Generációs álmokról, az időzítés fontosságáról, vágyakról, régi örömekről és a pillanat varázsáról meséltek nekünk a mókás ABBA-göncök segítségével „átalakult” triók. Háromszor három. Itt a magyar „Mamma Mia!” a Nők Lapjában.
HUF – A magyar érték
Hernádi Judit, Udvaros Dorottya, Falusi Mariann
Judit a retiküljébe nyúl, keres valamit. Fura egy szerzet: mintha egy tacskókutya és orvosi táska elegye lenne. Fekete, kemény, hosszú, de roppant praktikus, mert bármiért csak oda kell nyúlni. Lényében jelen van a praktikum és az irracionalitás, a keménység és az érzékenység, a realitásérzék és az érzelmi túlfűtöttség. Hernádi Judit. A magyar színjátszás egyik legkülönösebb, legtitokzatosabb, legmagányosabb jelensége. A díva. Szeretnivaló és megközelíthetetlen, módolt és frenetikus, konvencionális és rebellis, frenetikus komika és szívig hatoló tragika. Egyedül nevelte leányát, Csehov szülőházában megríkatta az összes kolléganőjét, elsők között vállalta a szabadúszást, korunk talán legnagyobb Sirálya, a Sohase mondd előadója, Minnelli kongeniális szinkronhangja. Körülrajongott sztár, és legbelül mindig magányos. Most, közeledvén az ötvenhez, szebb, vonzóbb, elragadóbb, mint bármikor. Lehet, hogy hosszú csapongás, siker, válság, diadal, csalódás, sok szenvedélyes év után most ért révbe, megtalálta önmagát?
 |
| Falusi Mariann, Udvaros Dorottya és Hernádi Judit |
Dorottya keresgél, aztán kivesz egy almát a kosarából, és majszolni kezdi. Udvaros Dorottya. Színésznő. A színpadok egyik királynője. Ezerszínű, természetes, rafinált, naiv. Az arca fáradt, tétova, kíváncsi pillantása viszont egy vásott bakfisé. Huncut, ugyanakkor szomorkás. Vannak nők, akik fiatalon is szépek, vonzóak, ám igazán varázslatossá, átütően izgalmassá csak később lesznek. Éretten, kiteljesedve, sorsukat megélve. Ilyen volt például Romy Schneider, Sophia Loren, és ilyen Dorottya is… Varázsos egyéniség. Játékát áthevíti a lénye, lényét belengi a játék. Hol gyönyörű, hol fakó, hol erotikus, hol jellegtelen, hol vonzó, hol megtört, hol eleven, hol pajkos, hol érett, hol csitri, hol dáma… Vajon melyik lehet az igazi? Kiadja lényét mindezzel, vagy csak elfedi, ami lényege? Megfejtés nincs. Ő maga a titok. Ezt sugallja játéka is, mind a filmeken, mind a színpadon. Jobb időkben olyan nimbusza lehetne, akkora megbecsülés övezhetné, mint egykor Jászai Marit vagy Bajor Gizit.
Mariann kotorászik a batyujában. Átkutatja a rejtett kis fachokat, aztán elkezdi az egészet kipakolni. Mozdulatai hevesek, nyersek, türelmetlenek, ugyanakkor nagyon ügyesek és kifejezetten gyengédek. Falusi Mariann. A magyar pop eleven legendája. Az énekesnő. A szőke csaj a Pa-Dö-Dőből, a varázslatos szólista, amikor önállóan lép pódiumra, vagy mikrofon elé. A hangszépség, az előadás és a személyiség nála tökéletes egységet képvisel, miközben ironikus, mélységesen érzelmes, miközben minden porcikája szabálytalan, eredendően hagyományokból fakadó, miközben személyes mindannyiunkhoz szól. Fittyet hányva divatnak, trendnek rendíthetetlen eltökéltséggel adja önmagát, énekli, suttogja, üvölti, dalolja, hebegi, ordítja lényének legbensőségesebb üzeneteit, hol megríkatva, hol elragadva, hol megrendítve, hol elragadtatott önfeledtséget okozva.
Judit kecsesen bevonul, Dorottya bájosan belibben, Mariann dérrel-dúrral behuppan. Hernádi Judit nagy, áramvonalas táskával jön. Udvaros Dorottya sikkes fonott kosárral. Falusi Mariann kitömött, hátára vetett sportzsákkal. Juditon világos blézer van, fekete nadrág és lapos szandál. Dorottyán pajkos, krémszínű vászonruha és magas sarkú cipő. Mariannon bő lebernyeg, farmer és bakancs. Judit leül, figyel, búgó, selymes hangon szól néha közbe, Dorottya bakfislányként csivitel folyamatosan, Mariann felfűtötten, áradó szenvedéllyel mesél. Judit rezzenéstelen arccal néz, miközben sminkelik, egy szava sincs az egészhez, de közben élénken figyel. Dorottya rendre érdeklődik, közbekérdez, mintha most történne vele először ilyesmi, Mariann oda se ül a tükör elé, érezhetően mihamarabb túl akar lenni az egészen.
Három lány, hölgy, csaj, művész, személyiség, ember, tünemény, démon, tündér, angyal, boszorkány, egyszerre bakfis és csoroszlya, akik más mentalitásúak, más pályán halad az életük, más a sorsuk, az egyéniségük, mégis eredendően van valami mély azonosság bennük. Hogy vállalják önmagukat. Életüket. Személyiségüket. Sorsukat. Hogy ízig-vérig mernek, tudnak, akarnak lányok, hölgyek, csajok, művészek meg mindenfélék lenni. Hogy teljes életet élnek. Hogy soha nem adták fel hitüket, ideáljaikat. Hogy éppen úgy képesek lobogni, szenvedéllyel küzdeni, megtalálni a káoszban a rendet, a célt a céltalanságban, mint ahogyan évtizedekkel korábban hamvasan belevágtak az egészbe, és fogják bizonyára, talán kevésbé hamvasan, évtizedekkel később.
Ilyesmikről szeretnék velük beszélgetni a fotózás végén egy pizzériában. Tudom, hogy kivételesen szerencsés alkalom, hogy hármójukkal nyaralás, koncert, filmezés, fellépés, utazás közepette sikerült találkozni, ezért gyorsan felteszek valami – legalábbis ahogyan én azt kiterveltem… – érdekes, izgalmas, elgondolkodtató kérdést. Napok óta alakítgattam, tömörítettem, csiszolgattam, de most végre úgy érzem, hogy meg tudtam benne fogalmazni a lényeget beszélgetésünk tárgyáról. Egy generáció sorsáról, életérzéséről, az útkereséséről, a megérkezéséről, a kiteljesedéséről, perspektívájáról, és várom, hogy majd egymás szavába vágva válaszoljanak. Valljanak, merengjenek, meséljenek, vitatkozzanak, töprengjenek.
– Egy pillanat! – szól Mariann, és egy tálkában vizet hoz a kutyájának, Petinek. Judit megsimogatja, de a kutya inkább Dorottyához bújik. Dorottya arca felragyog, és mondani kezdi, hogy most szeretne még egy kutyát, mert most csak egy van otthon, meg egy macskacsaládja. És vannak csókák, rigók meg egyéb madarak, akiket rendszeresen etet, de szeretne még a kertben kacsát, csüngőhasú malacot és teknősbékát is tartani. Mariann közbevág, és lelkesen meséli, hogy neki a kertjében van nyolc teknőce, és kialakított egy védett helyet, ahol a telet átvészelik.
– Akváriumom nekem is van! – szól Judit, és elmondja, hogy miként gondozza otthon a halait.
Persze az igazi az volt, amikor az idei nyaraláson Dorottya rábeszélte Görögországban, hogy merüljön le búvárfelszereléssel a tengerben. Ott lebegett ötméternyire a víz alatt, és egészen elbűvölte a látvány. Ő nem az a tipikus sportlady, de ez az élmény egészen lázba hozta. Mesél színekről, hangokról, formákról, térről, arról a boldogságról, amelyet az újonnan felfedezett világban érzett.
Dorottya közbevág, és eldicsekszik, hogy ő már volt tízméternyire is lent, az meg még fantasztikusabb és varázslatosabb, sőt el is határozta, hogy jövőre elvégez egy búvártanfolyamot, és úgy megy vissza Görögországba, mert vágyik rá, hogy még több titkot fedezhessen fel a mélyben. Illetve még habozik, hogy odamenjen-e, mert régi terve, hogy elutazzon Afrikába, és egy szafarin hosszabb időt töltsön, mert az talán másfajta varázslatos élményt jelentene számára.
– Húha! – szól közbe Mariann. – Ez jó ötlet!
Ő már tapasztalt búvár, tud is ajánlani valami tanfolyamot, csak erre az évre azt tervezte be, hogy csatangolni fog Dél-Amerikában, ahogy tavaly beutazta óceániai szigetvilág néhány részét, hátizsákkal. De hát még annyi a felfedeznivaló, megismernivaló! Muszáj mindent kipróbálni!
És, ha már itt tartunk, akkor elmondja, hogy neki az is mekkora élmény, hogy együtt lehet Judittal és Dorottyával, mivel főiskolás korától ők a példaképei: Judit eredetisége és Dorottya nőiessége. Ők pedig elmondják, hogy imádják hallgatni Mariann felvételeit. Az is kiderül, hogy évfolyamtársak voltak a színművészetin, Dorottya rögtön felfedezte Judit egészen lenyűgöző egyéniségét, függetlenségét, Judit pedig meglátta Dorottyában a korszakos művészt, a frenetikus színészt. Azóta is figyelték egymást, drukkoltak egymásnak, csodálták a másikban a maximalizmust, a meg nem alkuvást, a bátorságot, ahogyan életük, pályájuk kritikus pontjain mertek dönteni, képesek voltak a maguk útját választva lépni. Otthagyva kapcsolatot, társulatot, szerepet, miközben mindvégig lényük meghatározó része volt a felelősségvállalás a gyermekükért, illetve Mariannak a partneréért, Lang Györgyiért.
Györgyi elmondja, hogy neki azért nincs gyereke, mert felmérte, nem tudna teljességgel anya lenni, és meghasonlást okozott volna számára ez a megoldatlanság. Inkább szeret sok gyereknek énekelni. Igen, ő is az az ember, aki a maximum alatt nem tudja beérni. Esetleg lejjebb adni az igényeket? Ugyan! Szó nincs róla! Fantasztikus terveik vannak! Judit új lemezre készül, és legközelebb megkóstolja az olasz zöldséglevest. Dorottyát forgatás várja, és kinézett magának egy rózsaszín táskát. Mariann szerint most teljesedik csak ki a Pa-Dö-Dő, és hallott egy remek, új fogyókúramódszerről…
Miközben ülök az asztal végén szóhoz se jutva, Judit észrevesz, rám mered, és megszólal jellegzetes búgó hangján:
– Mucika, mondtad, hogy akarnál majd valamiről beszélgetni velünk…
Dorottya fejét kicsit oldalra fordítva talányosan mosolyog, Mariann huncutul rám szögezi tekintetét. Egy érzékien barna, egy pajkosan zöld, egy égszínkék szempár! Mennyi élet, mennyi szépség! Mennyi erő, mennyi szertelenség, mennyi kíváncsiság!
– Tulajdonképpen nem is lényeges – motyogom, és megerősödöm a hitemben: a fel nem tett kérdésekre kapjuk meg a legpontosabb válaszokat.
| Tipp: • Meryl Streep és az ABBA összes slágere » • Meryl lepipálta a kislányokat » • Mr. Darcy, ne hagyja ABBA! » Fórumajánló: • Mamma mia – megnéztük » • Mamma mia – gyereknek? » • Mamma mia film » |
Vitorláskaland a Balatonnál
Gazdag Tibor, Rékasi Károly, Szerednyei Béla
Nem mindennapi látvánnyal szembesül Siófok fürdőgatyás nyaralóközönsége, amikor Gazdag Tibor, Rékasi Károly és Szerednyei Béla egyesült erővel igyekszik ABBA-hangulatot varázsolni a mólóra. A Balaton készségesen statisztál mindehhez: kérés nélkül, önerőből hozza a hetvenes évek diszkólámpáinak csillogását… – Hol van ehhez a felső? Ledőlnék egy kicsit – utal Szerednyei Béla az általa elsőként felpróbált, arany alapon fekete csíkos, bő selyemnadrágra, ami, akárhonnan is nézzük, leginkább a Topkapi szeráj szultánja pizsamaalsójának tűnik. Majd rákerül még két csillogós darab, és Béla egy szemvillanás alatt átalakul vajdává, már csak a ló hiányzik mellőle. Most örülök csak igazán, hogy az ABBA idejében még nagyon fiatal voltam. El nem tudom képzelni, milyen lehetett akkoriban elindulni egy buliba. Honnan tudta az ember, hogy elkészült a toalettjével? Hány össze nem illő ruhadarabot kellett egyszerre magára öltenie ahhoz, hogy menő legyen, de a szeme világa is ép maradjon? Sötétben tapogatózunk, amikor a stylistnak próbálunk segíteni a választásban. Hiszen mintha éppen az lenne a rendezőelv, hogy semmi se menjen semmihez, és egyik darab se maradjon a jó ízlés határain belül. Amikor Gazdag Tibor megkapja a lila műselyem inget és a fehér nadrágot, John Travoltát megszégyenítő csípőmozgásokat mutat be. Azonnal kölcsön is kéri a cuccot, mondván, ebben vinné hétvégén a feleségét táncolni. Mi azonban óvatosságra intjük, mert most leginkább úgy fest, mintha lányfuttatással keresné a kenyerét. Rékasi Károly nem tudni, hogyan csinálja, de rajta valami okból semmi nem áll elég hülyén.
 |
| Szerednyei Béla, Rékasi Károly és Gazdag Tibor |
– Mit hoztak volna magukkal, ha azt kérjük, mutassák meg a legkedvesebb ruhadarabjukat abból az időből, amikor az ABBA a csúcson volt?
Szerednyei Béla: – Farmeröltöny és klumpa, amit Svédországból kaptam, ahol a nagybátyám kereskedelmi attasé volt. Most is klumpában vagyok, úgyhogy nem sok minden változott azóta.
Rékasi Károly: – Nekem volt egy narancssárga és egy piros dzsörzéingem, hozzá piros westerncipőm, gumisarokkal. Nem lep meg, hogy nem tudja elképzelni… És volt egy 501-es Levisem, amit csodával határos módon szereztem. Az apámékhoz a gyárba érkeztek szerelőrongynak való szövetek, azok között találták.
Gazdag Tibor: – Amikor megkaptam Németországból az első trapézfarmerem, rövid időn belül a szűk szárú csöves nadrág lett a divat. Engem meg majd szétvetett az ideg.
– Rosszul gondolom, hogy az ember hajlamos egész életében azt a zenét favorizálni, amit fiatalon szeretett?
A választ és a teljes cikket a Nők Lapja e heti számában olvashatod!
|
További kiemelt témáink a Nők Lapja augusztus 27-én megjelenő, 35. számából: Szilvából főzünk Tamás receptjei még szkeptikus heti szerkesztőnket is meggyőzték, hogy a szilva nem csak pálinkába jó. Gombócba, sültekhez – igazi ínyencségek. Feltaláló nők Van-e különbség a női és a férfikreativitás között? Talán igen. A nők általában olyan eszközöket hoznak létre, amelyek a hétköznapjainkat segítik. Lelkünk titkai Abivivi azt mondja, ő nem átlagos örömlány. Állítólag tud valamit, amit a többiek nem. Úgy hiszi, gyógyítja a férfiak testét-lelkét. Mi nem akartunk „csak úgy” nem hinni neki. Inkább megkérdeztük, miért gondolja ezt. Egy hétköznapi óvónő… …aki hétköznapi csodákról álmodott, és meg is valósította. Mozart, vagy Péter és a farkas – egy hátrányos helyzetű gyerekeket fogadó oviban. A heti szerkesztő, Grecsó Krisztián ajánlásával: Kis helyek nagy szülöttei Új sorozatunkban nagy művészeink, íróink, színészeink szülőhelyére látogatunk el. Rájuk emlékezve bemutatjuk, hogy „élnek” tovább szűkebb hazájukban. Mi változott ott azóta, hogy átköltöztek halhatatlanjaink égi lakhelyére… Vadas Zsuzsa Gárdonyba utazott először, ahol az Egri csillagok írójának emlékeit kereste. Kolléganőnk hisz benne, hogy a szülőhelynek varázsa van, és Ziegler lakatos fia, a kis Géza nem véletlenül a Velencei-tó partján látta meg a napvilágot. Továbbá: Szépség, Konyha, Egészség, Horoszkóp, Társkereső és még sok minden más! Ne felejtsétek: Nőnek lenni jó! |
Még több az e heti Nők Lapjából:ABBA.lap.hu »
Sztár.lap.hu »
Retró.lap.hu »
