. Nagyon élvezem, mert ilyenkor fontosnak érzem magam.

„Ha boldog vagyok, vagy szomorú, azonnal énekelni kezdek”

– Kicsit menjünk ki a konyhából! Sokan felismernek, sok helyen szerepelsz, de igazából nagyon kevesen tudják, ki is vagy valójában.

– Ez biztos. Magamról azt gondolom, hogy énekesnő vagyok, bár elég régen nem jelent meg albumom.

– Hol voltál gyerek?

– Kapuvári vagyok, Győrben érettségiztem, utána jöttem fel Pestre Sík Olga nénihez éneket tanulni. Közben jelentkeztem az Év arca versenyre, amit megnyertem, aztán egy kozmetikai cég arca lettem. Coca-Cola Ezüstlányként indult el a zenei karrierem. Úgy gondolták, ha már énekeltem a versenyen, énekeljem el a reklámfilm betétdalát is. Utána gyorsan fel kellett vennünk egy lemezt, amiért nagyon hálás vagyok. Most is sokan szeretnének lemezt készíteni velem, csakhogy – aki fizet, az rendeli a zenét. Én viszont nem szeretnék mindenáron lemezt. Majd akkor lesz, ha olyat csinálhatok, amilyet én akarok.

– Mennyire fontos számodra az éneklés?

– Sajnos, a színpadon nagyon lámpalázas vagyok. Annyira, ami már megakadályozza, hogy jól érezzem magam. De ha boldog vagyok, vagy szomorú, azonnal énekelni kezdek. Gyerekkorom óta. Legszívesebben stúdióban dolgozom. És amint elkészül valami, rögtön hívom az anyukámékat, elküldöm az új dalt cédén, vagy interneten. Hogy rögtön hallják, mit csináltam.

– Szoros kapcsolatban vagy a szüleiddel.

– Igen.

– Nem féltenek, hogy elkallódsz itt Pesten, a sztárok, a gazdag emberek között?

– Tudják, hogy képes vagyok kezelni. Nem akarok mindig, mindenáron címlapon vagy a hírek között szerepelni. Tudják, hogy képes vagyok dönteni, és nem is szeretem, ha a döntéseimben befolyásolnak.

– Mire vágysz még?

– Szeretném az általam elképzelt lemezt felvenni. Nem is feltétlenül azért, hogy ebből pénzt csináljak, inkább, hogy megmutathassam a családomnak, vagy a majdani gyerekeimnek, hogy milyen is vagyok én valójában. Később pedig szeretnék valamilyen külföldi kozmetikai márkát behozni Magyarországra.
– Üzletasszonyként látod a jövőd?

– Ez most divatos, de tényleg ez az egyik célom.

– Saját család?

– Nem kérdés, hogy mit választok: karrier vagy család. Ha családom lesz, csak azzal foglalkozom. A mintát otthonról hozom, a szüleim már legalább harminc éve házasok. Számomra is természetes, hogy ha megtalálom az igazit, onnantól fogva – akár harminc-negyven évig is – összetartozunk.

Búvárszemüveggel a hagyma ellen

Már javában a hagymát szeleteljük. Nóra szerint sírás ellen megoldás lehet, ha vizet veszünk a szánkba. Bár nála ez még sohasem vált be. Bereznay Tomi viszont tuti tippet tud: a búvárszemüveg az egyetlen védőeszköz, amely kisebb a gázmaszknál és mégis hatásos. „Ha százméteres körzetben bárki hagymát piszkál, én már sírok” – jelentette ki.

A hivatásos séf vallomása meggyőzte főzőversenyző celebeinket, hogy nem szégyen a pityergés, és zokogva szeletelni kezdtek. Nóra sírt jobban, darabolni nagyjából egyformán tudnak. Regina arra volt kíváncsi, hogy lesz abból az ormótlan paprikából szép kocka.
A megfejtés: először hosszában csíkokra vágni, aztán a csíkokat keresztben felkockázni. Egyszerű, mégis célravezető módszer. Később kiderült, hogy ennél a levesnél vegytani alapossággal fogják kimérni a hozzávalókat. Tamás ugyanis Londonban járt, egy francia mesterszakácsnál képezte tovább magát. Őt meglepte, mi, akik láttuk a L’ecsó című filmet, pontosan tudjuk, a legnagyobbak tudományos alapon ösztönösek. Az éppen készülő zöldségleveshez például még az ecetet is cseppenként méreti a lányokkal, holott korábban ő is mindent szemre adagolt. Ennél a pontnál némi vitába keveredik Reginával, aki, mint tudjuk, a zen alapú konyhaművészet híve. A zen mester nem tanít, csak kérdez, amíg magadtól nem találsz a válaszra.

A zen íjászokról köztudomású, hogy sose céloznak, mégis találnak, mert érzik a célt. Ugyanez a konyhában sóval és egyéb fűszerekkel is működik. Boldogult nagynénéimre emlékezem, akiknél jobban senki nem főzött, de mérleget csak a hentesnél néztek. Ott is azért, hogy tényleg megvan-e másfél kilós az a szép karaj, vagy megint trükközik a húsipari szakember. Nem is tudták, hogy zen mesterek.

De hagyjuk a közjátékot a könnyfakasztó zöldségekkel egyetemben, és álljunk készen, mert jön a hal! Citrom a kézbe, borsszórót elő, és jöhet a serpenyő. Könnyű feladat, egyenlő a teljesítmény.
Amíg sül, beszélgetünk Nórával is.

Még több az e heti Nők Lapjából: • Az 50 legjobb dolog az életben – 1. rész » • D. Tóth Kriszta: Búcsú a pelustól » • Áruházi manipulátorok » • Cselédsors 2008 » • Feke Pál, aki egyszer lépcső, máskor főszereplő » • Boldog szülinapot! »