Dél körül találkozunk, egy olyan napon, amikor elfelejtett reggelizni, így arra kér, ne csak beszélgessünk, hanem együnk is. Salátát és teát veszünk, és így felszerelkezve vonulunk félre a régi-új munkahelye, a TV2 udvarán.
– Ha nem is lesz új számodra a reggeli műfaj (Zsuzsa vezette a Jó reggelt, Magyarország!-ot és a Reggeli Jamet – a szerk.), izgulsz egy kicsit?
– Hogyne! Pláne azért, mert az előbbiek másfajta műsorok voltak, mint a Mokka. Időközben ugyanis változtak a nézői elvárások. Inkább az erőteljesen közéleti vagy bulvártémák érdeklik az embereket, és sokkal pörgősebb az adás.
– Mit gondolsz, hamar összeszoktok majd műsorvezetőtársaddal, Azurák Csabával?
– Remélem, mivel biztonságban érzem magam mellette. Felkészült, jó kolléga – a hitelessége biztonságot ad. Egyébként évek óta ismerjük már egymást, de igazán akkor lettünk jóban, amikor öt napig együtt forgattuk a Hal
a tortán-t. Ugyanolyan, mint a képernyőn: kedves, imádnivaló, becsületes, karakán pasi.
– Épp a Hal a tortán-ban kétszer is keményen bekérdeztél Kozsónak. A Mokkában is ilyen leszel: ami a szíveden, az a szádon?
– Szerintem igen. Egyszerűen nem bírom elviselni, ha valaki mást mutat magából, mint ami valójában. Nemrég töltöttem be a harmincat, és büszkén mondhatom: van két gyerekem és boldog házasságom, újra dolgozom… És ennyi évnek kellett eltelnie, hogy merjem vállalni önmagam. De ami még ennél is fontosabb, hogy megtanultam elfogadni az embereket. Huszonévesen ez nem ment. Úgy látszik, nekem kellettek az életben azok a bizonyos buktatók.
– Milyen buktatókra gondolsz?
– Elsőként arra, amikor elmentem a TV2-től. Épp átalakult a reggeli műsor, én pedig úgy gondoltam, igenis jó lesz nekem a változás. Kerestem az utamat, közben pedig sokféle műsort vezettem, szerkesztőként is dolgoztam. De ma már kijelenthetem: igazából egyik feladatot sem éreztem a magaménak. De mindet ki kellett próbálnom, hogy megtaláljam a saját utam és stílusom.
– Volt egy másik buktató is… Tavaly, amikor felkértek kormányszóvivőnek, hirtelen nagyon heves támadássorozat indult ellened. Nem lehetett könnyű, hogyan élted meg?
– Sokáig tartott, amíg felfogtam, hogy nem ellenem indult a támadás, illetve a vádak sem nekem szólnak, csak eszköz vagyok egy mocskos játékban. De hagytam, hogy beférkőzzön a tudatomba, a mindennapjaimba, és szétzilálja az életem. Amikor egyik pillanatról a másikra vége lett az egésznek, megfogadtam: soha többé nem hagyom, hogy a családomat bármi is feldúlja. Nélkülük én semmi sem vagyok.
A cikk folytatását megtalálod a legújabb Maximában. Keresd az újságárusoknál!
www.maximanet.hu
Tv2.lap.hu »
Műsorvezető.lap.hu »
Celeb.lap.hu »
