Mostanában elég sűrű a programja, így az RTL Klub büféjében, a forgatási szünetben beszélgettem vele. Plüsspapucsban sétált oda hozzám, Szentmihályi Zsófi tűsarkú cipőjét pedig a kezében szorongatta. Magas sarkút mostanában nemcsak a Barátok köztben, hanem a táncparketten is sűrűn látunk majd rajta…
– Ha csak rajtad múlott volna a döntés: a táncot vagy a dzsungelt választod?
– A táncot! Bár nem volt átfedés a két felkérés között, a Szombat esti láz sokkal jobban vonzott volna. Ezért is mondtam azonnal igent. Persze a dzsungeles műsort is nagy kihívásnak tartom. Hiszen kipróbálhattam volna, milyen lenne, ha nem ebben a civilizált világban élnék, hanem elrejtve, az őserdő mélyén.
– Azért a parkett is próbára teszi az embert. Nagy most rajtad a nyomás?
– Iszonyatosan. A tánccal kelek és fekszem. Álmomban is megállás nélkül táncolok. Az idő pedig csak telik, nemsokára kezdődik a műsor… Közben gyakran a legegyszerűbb lépést is túlagyalom, annyira koncentrálok, hogy jó helyen legyen a lábam, megfelelően nyújtsam vagy hajlítsam, hogy elvesztem a mozdulatok lazaságát… Rá kell éreznem az ízére, hogy annyira menjen, hogy már én is élvezzem a táncot. Tudatosan is készültem a dologra: már akkor borzongtam, amikor az előző szériákban Ábrahám Editet és Farkasházi Rékát néztem a színpadon. Többször elképzeltem, hogy én is táncolok, és szinte már láttam magam a parketten.
– Tudsz idomulni a zenékhez és a ruhákhoz?
– Ezen a téren biztos nem lesz probléma, a táncokhoz meglesz a megfelelő viselkedés. A Barátok
köztben is el kell játszanom, hogy örülök vagy boldogtalan vagyok, még akkor is, ha az életben éppen az ellenkezőjét érzem. Másrészt a tánc, a zene, a ritmus olyan pluszt ad nekem, hogy legszívesebben éjjel-nappal csak mosolyognék. Ha meghallok egy pörgős zenét vagy egy jó kis ritmust, elfelejtek minden egyebet. Én magam egyébként a gyorsabb táncokat, közülük is a latinos zenéket szeretem.
– Ránézésre nem vagy latin típus. A vérmérsékleted ezek szerint mégis az lenne?
– Elég temperamentumos vagyok, de ez nem csak rám jellemző. A családi összejöveteleink például olyanok, mintha legalábbis olaszok lennénk: mindenki túlkiabál mindenkit, pezseg az élet. Ez valahogy így alakult, ilyenek voltak a nagyszüleim, a dédszüleim, és gondolom, az ük-ükszüleim is. Nagyon ragaszkodunk egymáshoz, az életünkben a család az első helyen áll. A párom rokonsága és az én családom összejár: most volt édesapám 43. születésnapja, és mindannyian együtt ünnepeltünk.
– Te 24 vagy… A 43-at jól értettem?
– Igen, nagyon fiatalok a szüleim, anyukám is csak 41 éves, mindig a nővéremnek nézik.
Ő a legjobb barátnőm, apukám pedig a legjobb barátom. Nálunk nincsenek tabutémák, de ez nem csak a szüleim kora miatt van így, biztos vagyok benne, hogy húsz év múlva is ugyanilyen fiatalosan fognak viselkedni, ugyanilyen jól kezelik majd a problémákat.
www.maximanet.hu
Keresd ezen a héten a Maximát szívecskés pénztárcával mindenféle színben!
|
Barátok közt.lap.hu »
Celeb.lap.hu »
RTL Klub.lap.hu »