Az ifjú énekes Németországban született, alig három éve költözött Budapestre édesanyjával, akit szinte minden mondatában megemlít.
Átlagos tini vagy csodagyerek? Istenadta tehetség, vagy csak mázlija volt? Mark sikerének titkát hosszasan lehetne fejtegetni, de teljesen felesleges. A kisebb és nagyobb lányok is odavannak érte, talán minden anyuka ilyen barátot képzel el a lánya mellé. Mark most nagy kalandra készül, egy trópusi erdőben teszi majd próbára a bátorságát.
– Csak néhány napja derült ki, hogy te is szereplője leszel az RTL Klub Celeb vagyok, ments ki innen! című műsorának, amelyben tíz ismert ember egy őserdőben próbálja felvenni a harcot az elemekkel és az ottani vadakkal. Sokáig gondolkodtál, hogy elfogadd-e a felkérést?
– Nem, mert nem félek. Lehet, hogy egészen más vár rám odakint, mint amire számítok, de biztosan jó lecke lesz. Ki akarom magam próbálni, és arra is jó lehetőség, hogy új embereket ismerjek meg. Számomra az is nagy élmény, egy újabb kontinensre is betehetem a lábam.
– Készülsz valahogyan a műsorral járó viszontagságokra?
– Katus Attilánál edzettem eddig is, most kicsit ráerősítettünk. Mentálisan is készülök, megpróbálok belegondolni, hogy adott helyzetekben hogyan cselekszem majd. Igazából nem lehet erre felkészülni, hiszen nem tudjuk előre, hogy milyen feladatok várnak majd ránk. Egy dologra nagyon fogok figyelni, hogy egyetlen helyzetben se forduljak ki önmagamból.
– Kilenc társaddal együtt húzzátok majd fel a túrabakancsot és a terepszínű ruhákat. Kinek örülsz leginkább, és kitől tartasz?
– Falusi Mariannak kifejezetten örülök, ő kedves embernek tűnik, bár nem ismerjük egymást. Horváth Évával a Cool TV-ben többször találkoztam, de sosem beszélgettünk civilben. Senkivel sincs konfliktusom, és általában hamar feloldódom társaságban, szerintem nem lesz ilyen gondom.
– A múlt héten beteg gyermekeknek vittél ajándékot a Gyógyvarázs programmal. Meg tudod fogalmazni, hogy milyen érzések kavarogtak benned a kórházban?
– Kicsit mindig szomorú az, ha beteg gyerekeket látok, de megpróbálok legalább pár perc örömet okozni nekik. Sajnos nem mindenkinek adatik meg a gondtalan gyerekkor. Sok gyerek nagyon hősiesen viseli a betegséget, és ez számomra mindig nagy csodát jelent. Belegondolni sem tudok, hogy én hogyan bírnám az ő helyzetükben.
| Névjegy • Neve: Zentai Mark • Született: 1989. 08. 25. • Édesanyja: Terebessy Éva opera-énekesnő • Lemeze: Ments meg, szerelem • Slágerei: Ments meg, szerelem, Földre tévedt angyal, Könnyel fizetek, Olyan vagy, amilyen • Díjai: Fonogram díj, VIVA Comet díj, BRAVO Otto-díj, Popcorn-díj… • Honlapja: www.markmusic.hu |
– Azért, ha jól tudom, te is betegeskedtél gyermekkorodban…
– Elég nehezen akartam megszületni. Koraszülött voltam, és hosszú éveken át krónikus bronchitisem volt. Ez végigkísérte a kiskoromat. Torok- és mandulagyulladással küszködtem sokáig, a nagybátyám orvos, ő folyton ellenőrzött. Az immunrendszerem még mindig gyenge, hamar megfázom, és az allergia is kínoz.
– Ez az oka, hogy a mamád még mindig nagyon aggódik érted?
– Az én családom alapvetően aggódós. Nagyapám is folyton szemmel tartott, anyukám pedig a nap minden percében aggódik valamiért. A szüleim sosem erőltettek rám semmit, számukra mindig az volt a legfontosabb, hogy egészséges legyek.
– Legutóbbi interjúnkban már emlegetted, hogy hamarosan kirepülnél a szülői fészekből. Hogy áll most ez a dolog?
– Nyilván ez az anyagiakon is múlik. Tavaly vásároltam egy autót, de abba is besegítettek a szüleim, ráadásul nagyon jutányos áron kaptam, használtan. Szeretnék már függetlenné válni, de ez még nem napi kérdés. Sokban segítene egy saját lakás, mindenképpen egy új életszakaszt hozna. Anyukámat sokszor zavarom, így ő is többet pihenhetne. Szeretnék dobolni is, és a barátaimat is felvihetném a saját lakásomba. Persze most is jöhetnek hozzám, csak anyu idegrendszerét sem akarom próbára tenni. Talán nem mondom el elég gyakran, de szenzációs anyukám van, mindenben számíthatok rá.
– Új lemez? Újabb szerelmes slágerek?
– Októberre várható a második nagylemez, amely már külföldön is megjelenik majd. Tárgyalások folynak Svédországgal, Lengyelországgal és Németországgal, sőt az angliai megjelenésre is van esély.
– Mit gondolsz, mennyiben változtatta meg az életedet ez a fiatalon kapott siker?
– A sok koncert, az interjúk, a fotózások bizonyos rutint adtak. Furcsa volt megszokni. Eleinte mindentől zavarba jöttem, mára sokkal közvetlenebb, nyíltabb lettem. Ez sokaknak úgy jött le, hogy elszálltam, vagy túl magabiztos lettem. Naponta tanulok valamit, remélem, ez így is marad. Picit több leszek mindig.
– Hogyan élsz, amikor éppen nem a színpadon látunk?
– Ha akad egy kis szabadidőm, akkor megpróbálok aludni. Enni is imádok. Anyukámmal beszélgetek, edzésre megyek vagy itthon zenélgetek. Moziba járunk a haverokkal, vagyis nagyjából ugyanazt csinálom, mint a többi korombeli srác.
– Gondolom, a csajok pedig sorban állnak az ablakod alatt. Mi a helyzet ilyen téren?
– Nyitva tartom a szemem (nevet). Mostanában nem találkoztam olyan lánnyal, aki igazán megfogott volna, de remélem, hogy hamarosan eljön az igazi.
– Folyamatosan mosolyogsz. Tudsz te egyáltalán szomorkodni?
– Vannak melankolikus pillanataim, ez szerintem a génjeimben is benne van. Nem mindenkivel tudok beszélgetni. Szerencsére komoly barátaim vannak. Azt szomorúan figyelem, ha a korombeliek olyan irányba terelik a gondolataikat, ami nem építi őket. Sok fiatal van, aki csak a mának él, a felületes dolgok foglalják le az energiájukat, a bulizás és a vásárlás teszi ki az életüket.
– Mitől vagy te ennyire komoly gondolkodású? A neveltetés miatt, vagy azért, mert tizenévesen bekerültél a popszakmába, ahol felnőttek vesznek körül?
– Anyukám negyvennégy évesen szült engem, amit nem mondhatnék szokványosnak. Opera-énekesnő volt, én gyakorlatilag a színházban nőttem fel, kiskoromtól nagyon sok idősebb emberrel beszélgettem. Már akkor hatvanévesekkel viccelődtem. Nyilván voltak velem egyidős barátaim, de a sok felnőtt rávezetett a komolyabb gondolkodásra. Sosem érdekelt az anyagiasság vagy a külsőségek.
– Ezek a tulajdonságok a német gyerekekre is jellemzőek, vagy erősebben érzed a magyar tinédzsereken?
– Szerintem az egész világon ez van, nem mondanám, hogy csak a magyarokra jellemző. Odakint is megy az embertelen pózolás és a felesleges márkaőrület. Van egy kedvenc dalom, a Nature Boy, abban van egy sor, amelyet mindenkinek ajánlanék: „A legfontosabb dolog, amelyet megtanulhatsz, hogy hogyan szerethetsz, és hogyan szerethetsz viszont…” – ebben minden benne van.
Fotók: Kiss Kriszti
